Felemás versenyt futottak Lángiék

CREDOBUS Eger Rallye 2017

Lángi Attila – Csáki Richard (BMW E86 Z4M)

A Mecsek Ralit kihagytátok… Milyen visszajelzéseket kaptál az emberektől?

– Sziasztok! Igazából csak pozitív visszajelzést kaptunk, de gondolom, akik nem kíváncsiak ránk, azok nem fáradoznak véleménynyilvánítással, így nem mondhatjuk ki nyugodtan, hogy az egész ország rally kedvelő része kiáll mellettünk…

Milyen következtetést vontál le? Szüksége van a Magyar ralisportnak Lángi Attilára?

– Ha nem is név szerint, de a hasonló, vagy megegyező hozzáállás igen fontos (lenne) a mai magyar rallyban… Persze nem tervezek a mennybe jutni, de minden irányból sok-sok megerősítést kaptam és ez igen jólesett.

Térjünk rá az Eger Ralira. Milyen élményeid vannak az eddigi Eger ralijaidról?

– Általában évadnyitó verseny, hosszú szünet után már igen vérszomjasan szoktunk ide megérkezni, szeretem ezt az érzést. Életem első ORB-s megmérettetése is itt volt.

Az első napon ti voltatok a legjobb BMW-sek.

– Ameddig világos volt mindenképpen, ez örömmel töltött el, amellett hogy igazából Áronnak problémái voltak a technikával, de a harmadik és negyedik gyorson nekünk is volt némi teljesítményproblémánk, a 4. henger nem igazán működött jól, de Temesvári Laciéktól sikerült gyertyát szerezni és ezzel megoldódott a motor probléma. A negyedik gyorson pedig mikor Egerbocsnál a szűkről kifordultunk, sikerült a bal hátsó gumi oldalfalát megsérteni, ami egy kis idő múlva defekttel végződött, de még így is sikerült viszonylag sok előnyre szert tenni, amire nagy szükség is volt, mert tudtuk, hogy a sötétben nagyon kikapunk. Ez már sajnos sokszor kiderült, hogy mindegy milyen lámpa van a kocsin, nem látok annyira, amennyire kellene, ennek ellenére a 9. gyors után még mindig vezettünk a 4-es kategóriában kb. 14.5 mp-el és másodikok voltunk a kétkerekesek között, habár ott nem vagyunk értékelve. Összességében tökéletesen elégedettek voltunk a napunkkal…

Másnap viszont a 11. gyorsasági szakaszon Egerbocs és Szarvaskő között…

– Hát igen, egyszer csak kiszakadt a jobb hátsó kerék, pedig esküszöm nem csaptam oda sehova… Anyagfáradás… Az előnyből 54 mp hátrány, rohammunka a szervizben, de előtte egy igen szűk beérkezés etapon, nem voltak ideálisak a körülmények. De nem ez volt a nap legrosszabb része. A srácok tökéletesen és rövid idő alatt megoldották a problémát, nyugodtan vártuk a következő kört, bár nem tűnt már olyan egyszerűnek a feladat, mint addig. Ezen a ponton azt hittük, hogy lesznek még szép pillanataink aznap… Hát nem. Onnantól 6000 volt a maximális fordulatszám és kb. 155 km/óra a végsebesség, ami itt igen kevés volt a jó szerepléshez, de sajnos nem tudtuk megoldani a bajt, csak szépen felkapcsolt elakadásjelzővel átlibbentünk a gyorsokon, próbáltuk cifrázni is, de vészmódban nagyon tompa ez a járgány, így nem lehetünk túl büszkék a teljesítményünkre, de a csapat miatt végigcsináltuk, mert ha kiállunk, visszaesünk az év végi 4. helyre, így pedig feltételezhetően másodikok leszünk.

Nem voltál boldog a Dobó Téren felállított dobogón…

– Nem jól láttad, igazándiból csak ott tört ki belőlem a feszültség. De nem volt semmi komoly, amikor nyilatkoztunk a Halmossal közösen, azon azért biztos látszott, hogy jó hangulattal nem állunk rosszul… De volt már jobb versenyem… Na nem idén!!!

Nyugtass meg minden ralit szerető embert, hogy látunk még az évben versenyezni!

– Ez a jövő héten derül ki, de ha őszinte akarok lenni, most kicsi az esélye a Z4-el egy Szilveszter Rallynak. De addig még lesz pár lottósorsolás, tehát kicsi az esélye, de nem zárható ki a MINI WRC projekt szilveszterre. Viccet félretéve, kivizsgálás alatt áll a lehetőség, hogy mivel tudnánk rajthoz állni…

Mindenkinek köszönöm, köszönjük az évet, nem szükséges külön felsorolnom mindenkit, mindenki tudja, akinek kell, hogy nem menne nélküle, nélkülük!

És köszönjük támogatóinknak is az egész évi jóságukat!

Szöveg: Sipos Attila