A menedzseri karrierje előtt maga is versenyző, többek között az FIA GT-bajnokságaiban és többféle Porsche márkakupában is megforduló Toto Wolff a BBC-nek felidézte 2009-es bukását, amely kis híján az életébe került. Az osztrák üzletember egy Porsche 997 RSR-rel próbálta megdönteni a Nordschleife körrekordját, de kórházban kötött ki, és negyed órán át azért rettegett, hogy mi van, ha lebénul.
Több mint 14 évvel ezelőtt Toto Wolff végleg felhagyott az autóversenyzéssel, amihez egy óriási bukás kellett a hírhedt Nordschleifén. A baleset nem versenyen, hanem rekordkísérlet közben történt. „Azt mondták, hogy csak a helyiek tudnak igazán gyorsak lenni ott. Voltak nemzetközi szinten is nagyon sikeres profik, akik elmentek a Nordschleiféra, és soha nem tudtak a helyiek közelébe kerülni. Azt mondtam magamnak, hogy majd én megmutatom nekik, hogy meg tudom dönteni a rekordot” – árulta el a BBC-nek Wolff a próbálkozásának miértjét.
Noha csak később kezdtek együtt dolgozni, családi összefonódás révén már ekkor ismerte Niki Laudát. Az 1976-ban a Zöld Pokolban megégő osztrák pedig próbálta lebeszélni őt a rekord hajszolásáról. „Nikinek volt a komoly balesete, amelyben majdnem a lángok között halt meg. Azt mondta nekem: »Ne légy ilyen hülye! Senkit nem érdekel a köridő a Nordschleifén. Megölheted magad. Nézz csak rám!«”
Wolff azonban nem hallgatott a tanácsra, és nekivágott.
„A korábbi rekord 7 perc 5 másodperc volt, és az egyik edzéskörömben meg is döntöttem. De az autó soha nem érződött stabilnak, a gumik egyszerűen nem voltak elég jók ekkora leszorítóerőhöz – ismerte be. – Amikor végül kimentünk a pályára, elkezdtem a kört, éreztem, hogy valami nincs rendben. Félbe kellett volna szakítanom a kört és visszamennem a bokszba, de nem tettem. Csak meg akartam csinálni. Aztán a legveszélyesebb szakaszon defektet kaptam, ami nagyon-nagyon nagy balesettel végződött.”
A baleset:
A Porsche 27 G-s erővel csapódott a korlátnak, több bukfencet vetett, majd 350 méter után állt meg. „A fűben fekve találtak rám a védőkorlát mögött, a sisakkal a fejemen. Azt hitték, hogy meghaltam. Erről semmilyen emlékem sincs. Az első, amire emlékszem, hogy a mentőben fekve csiklandozó érzést érzek a lábaimban. Az nem volt egy kellemes pillanat” – mondta a csapatfőnök.
„Arra gondoltam, hogy ha most lebénulok… Ez volt életem leghülyébb ötlete. Emlékszem, hogy a kórházban készítettek egy MRI-t, én pedig mondtam a nővérnek, hogy »Csak mondja meg, hogy a gerincem rendben van-e.« De nem mondhatta.”
Ez természetes, hiszen csak az orvos elemezheti ki a felvételt, ami 15 perc várakozás után meg is történt. „Azt mondta, hogy »Van néhány törése, de a gerincvelő nem érintett.« Az a 15 perc borzasztó volt. És igen, az volt az a pillanat, amikor megfogadtam, hogy soha többé nem versenyzem.”
Jack Wolff, Toto Wolff fia viszont már kacérkodik vele, hogy édesapja és édesanyja nyomdokaiba lépjen, és gokartban bontogatja a szárnyait. „Nagyon versenyképes mindenben, amit csinál, különösen a gokartban. Ezért vannak kettős érzéseim, amikor a pálya mellett állva figyelem őt. Látom, hogy mennyire imádja, de tisztában vagyok a versenyzés veszélyeivel és azzal, hogy gokartba és versenyautóba ültetjük ezeket a srácokat anélkül, hogy igazán értenék a veszélyt. Úgyhogy ambivalens érzéseim vannak.”