A Mitsubishi Tommi Makinen révén érte el legnagyobb sikereit, hiszen a finn legenda mind a négy vb címét ezzel a márkával szerezte.
A Mitsubishi már a Lancer elődjével, a Galanttal is sikeres tudott lenni, azonban legnagyobb sikereit a Lancerek különböző változataival érte el.
A Mitsubishi Lancer Evo I az 1993-as Monte-Carlo Rallyn debütált a WRC-ben. A Lancer kisebb és könnyebb volt a Galantnál, ráadásul kifejezetten rallysport céljából építették és fejlesztették, az utcai autó is a rallyban használt motorral és aerodinamikai csomaggal készült.
A Ralliart gyártotta a rallyautókat és felelt a fejlesztésükért, továbbá nagy szerepe volt abban, hogy a Mitsubishi elkezdett érdeklődni a rallysport iránt.
Az első generációs Lancerrel a japán gyártó a világbajnokság negyedik lett. A versenyzők közül Kenneth Eriksson egy második helyet is elérve a hatodik, Armin Schwarz egy harmadik helynek is köszönhetően a 12. helyen zárt az egyéni bajnokságban.
1994-re a Mitsubishi az első év tapasztalatai alapján elkészítette a Lancer Evo II-t, mely egy tovább fejlesztett aerodinamikai csomaggal volt ellátva, de a motor ereje is nőtt 10 lóerővel. Az Evo II csupán 1994 májusában az Acropolis Rallyn debütált a WRC-ben, azonban az első győzelemre egészen az 1995-ös Svéd Rallyig kellett várni, ahol először vetette be a japán gyártó az aktív négykerékhajtást, amivel jelentősen nőtt az autó tapadása.
1995 májusában a Mitsubishi már az új aerodinamikai csomaggal és javított aktív négykerék hajtással állította rajthoz az Evo III-as Lancert, azonban az év során előtte már bevetették az autót az Ázsia-Óceánia Rally Bajnokságban (APRC), ahol év végén a gyártók bajnoka lett. Az Evo III sikeressége már ebben az évben is meglátszott, hiszen második helyet szerzett a márka a gyártók bajnokságában a WRC-ben.
Az igazi siker azonban 1996-ban született, amikor Tommi Makinen öt versenyt nyerve megszerezte első vb címét, míg a gyártók bajnokságában ismét második hely született. Az APRC-ben sorozatban másodszor lett gyártók bajnoka a Mitsubishi.
Miután az 1996-os év nagy sikereket tartogatott a Mitsu számára, annak érdekében, hogy ezeket a sikereket megismételje, 1997-ben bevetették az Evo IV-es Lancert, mely négy év tapasztalata alapján készült. Mivel az 1997-es szezontól az FIA bevezette a WRC autókat, és lehetőség nyílt a felfüggesztés, a sebességváltó, a szívócsatorna, a kipufogó és a motor módosítására, a Mitsubishi INVECS szekvenciális váltót szerelt az Evo IV-be, valamint a jobb egyensúly érdekében megváltoztatta a motor elhelyezését is.
Az év pedig újabb sikereket tartogatott, Tommi Makinen sorozatban másodszor lett egyéni világbajnok, a gyártók bajnokságában pedig harmadik hely született.
Ennél is nagyobb sikereket ért azonban el a Mitsubishi 1998-ban, amikor már az Evo V-ös Mitsubishivel és Tommi Makinen segítségével első ízben nyerte meg a gyártók világbajnokságát, míg a finn versenyző már harmadik éve bizonyult verhetetlennek az egyéni vb-n. Az Evo V sikeressége a továbbfejlesztett első és hátsó felfüggesztésnek volt köszönhető, amelyekre az új szabályok miatt is szükség volt. Az új bekötési pontokkal a rugóutak is nőttek, és az első és hátsó nyomtáv egyaránt 350 milliméterrel lett szélesebb. Az új felfüggesztés mellett nagyobb turbó, valamint finomított motorvezérlés jellemezte az Evo V-öt.
Tommi Makinen utolsó, negyedik vb címét az Evo VI-os Lancerrel szerezte, mellyel elérte csúcsát a fejlesztési folyamat 1999-re. A gyártó harmadik helyen zárt a vb-n. Az Evo VI valóban a legjobb Lancer volt, amit jól mutat, hogy Hevesi István az ORB versenyeken még napjainkban is képes csatába szállni a Rally2-es autókkal.