3-Städte Rallyn jártunk

Interjú Ruszó Krisztián rallyversenyzővel a 3-Städte Rally után.
Ruszó Krisztián – Geró Gábor
Lada VFTS – CMT ASE KFT
3-Städte Rally – 2017.10.20-21.
Október 19-21 között részt vettetek a Németországi Adac-3 Stadte Rallyn, meséljetek mi történt, a 2 nap alatt?
– Már csütörtökön kora délelőtt megérkeztünk Karpfhamba. A délutáni program a szerviz felépítésével kezdődött, majd fakultatív átvétellel, illetve technikai átvétellel záródott az este folyamán. Ezek után elfoglaltuk a szállásunkat, elég fáradt volt mindenki, jól esett a pihenés.
Pénteken volt a pályabejárás, illetve este már gyorsaságikat rendeztek!
– Elég hamar reggel 07.00 órától lehetett pályákat írni, 5 szakaszt kellett felírni, és mindenhol csak kétszer lehetett menni. Szokatlan volt ez számunkra is, hiszen az itthoni 3, is 30%-al több mint ez. Nagyon technikás pályákkal találkoztunk, próbáltunk mindenre oda figyelni, feljegyeztünk minden információt, hogy minél sikeresebbek legyünk a szakaszokon. Az esti Ausztriai második gyors Esternberg, illetve a szombati St. Salvator a maga 18, és 23 kilométerével, igazi rally pályák voltak, itthon nem is nagyon lehet mihez hasonlítani, talán Gabi jegyezte meg, hogy nyomokban olyan jó kis Bükkszentes szakaszok….
Este még világosban volt a rajt, kellett már a lámpasor?
– Eddig amikor itt versenyeztem, mindig fordított rajtsorrend alapján, vissza felé volt a rajtidő. Mi is számolgattuk, hogy valószínűleg az első 2 gyors így lesz, de amikor megkaptuk a rajtlistát tisztán láttuk, hogy a 133 rajtszámmal mi már sötétben teljesítjük a pénteki 4 gyorsaságit, hiszen nem vissza felé rajtolunk. Sajnos kifelé a szervizből számunkra el is indult a pech széria, etapon vettük észre, hogy nem működik tökéletesen a lámpa sorunk, tönkre ment egy trafó a kocsiban. Ettől függetlenül sikerült egy 70-ik időt mennünk már majdnem teljesen sötétben, majd következett a hosszú gyorsasági, amin elég jól haladtunk egészen a pálya feléig, amikor is leszakadt egy féktávon az autó generátorja, elhagytuk az ékszíjat, így meg kellett állni a szakaszon…
Kiestetek?
– Nem, mert valamennyi szerszám mindig van nálunk, így a pályán meg tudtuk csinálni az autót, és lassan, de beértünk a célba, illetne nem is késtünk ki a szervizből, de tetemes hátrányt szedtünk össze. Olyan 7-8 percet javítgattuk az autót, ami sajnos azt jelentette, hogy utolsók lettünk ezen a gyorsaságin. A szervizbe a fiúk orvosolták a hibákat, kijavítottuk a lámpát is, így újult erővel mentünk a második körre. Itt már mindenkinek sötétben kellett menni, és sikerült is a harmadik gyorson egy 42-ik időt autóznunk, ami elég jónak tűnt. Több mint 1 perccel nyertük a kategóriát, és etapon meg is beszéltük, hogy ezzel a tempóval simán meg lehet még az első hely. De nem így alakult, mert rögtön a negyedik gyorsasági etap lett….
A 123-ik helyről kezdtétek a szombati napot, ami nem mondható túl jó eredménynek, ráadásul szakadt is az eső!
– Igen, sajnos a technikai hiba miatt szinte a mezőny végére kerültünk, ezt szerettük volna egy jó pénteki eredménnyel elkerülni, de a műszaki hiba miatt ez nem sikerült. Olyan 50-60 körül lett volna az eredmények láttán az ideális rajtidőnk, de ezt dobta a „gép”. Az esőnek talán még örültünk is, hiszen szeretünk intermédiával menni, és talán könnyebbnek is ítéltük meg ebben a helyzetben a hátrány ledolgozását, ami 5.30 perc volt. Az első gyorson mentünk ismét egy első időt, majd a másodikon is, így egyből faragtunk a hátrányunkból majd másfél percet. Következett a 23 km-es St.Salvator, ami a tempó különbségeket nézve a többiekhez képest, bizakodással töltött el minket, a további másodpercek ledolgozásával kapcsolatosan, ami egészen a beíróig tartott, mert ekkor láttuk meg, hogy kb 50-60 autó áll a rajt előtt, és folyamatosan fordulnak vissza az alternatív útvonalra a kocsik. Hát persze, hogy ez is etap lett! Nagyon sajnáltuk, hiszen ez egy nagyon jó pálya, szerettünk volna itt menni, és a jó eredmény eléréséhez szükségünk is lett volna a gyorsasági teljesítésére.
Volt még 3 gyors ez után!
– Pontosabban lett volna, de a pechsorozat, illetve az etapok száma is csak növekedett. Már lekezelték a menetlevelünket a 7-es gyors beírójában, amikor a Rescue kocsi körül nagy lett hirtelen a mozgolódás, hát persze, hogy ez is etap lett! Ez után jött a Fellner Aréna, ahol ismét mentünk egy első időt. Itt azért nagyon jól esett, hogy barátaink, főleg egyik nagy szurkolónk Mici, úgy „hergelte” a Német embereket, hogy amikor előttük fordultunk, úgy őrjöngtek, mintha a VB-n mentünk volna! A technika itt is közbe szólt, mert kb. 800 méterrel a cél előtt felrobbant a sebesség váltónk, és gurulva érkeztünk a célba, itt leadtuk a menetlevelünket, számunkra befejeződött a verseny, bár vicces volt, hogy lett volna még a St.Salvator, ami a mezőny nagy részének szintén etap lett!
Hogyan értékelitek az itt szerzett eredményt, tapasztalatokat?
– Az eredményre azért nem vagyunk büszkék, hiszen végül is kiestünk. A papírforma alapján a K5 kategóriát simán nyerhettük volna, teljesített eredményeink alapján az összes szakaszt megnyertük, kivéve a 2-es gyorsot, ahol begyűjtöttük a rengeteg hátrányt a technikai hiba miatt. Fontos megjegyezni, hogy itt azért a mi kocsink sokkal fejlettebb technika volt, mint az ellenfeleink autója, ezért inkább a Divizió 5 kategória volt a mérvadó, ahol azért olyan 8-10 körül vártuk magunkat, ami ha nincs ennyi elmaradt gyorsasági akkor sikerülhetett is volna! Talán most egy kicsit az bosszant, hogy versenyezni jöttünk ide, de a rendezőség hibájából a tervezett 129km-ből, csak 58 km-t teljesíthettünk!

Köszönjük partnereinknek, és a csapatnak is köszönet: Marci, Joci, Pali, Zsolti, Norbi, Peti, Kriszta, és a szurkolást Mici, Pisti