Alighanem az értelmező kéziszótárban a küzdőszellemnél nyugodtan be lehetne ragasztani Alex Zanardi fényképét. Az emberét, aki kétszer jött vissza a halál torkából, az első után pedig újból elkezdett versenyezni, majd négy olimpiai aranyat nyert. Tíz éve pedig ő lett az első ember, aki lábak nélkül vezetett Forma-1-es autót.
2006. november 25-e nem volt különösebben fontos nap a Forma-1 történetében. A szezonnak több mint egy hónapja vége volt, Michael Schumacher visszavonult (legalábbis először), Fernando Alonso megnyerte második vb-címét, a mezőny pedig szépen elment telelni. Alessandro Zanardinak azonban piros betűvel szerepelhetett ez a dátum a naptárában, hiszen ekkor térhetett vissza egy F1-es autó pilótafülkéjébe. Tekintve, hogy a királykategóriában 1991 és 1994 között, majd 1999-ben szereplő, összesen 41 futamon elinduló olasz 2001. szeptember 15-én mindkét lábát elveszítette, ez igen nagy tettnek számított.
Noha nemhogy futamot nem nyert, de még csak dobogóra sem állhatott soha az F1-ben, Zanardira a mai napig a sportág egyik szuperhőseként tekintenek. És nem azért, mert a tengerentúlon kétszeres CART-bajnokként kijutott neki a sikerekből, hanem azért, mert a 2001-es American Memorial elnezevésű Champ Car-versenyen elszenvedett horrorbalesete után olyannyira talpra állt, hogy a túraautó-világbajnokságban (WTCC) egy speciálisan átalakított BMW-vel újra versenyezni kezdett, és ami még ennél is nagyobb tett, hogy parakerékpárosként két paralimpián összesen négy arany és két ezüstérmet nyert.
Zanardi bemutatja a kormányt:
A visszatérése egy F1-es autó volánjához már csak azért is volt szép gesztus a BMW-től, mivel 1999-ben a pálya szélére húzódva, meglehetősen dicstelenül zárta le F1-es karrierjét a Japán Nagydíj első körében elektronikai hiba miatt megálló Williamsszel. Miután 2001-es balesete során a testében levő vérmennyiség 72%-át elveszítette, és hétszer indították újra a szívét, 2003-ban visszaült egy együléses versenyautóba, hogy a Lausitzringen lefussa azt a 13 kör, ami még hátravolt a kockás zászlóig az ominózus 2001-es futamból.
Nem 2006-ban, a Formula BMW valenciai nagydöntőjén ült tehát először lábak nélkül nagyteljesítményű formaautóban, de azért egy F1-es gépet semmivel sem lehet összehasonlítani. „Ez egyszerűen csodálatos. Természetesen tudom, hogy nem fogok Forma-1-es szerződést kapni, de elképesztő, hogy újra esélyem nyílik F1-es autót vezetni. Az F1-ben minden a fejlesztés tempójáról szól, úgyhogy izgatottan várom, mi változott az 1999-es utolsó versenyem óta. Nagyon boldog emberek mondhatom magam, hiszen a szenvedélyem lett a hivatásom. Annak ellenére, hogy már jó ideje autóversenyző vagyok, továbbra is ég bennem a tűz. A Forma-1 mindig az autóversenyzés csúcsa lesz. Már alig várom, hogy beindítsák azt a V8-as motort” – nyilatkozta aznap.
Természetesen jogos a kérdés, hogy miként volt lehetséges ez. Nos, úgy, hogy a BMW átalakította a 2006-os F1.06 kormányát és lábterét. A váltófüleket áthelyezte a jobb oldalra, azaz Zanardi itt tudott fel és le váltani, a bal oldalon levő fül pedig a gázadást vezérelte. És hogy miként fékezett? Lábbal. A jobb csonkja ugyanis elég erős volt ahhoz, hogy egy rátépőzárazott (igen, tépőzárazott) protézissel megfelelő erőt tudjon kifejteni a fékezéshez. A csapatnak mindössze annyit kellett tennie, hogy áthelyezi a fékpedált a balról a jobb oldalra.
„Nos, srácok, el tudom magyarázni, hogy miként működik a kormány, de a gombok háromnegyedéről azt sem tudom, hogy micsoda” – állt a BMW garázsa előtt, már overálban, kezében a kormánnyal az akkor 40 esztendős olasz pilóta, akinek 1999-ben azért még nem kellett annyi gombbal megbirkóznia a Williamsben.
Ezután megmutatta, hogy a jobb oldali hátsó fül maga felé húzásával tud felfelé, a másik irányába tolásával pedig lefelé váltani, illetve egy lentebbi kis füllel a kuplungot irányítani. A másik oldalon pedig ott volt a gázkar, aminél érdekes megfigyelni, hogy jóval messzebb eláll a kormánytól a váltófüleknél, hogy a pilóta azért a lehetőségekhez mérten képes legyen fokozatos gázadásra vagy gázelvételre, és ne kétirányú kapcsolóként működtesse a gázt (kipörgésgátló mellett azért ez jóval kivitelezhetőbb volt, mint egy mai F1-es autónál lenne). A csapat emellett kétféle, egy agresszívabb és egy lágyabb gázpedál-porgramozást is Zanardi rendelkezésére bocsátott, amelyeket a kormányon levő gombok segítségével tudott kiválasztani.
Zanardi körei a 2006-os BMW-Sauberrel:
Zanardi végül 12 kört tett meg a 4 km hosszú valenciai aszfaltcsíkon (többek között a fiatal Sebastian Vettel is a helyszínről figyelte őt), majd miután kiszállt, viccesen megjegyezte Mario Theissen BMW motorsport -főnöknek, hogy ő az első ember, aki elég őrült ahhoz, hogy egy láb nélküli fickót Forma-1-es autóba ültessen.
„Az autó fantasztikus volt – lelkendezett az olasz. – minden annyira precíz, igazán lenyűgözött, mert általában több idő kell ahhoz, hogy elmélyedj a részletekben. Arra számítottam, hogy a kocsi sokkal nyersebb lesz, de olyan, mint egy hetes BMW, és nem egy Forma-1-es autó. Ez egy különleges lehetőség volt nekem, és láttam néhány nagyon boldog arcot. Mindenkit meglepett, hogy minden ennyire simán ment. A BMW mindig a legnagyobb támogatásba részesített, különösen a WTCC-ben. A Forma-1-es autójuk vezetése egy újabb lépcső, amire nagyon büszke vagyok.”
„Nagyon sok mindenen mentem át a karrierem során, ezért a legnagyszerűbb érzés, ami mind fölé emelkedett, az a színtiszta élvezet és az öröm volt, hogy visszaülhetek egy fantasztikus versenyautóba. És megértem, hogy ez a teszt sokkal többet jelentett azoknak, akik nézték, mert bizonyította, hogy legyenek bármennyire is fontosak a technikai dolgok az életben, ha nincs meg a vágyunk arra, hogy sikeresek legyünk, semmit nem fogunk elérni az életben. Egy láb nélküli fickót beültetni egy F1-es autóba nagyon különleges dolog, és nagyon büszke vagyok rá, hogy én lehettem ez a fickó.”
Zanardi végül 2009-ben hagyott fel a főállású autóversenyzéssel, hogy parakerékpáros karrierjére koncentrálhasson. Miután a riói paralimpián is nyert két aranyat, időszakos jelleggel visszatért a GT-autók világába, de a parakerékpárt sem tette le. 2020 júniusában éppen egy olaszországi versenyen vett részt, amikor frontálisan ütközött egy teherautóval. Súlyos arc- és koponyasérüléseket szenvedet, és sokáig élet és halál között lebegett, de ismét bizonyította, hogy óriási küzdő, és hosszú hónapok kemény munkájával elindult a felépülés útján.