Az AMG alapításának 55. évfordulójára a 2019-es Német Nagydíj óta először ismét jelentősen változtat szezon közben autói festésén a Mercedes, és félig vörös, félig ezüstszínű dizájnnal küldi pályára a két W13-ast.
Noha a 2020-as és a 2021-es szezont is teljesen feketén versenyezte végig, a Mercedestől viszonylag ritkán látunk olyat, hogy szezon közben módosít autói festésén. Ilyesmit jelentős mértékben legutóbb a 2019-es Német Nagydíjon tettek, amikor motorsporttörténetük 125. évfordulóját ünnepelték. A végeredmény katasztrofális lett: Lewis Hamilton a falnak csúszott, és csak a 9. helyen ért célba, Valtteri Bottas pedig ripityára törte az autóját.
Természetesen egyik eset sem a festésen múlt, a Mercedes pedig a jelek szerint babonából sem vetette el az egyszeri alkalomra szóló egyedi fényezést, a Belga Nagydíjon ugyanis félig vörösre festi Lewis Hamilton és George Russell versenygépét. Az ok: 55 éve kezdődött az azóta legendássá vált AMG története, amelynek neve azóta gyakorlatilag egybeforrt a stuttgartiakéval.
Az F1-es Mercedes-istálló nevében ugyanakkor csak tíz éve szerepel az AMG rövidítés, az egykori tuningcég azonban – mint azt a mostani alkalom is mutatja – jóval régebb óta jár kéz a kézben a csillagos márkával. A Forma-1-es istállónak tavalyig azonban jóformán csak a marketingszempontból igen jól csengő hárombetűs rövidítést adta, tartalommal nem igazán sikerült megtölteni mindezt.
A Vörös Disznó legendája
Miután a Mercedes az 1955-ös Le Mans-i 24 óráson történt katasztrófát követően felhagyott minden motorsport-tevékenységgel, a vállalatnál dolgozó mérnökök közül ketten nem nyugodtak bele, hogy nem bizonyíthatnak a versenypályán.
Hans-Werner Aufrecht és Erhard Melcher 1967-ben, egy régi malom épületében közös műhelyt hozott létre, amely „versenymotorok fejlesztésére szakosodott mérnökiroda és tesztközpont” volt. Az AMG rövidítés az alapítók vezetéknevének kezdőbetűiből állt össze, a G pedig Aufrecht szülőfalujára, Großaspachra utalt.
Aufrecht és Melcher túlórában versenymotorokat is épített, és annak ellenére, hogy a Mercedesnél még nem volt hagyomány a tuningolás (a BMW-nél már igen), meghallgatták azokat a tulajdonosokat, akik szerették volna továbbfejleszteni vagy egyedivé tenni az autójukat.
Az ötleteket pedig – főleg 1971-től – a versenyzés adta, az AMG ekkor ugyanis már a 300 SEL 280 lóerős (206 kW), 542 Nm nyomatékkal rendelkező V8-as motorral szerelt versenyváltozatát küldte pályára. Ez mai szemmel nézve teljes képtelenségnek tűnhet, hiszen a tekintélyes méretű limuzint aligha versenypályára teremtették, az AMG ötlete azonban – részben a mainál jóval kevésbé csúcsra járatott mezőnynek köszönhetően – olyannyira bejött, hogy a továbbfejlesztett hengerfejjel és szelepekkel szerelt Vörös Disznó gúnynevet kapott autó kategóriáját megnyerve második lett az összetettben a Spái 24 óráson, megelőzve számos, nála jóval könnyebb vérbeli versenyautót.
Videón a spái csoda:
1971
The international racing scene forever changed after the AMG 300 SEL 6.8 stormed its way to victory at Spa! #MBclassic #AMG50Years pic.twitter.com/hMPGlg20QW— Mercedes-Benz Museum (@MB_Museum) July 27, 2017
Ez a siker egy csapásra felhelyezte a térképre az AMG-t, az egyedi Mercedesre vágyó ügyfelek elkezdtek özönleni, ők pedig tovább versenyeztek: 1980-ban egy AMG-Mercedes 450 SLC-vel megnyerték az európai túraautó-bajnokság nürburgringi futamát, 1986-ban pedig két futamgyőzelmet szereztek az AMG-Mercedes 190 E 2.3-16-tal a DTM-ben.
Eközben a Mercedes már gyári szinten is elkezdett foglalkozni a csúcskategóriás versenysportba való visszatéréssel: 1984-től a Sauberrel lépésről lépésre fokozták a jelenlétet a C-csoportos sportautó-világbajnokságban, 1988-tól pedig az ekkor már Affalterbachban két üzemet működtető és 100 alkalmazottat foglalkoztató AMG is a gyár szerződött partnere lett a túraautózásban, majd a DTM-ben és a bajnokság utódjában, az ITC-ben is sikert sikerre halmozott.
1997-ben a Mercedes beszállt az FIA GT-be, amihez mindössze 128 nap alatt kellett kifejleszteni az ikonikus CLK GTR-t, amivel Bernd Schneider rögtön bajnok lett. 1998-ban az autó a sorozat összes versenyét megnyerte, ami azóta is egyedülálló eredmény. Apró szépséghiba, hogy a program csúfos véget ért, mert 1999-ben a Le Mans-i 24 órás versenyen az utódmodell CLR több példánya is egyszerűen lerepült a pályáról, és a sorozatos balesetek miatt a Mercedes kénytelen volt visszalépni.
A kis garázscégből először tuningműhellyé, majd profi versenycsapattá és gyári beszállítóvá váló AMG 1990-től egyre szorosabban együttműködött a Mercedesszel. 1993-ra elkészült az első közös fejlesztés, a C 63 AMG, 2005-ben pedig a Mercedes-AMG teljes mértékben a Daimler AG leányvállalatává vált.
Ami a jelent illeti, a Mercedes-AMG utcai sportautós üzletága a Daimler jelenlegi elnök-vezérigazgatója, Ola Källenius számára is jól ismert terep, miután a svéd menedzser 2010 és 2013 között a részleg vezetője volt, korábban pedig a mai Mercedes-AMG HPP-t, azaz az angliai F1-es motorgyárat is irányította. Källenius volt az, aki ötvözte az Ezüstnyilak és az AMG történetét az F1-ben azzal, hogy 2012-től a brackley-i istálló felvette a Mercedes-AMG-nevet.
Technológiai fronton az együttműködése eleinte az SLS AMG elektromos változatában nyilvánult meg, de az idén megkezdődött az F1-es technológiát utcai környezetben is hasznosító AMG One hiperautó gyártása is.
A Mercedes-AMG az alábbi posztban köszöntötte az egyedi festést:
The Mercedes-AMG W13 E Performance meets our 300 SEL 6.8 AMG, the "Red Pig". Two gamechangers of the present and the past, united in a special livery to celebrate 55 Years of AMG together. ❤️🙌#WeLivePerformance #WorldsFastestFamily #MercedesAMGF1 pic.twitter.com/gwWDkv8sPw
— Mercedes-AMG (@MercedesAMG) August 24, 2022