1990-ben ezen a napon csúcsosodott ki Ayrton Senna és Alain Prost évek óta tartó rivalizálása egy olyan tettel, amelyre az azzal kétszeres világbajnokká váló brazil pilóta egyáltalán nem lehet büszke. Még akkor sem, ha az előzmények ismeretében érthető volt a frusztrációja.
Ayrton Senna és Alain Prost éveken át tartó párharca nemcsak a Forma-1, hanem az egyetemes sport legnagyobb rivalizálásai közé tartozik, és bár egészen 1993 végéig, a Professzor visszavonulásáig tartott (időközben kimaradt az 1992-es év, amelyet Prost kihagyott), tetőfoka pedig ezen a napon jött el 1990. október 21-én. Ekkor rendezték ugyanis a szezon utolsó előtti futamát, a Japán Nagydíjat, amelyen Senna bebiztosíthatta második világbajnoki címét. Ezt végül úgy tette meg, hogy a verseny első kanyarjában kilökte az ekkor már a Ferrarinál versenyző ellenfelét, mindkettejük kiesése pedig azt eredményezte, hogy Prost már nem hozhatta be a brazil 9 pontos előnyét.
Az 1990-es Japán Nagydíj rajtja
De még mielőtt visszautazunk arra a bizonyos szuzukai napra, fontos kiemelni az előzményeket, a két világbajnok egy évvel korábban ugyanitt történt ütközése nélkül ugyanis nem lehet értelmezni azt, ami 1990-ben megesett.
1989-ben Prost és Senna még csapattársakként érkeztek meg Japánba, majd ütköztek össze a célegyenes előtti sikánban akkor, amikor a brazil megpróbálta megelőzni francia kollégáját, utóbbi azonban nemes egyszerűséggel nekiment. Az eset után Prost azonnal kiugrott a McLarenjéből, Senna viszont továbbment és nyert – ezzel életben tartva vb-reményeit a szezonzáróra –, utólag viszont a FISA francia elnökének, Jean-Marie Balestre-nek a közbenjárására mondvacsinált indokkal kizárták, így Prosté lett a cím.
Hogy ez pontosan miként zajlott, illetve ezek után hogyan hurcolták meg Sennát, arról alábbi cikkünkben olvashat.
33 éve történt: Sennától elcsalták a vb-címet, majd még őt tiltották ki az F1-ből
Senna nem felejtette el, mi történt egy évvel korábban
Prostnak az 1990-es Japán Nagydíjon tehát mindenképpen Senna előtt, pontszerző helyen kellett végeznie ahhoz, hogy életben tartsa a reményeit, míg a kiesése automatikusan a brazil pilóta elsőségét eredményezte, azaz ugyanaz volt a forgatókönyv, mint egy évvel korábban, csak fordítva. A feszültséget már a szokásos versenyzői eligazításon tapintani lehetett, amelyen Nelson Piquet felvetette, hogy 1989-ben nagyon kitoltak Sennával, és nem lehetne-e, hogy amikor valaki kiegyenesíti a sikánt, a pályabírók egyszerűen továbbintsék, ha nem jön senki a pályán, ahelyett, hogy vissza kellene fordulnia és szembe kellene mennie a forgalommal.
A versenyigazgató megkérdezte erről a mezőny tagjait, és miután mindenki egyetértett, Senna fogta magát és kiviharzott a teremből, mondván „Ezt nem bírom elviselni, ez egy vicc. Azok után, ami tavaly történt, ez egy vicc. Most bebizonyosodott. Én nem szóltam semmit, majd valaki felvetette a dolgot és mindenki egyetértett. A tavalyi év nagyon rossz volt nekem. Sajnálom, de mennem kell.”
A balhénak ezzel pedig nem volt vége, a pole pozíciót megszerző Senna ugyanis kérelmezte, hogy helyezzék át az első rajtkockát a pálya menetirány szerinti jobb oldaláról a balra, mert a célegyenesben azon az oldalon haladnak az autók, így az az ív sokkal tisztább. Annak ellenére, hogy a korábbi években végig a jobb oldalról rajtolt az első helyezett, a kérés ésszerű volt, hiszen általában az első rajtkocka nem a poros íven helyezkedik el. Senna ráadásul 1989-ben a saját bőrén tapasztalta (1988-ban is, de akkor visszafulladt az indulásnál), milyen az, amikor a pole-ból indulva lerajtolják Szuzukában, noha a második helyről elrugaszkodó Prost akkor kicsit ki is ugrott.
Az tehát nem valós, amit a „Senna” című dokumentumfilmben Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke egy korabeli interjúban állított, azaz az FIA nem tette át „rejtélyes” módon az egyik oldalról a másikra az első rajtkockát, egyszerűen csak nem akart eleget tenni Senna kérésének, mondván az első rajtkocka eddig is ott volt, és ezután is ott lesz.
Sennának a porosabb oldalról kellett rajtolnia
Prost undorodott, de Senna sem örült
Senna azonban rögtön összeesküvésre kezdett gyanakodni, így ezek után benne volt a levegőben, hogy történni fog valami ahhoz hasonló, ami egy évvel korábban, arra azonban talán senki sem számított, hogy a McLaren pilótája rögtön az első kanyarban megtorpedózza majd a Ferrarit. De miután Prost a tisztább oldalról indulva simán lerajtolta őt, és úgy tűnt, gond nélkül elfordul az élen a tempós első kanyarban, Senna megpróbált beszúrni egy nem létező résbe, és nemes egyszerűséggel kilökte a Professzort.
Miután mindketten sértetlenül megúszták az esést és eldőlt, hogy Senna világbajnok lett, egymás mögött bandukoltak vissza a bokszba, és már az is kisebb csoda volt, hogy nem estek egymásnak ott helyben.
„Pofán akartam vágni, de annyira undorodtam tőle, hogy képtelen voltam rá. Undorodom tőle” – indokolta a tettlegesség elmaradását nem sokkal később Prost a francia tévének, majd hozzátette: „Kilökött. Nem állok készen felelőtlen emberek ellen harcolni, akik nem félnek a haláltól.”
„Teljességgel undorító, amit ma tett – folytatta a további interjúk során. – Higgyenek nekem, padlógázzal, ötödik fokozatban mentem be a kanyarba, ő pedig olyan erősen jött nekem, hogy letörte a hátsó szárnyam. Bármit is gondol rólam, nem hiszem el, hogy képes volt kockáztatni a saját biztonságát egy verseny első körében, miközben a teljes mezőny jött mögöttünk. Ezt már korábban is mondtam, hogy olyan embernek próbálja magát beállítani a világ előtt, amilyen nem. Nincsenek értékei.”
Az ütközés (a 2019-es videóban a McLaren és a Red Bull pilótáit reagáltatták a balesetre):
"I mean why not?!'
Verstappen reacting to footage of Senna taking out Prost to make sure he won the 1990 World Championship 👀
(via @f1) pic.twitter.com/GD0s3ulbEC
— ESPN F1 (@ESPNF1) December 8, 2021
„Le sem szarom, hogy mit mond Prost – mondta Senna már Adelaide-ben, az utolsó futam helyszínén. – Nagy elégedettséggel tölt el [a győzelem], ezt a bajnokságot pedig azoknak ajánlom, akik tavaly ellenem harcoltak. Nagyon fájt, de számukra ez demonstrációja annak, hogy ki az igazi bajnok. Tavaly nyertem itt, és nagyon-nagyon rossz húzás volt elvenni tőlem a győzelmet. Nagyon nagy elégtétel ezt tenni. Amikor [a baleset helyszínéről] sétáltam vissza a bokszba, az 1990-es szezon minden súlyát és stresszét magam mögött hagytam.”
Ami magát az ütközést illeti, Senna ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem tett mást, mint választás elé állította Prostot, aki rázárta az ajtót, azaz lényegében magának köszönheti az egészet.
„Megragadta az esélyét, de nem jött össze, mert én is rámentem az enyémre. Nem érdekelt, ha összeütközünk. Ő megragadta az esélyét, és ütköztünk. Befordult, és baleset lett a vége, de ez 1989 eredménye. Mindannak a sok szarságnak, amiről már beszéltem önöknek, és amit már tudnak. Ez az egész elkerülhetetlen volt, meg kellett történnie. Rossz volt, rossz nekem és mindenkinek.”
„1989 megbocsáthatatlan. Továbbra is nehezen térek napirendre fölötte. Balestre kiadta a parancsot, hogy nem változtathatják meg a pole pozíció helyét a jobbról a bal oldalra. A helyes dolgot tettem, amikor összeütköztünk az első kanyarban. Prost rámfordult, hogy bevágjon elém és kilökött” – szögezte le az újdonsült kétszeres világbajnok.
„Balesetre kiadta, hogy nincs változtatás. Kemény volt, de tudom, hogyan működik a rendszer, ez pedig igazán szar. Azt mondtam magamnak, hogy »Rendben, holnap majd megmondom a kibaszott igazságot, a 100%-os igazságot.« Ha vasárnap a rajtnál Prost megver az indulásnál, mert a rossz oldalon vagyok, akkor az első kanyarban elhatározom magam, és jobb, ha nem fordul be, mert nem fog neki összejönni. És aztán ez történt. Azt kívánom, bárcsak ne így lett volna. Tényleg azt kívántam, hogy a jó oldalról indulhassak, mert akkor versenyezhettünk volna. Hihetetlen, hogy ennek kellett történnie. Jobban jött el, befordult, én pedig nekimentem. Mindketten kiestünk, ami szar befejezése volt a bajnokságnak. Nekem és a Forma-1-nek sem volt jó, de rossz döntések vezettek ide és részrehajlás olyan emberektől, akik a döntéseket hozzák” – vádaskodott.
Senna ezután még egyszer elmondta, hogy a Balestre által befolyásolt rossz döntés eredménye volt a baleset, ami „nem az én felelősségem, hozzájárultam, de nem az én felelősségem volt.”
Azt soha nem ismerte el, hogy előre eltervelte, hogy bármi is lesz, kilöki Prostot, inkább úgy próbálta tálalni a történteket, hogy az 1989-es manipuláció miatt mindent egy lapra tett fel, Prostnak pedig lett volna lehetősége arra, hogy elengedje őt. A Honda azonban utólag a telemetria alapján megállapította, hogy Senna nem lépett a fékre a kanyar előtt, ami arra utal, hogy esze ágában sem volt előzni, és csakis a Ferrari megtorpedózására ment.
„Amikor Ayrton visszatért a bokszba, világos volt, és a testbeszéde, valamint a viselkedése is mutatta, hogy mekkora vihar dúl benne. Egyértelműen nem volt büszke magára és nem tette boldoggá, hogy így dőlt el a bajnokság” – hallhattuk Ron Dennist a „Senna” című dokumentumfilmben, ami tulajdonképpen burkolt beismerése annak, hogy Senna direkt lökte ki Prostot.
Senna és Prost sétál vissza a bokszba az ütközés után
Hiába volt frusztrált, ez védhetetlen
Senna viselkedése leginkább egy olyan ember vívódását szemléltette, aki pontosan tisztában volt azzal, hogy amit tett, az nem helyes, az egy évvel korábban őt ért igazságtalanság miatt azonban úgy érezhette, hogy muszáj elégtételt vennie, még ha ennek érdekében sportszerűtlen eszközökhöz is kell folyamodnia. Hogy miután megtette, miért nem ismerte el kerek-perec, hogy „igen, direkt löktem ki Prostot, mert egy évvel ezelőtt ő jött nekem, mégis világbajnok lett”, azt csak ő tudja, de talán tisztább lett volna, mint megmagyarázni a teljesen nyilvánvalót.
Hiszen egyértelmű volt, hogy Senna semmilyen jogon nem követelhette magának azt a kanyart, mert a közelébe sem került annak, hogy a Ferrari mellé érjen. Az indoklása ezért legalább annyira megmosolyogtató volt, mint Prost egy évvel korábbi érve, mely szerint a sikánban történt ütközésük során az a kanyar az övé volt, miközben nem történt más, minthogy az ideális ívnél jóval korábban mozdulva egyszerűen nekivezette az autót a csapattársának.
Prost Ferrarija a bukótérben
Senna tette azt figyelembe véve pedig még ironikusabb, hogy pályafutása során előszeretettel mondta meg a – főként fiatalabb – versenyzőtársainak (Schumacher, Irvine és Hill is kapott az okításból), hogy miként kellene vezetniük, és amit csinálnak, azzal másokat veszélyeztetnek. De közben soha egyikük sem tett olyat, hogy 200 km/órás sebességgel szándékosan belerohant a másikba, miközben mögötte 24 autó érkezett ugyanilyen tempóban.
Mert legyen bármi is az előzmény, az ilyen tett egyszerűen védhetetlen, és nem sportemberhez méltó.
Akkor sem, ha Senna frusztrációja, haragja, csalódottsága és elkeseredettsége teljességgel érthető volt az 1989-ben történtek miatt. Ez azonban nem legitimálja azt, hogy szándékosan veszélybe sodorta mások életét. Ha valamiért, akkor ezért kellett volna utólag megbüntetni őt, és nem azért, amit egy évvel korábban tett. Hogy miért nem tették meg annak ellenére, hogy Roland Bruynseraede versenyigazgató az eligazításon minden pilóta füle hallatára, kamerák előtt kijelentette, hogy „a veszélyes viselkedés vagy veszélyes manőverek azonnali kivizsgálást vonnak maguk után”, és akár egy vagy több futamos eltiltást is vonhatnak maguk után, az jó kérdés, de még csak vizsgálatot sem kezdeményeztek.
Balestre körül ebben az időszakban már egyre fogyott a levegő (1991-ben el is veszítette a FISA elnöki pozícióját Max Mosley-val szemben, majd 1993-ban ugyanígy járt az FIA elnöki székével is), az utólagos kizárás pedig itt amúgy sem volt opció, hiszen Senna kiesett, és mivel abban a pillanatban ő lett a világbajnok, hogy Prost is feladta a versenyt, az egy vagy több futamos eltiltása sem változtatott volna a vb végkimenetelén. Így csak utólagos pontlevonással lehetett volna elvenni Sennától a címet, de az egy évvel korábban történtek fényében ezt alighanem Balestre sem merte meglépni, és alighanem jobb is, hogy az így is éppen elég botrányosra sikerült elmúlt 12 hónapos időszakot követően nem robbant ki egy újabb botrány.