Szujó Zoltán az MNASZ elnöki stratégiájának bemutatása után országjáró körútra indult. Az első állomás Győr volt, majd Pécs következett. A baranyai megyeszékhelyen már az új elnökség összetételét is ismerték az érdeklődők, akik nem csak a régióból érkeztek, hogy meghallgassák az elképzeléseket és feltegyék kérdéseiket. A pécsi esemény után kérdeztük Szujó Zoltánt.
Mik voltak a tapasztalataid az országjáró ankét első két állomása után?
Győr és Pécs után egyértelműen kirajzolódik, hogy sokan érdeklődnek a magyar autósport iránt és rengeteg feszültség van a rendszerben. Az is látszik, hogy nagyon sok tudás és töménytelen tapasztalat van a háttérben, és ez egy nagyon jó visszajelzés nekem, hogy ezeket a tapasztalatokat, valahogyan becsatornázva, el kell juttatni az elnökséghez. Nem azt ígérem, hogy mindenkinek a kedvére tudunk tenni, mert olyan nincs. De abban egészen biztos vagyok, hogy szakmailag megalapozott döntéseket lehet hozni. Már ez alapján a két rendezvényalapján ki merem jelenteni, hogy itt annyi hozzáértő ember ül a széksorokban, akik egyébként vagy apátiában vannak, vagy nem is rendelkeznek szavazati joggal, de rengeteget tudnak az autósport világáról, és nekünk ezt kutya kötelességünk használni.
Meglepően széles körből érkeztek a mai ankétra. Az aktív versenyzők mellett szinte minden terület képviselte magát. Számítottál ekkora érdeklődésre?
Az látszik, hogy mégis tud közösségként működni az autósport társadalom, bármennyire is tetszhalott állapotban van, ahogyan Janika is fogalmazott egy interjúban. Össze lehet kovácsolni ezt egy valóban jól működő szövetséggé, függetlenül attól, hogy aktív vagy korábbi versenyzőről, szerelőről, sportbíróról, rendezőről vagy más területen tevékenykedő szereplőről van szó. Jó látni, hogy megvan az a kellőképpen heterogén tömegbázis, amelyben rengeteg tapasztalat és tudás rejlik.
Jó ötlet volt az országjárás?
Imádom ezeket az alkalmakat. Annyira jó autósportról beszélgetni, és amikor az ember például Ferencz Ramónokkal találkozik és fog kezet (Ramón az interjú közben köszönt el tőlünk – a szerk.) egy ilyen ankét alkalmával, az nekem is megdobogtatja a szívemet. Ezek nagyon jó események, és legalább annyira feltöltenek, mint amennyire – érthető módon – fárasztóak is. Nagyon örülök, hogy elindultam erre az országjárásra, mert a kemény kérdések és a láthatóan problémás esetek előbukkanása mellett is jó érzés az autósportról diskurálgatni, és ez nagyon hiányzott az elmúlt időszakban.
Arra kaptál visszacsatolást, hogy jó stratégiát készítettél e, valóban azokat a területeket érintetted, amivel foglalkozni kell?
Igen. Azért is, mert ezt a stratégiát egy elég komoly feltérképező munka előzte meg. Igyekeztünk azonosítani azokat a problémákat, amelyek leginkább foglalkoztatják most a hazai autósport közösséget. Azt gondolom, hogy már a két ankét után ki lehet jelenteni, hogy a stratégia 80-90 százalékban lefedi azokat a problémákat, amelyek létező, valós problémák ma a hazai autósportban. Ilyen szempontból ez egy jó visszajelzés. Nyilvánvalóan a hangsúlyokat lehet változtatni, de abban mindenki egyetért, hogy például sportbíróból nagyon kevés van, úgyhogy egészen egyszerűen nem odázhatjuk el ezt a munkát, hogy valahogy feltöltsük az állományt. Ez nem lesz egyszerű feladat, ezt mindenki pontosan tudja.
Látják a versenyzők, hogy nem varázsütésre változik meg minden, mert az alapoktól kell kezdeni, és ezek a folyamatok az elején kevésbé látványosak, de annál fontosabbak?
Lehet, hogy nem ígérek eleget, és nem ígérek túl sokat, de mindig elmondom, hogy én nem az ígérgetős elnökjelölt vagyok. Egy dolgot tudok ígérni, azt, hogy mi ebben a szellemben igyekszünk dolgozni, elkezdeni valami változást az autósportban, egy irányba menni, az elnökség által létrehozott stratégiához következetesen tartani magunkat, nyilván felhasználva a rendszerben levő tapasztalatokat. Azt mindig igyekszem kihangsúlyozni, hogy december másodikára ezeket a problémákat nem fogjuk tudni megoldani. Az viszont meggyőződésem, hogy ezzel a szemlélettel viszonylag hamar, viszonylag látványos sikereket azért el lehet érni.
Egy érdekes gondolat megütötte a fülemet a pécsi eseményen, miszerint nem szekértáborok közötti váltásról lesz szó. Sokszínű, de egységes tagságról beszéltetek.
Ebből a szempontból talán szerencsés a személyem. Amikor elindultam az elnöki székért akkor az is bennem volt, hogy bár kötődök az autósport világához, talán ismernek is sokan, ha máshonnan nem is, akkor a tévéközvetítésekből, a rádióból, de bizonyos értelemben mégiscsak kívülről érkezem ebbe a fogalmazzunk úgy, hogy darázsfészekbe. A rengeteg feszültséget tartalmazó magyar autósportban talán éppen ez lesz egy olyan hajtóerő, lendület, amivel összekovácsolhatjuk a tagságot. Ilyen szempontból, mint a mesében, benne is vagyok az autósportban meg nem is, de az biztos, hogy nem égettem meg magam az autósportban, ami szerintem már önmagában nagy előny. Nagyon bízom benne, hogy ezzel a szemlélettel fel tudom sorakoztatni magam mögé a tagságot.
Azért szeretem még ezeket a beszélgetéseket, mert a visszajelzések, a pillantások nem hazudnak. Látod, hogy önazonos vagy e, a hitelességnek egy magasabb szintjén állsz e, és önazonos emberként beszélsz arról, amit szeretnél csinálni. Egyelőre kettő helyszínből kettőn az a tapasztalatom, hogy a többség elfogadja azt az irányt amit szeretnénk csinálni, elfogadja a személyemet, tetszik nekik a startégiánk, és talán még azzal is megtisztelve érzik magukat, hogy nem ígérek december másodikára milliárdokat és problémamentes autósportot.
