1957 és 1968 között évente megrendezésre került az az autóverseny, melyet a József Attila emlékére hozott létre a Magyar Autóklub. A versenyen a költőre emlékezve a kor nagy színművészei is elindultak.
A Magyar Autóklub József Attila halálának 20. Évfordulója alkalmából emlékversenyt rendezett 1957-ben, melyen bárki részt vehetett, akinek volt autója. A verseny nevezési díja 30 Ft volt.
A verseny Budapestről rajtolt június 9-én majd Székesfehérváron, Kisbéren, Veszprémen, Tapolcán, Keszthelyen és Fonyódon át vezetett Balatonszárszóra, ahol József Attila életét vesztette 1937. december 3-án.
A túraversenyre pedig nemcsak azon versenyzők nevezhettek, akik a később kezdődő túrabajnokságban is részt vettek, hanem valóban azok is, akik csak emlékezni szerettek volna a költőre. Így fordult elő, hogy a magyar színművészek is leadták nevezésüket, köztük Bánki Zsuzsa, aki a verseny előkészületeiben is segített. Mivel a József Attila emlékverseny ugyanakkor verseny is volt, díjazták a legjobb eredményt elérő orvost, művészt, női vezetőt és a legöregebb autóval indulót is.
A verseny útvonalát átlagsebességet betartva kellett teljesíteni, ami éppen azért, mert nemcsak versenyzők jelentkeztek, igen betarthatóak voltak: az 1100 köbcenti alatti autókkal versenyzők számára 52 km/h, a nem versenyzők számára pedig az 1945 előtt készült autókkal indulók esetében 40 km/h, az 1945 után készült autókkal indulók számára 42 km/h volt. Az 1100 köbcenti feletti autókkal indulók számára pedig 57, 44 és 46 km/h voltak ezek az átlagsebességek. Az autók felkészítésében való segítséghez az Autóklub előadásokat szervezett, a gépátvételnél pedig a legjobb magyar szakemberek segítettek, mégpedig ingyen.
A verseny díjazása pedig a következőképpen zajlott: a 0 hibapontot szerzők arany, a 10 hibapontot gyűjtők ezüst, a 30 hibapontot szerzők pedig bronzérmet kaptak. 1 perc késés 1 hibapontot jelentett. Azért, hogy a versenyzők gyorsan se hajtsanak, valamint a KRESZ más előírásait is betartsák a rendezőség az útvonal különböző pontjain ellenőröket bújtattak el, a szabálytalankodók pedig ugyancsak 1 hibapontot kaptak. Holtverseny esetén pedig az adott kategóriában kisebb hengerűrtartalmú autóval induló került ki győztesen. Amennyiben így sem lett egyértelmű a győztes személye, úgy ügyességi versenyen kellett részt venni. Azonban nemcsak érmeket kaptak a részvevők, minden induló kapott egy művészi József Attila plakettet is.
Az első verseny mezőnye azonban nem volt túl nagy, előzetesen 50 autós jelentkezett, végül azonban csak 33 jelent meg a rajtnál. Az indulók dolgát nehezítette, hogy Kisbértől Gyulafirátót felé kellett menni, keresztül a Bakony akkor igen rossz állapotban lévő útján, de Csopaknál és Tapolcán is igen rossz volt az útminőség. Végül a Balatonszárszói célba 30-an értek el. A célban pedig csoportokban várták a rendezők végeredmény hirdetését. Amíg erre kellett várni, Jurek Aurél, a Műegyetem professzorának felesége elmesélte, hogy gyönyörű Pobjeda autójuk kerekei kétszer is szöget szedtek össze és a defektes kerekek cseréjét férje végezte. A holtversenyben célba érők között a korábban említett ügyességi verseny volt hívatott dönteni, ez alatt pedig zászlók közötti tolatást, vagy krumplik kikerülését kellett érteni.
A végső győztesek pedig az 1100 köbcenti feletti autókkal indulók mezőnyében a versenyzők között Sajbán László (Mercedes), az 1100 köbcentiek alatt pedig Széles Tibor (Wartburg) lett. A versenyzői igazolvánnyal nem rendelkezők között Grász János (1945 előtti, 1100 köbcenti alatti DKW-val), dr. Schmidt László (1945 előtti, 1100 köbcenti feletti Steyr-rel), dr. Riesz Ede kórházi főorvos (1945 utáni, 1100 köbcenti alatti Wartburggal), Jurek Aurélné (1945 utáni, 1100 köbcenti feletti Pobjedával) lettek. A legjobb női versenyző Bánki Zsuzsa színművésznő lett Wartburggal, a legjobb orvos dr. Riesz Ede, a legjobb művész Turáni-Kovács Imre szobrászművész Wartburggal lett, míg a legöregebb autóval induló versenyző Szabó Lajos, aki egy 1933-as Lanciát vezetett.
Aranyéremben részesült Zafiri Károly, Várnai László, Vajda Árpád, dr. Pataricza János, dr. Gallovich András, Győrfi Zoltán, Bánhalmi János, ezüstéremben dr. Hovorka György, dr. De Sorgo Miklós, Bárkányi Béla, Kozma Ferenc, Szabó Zoltán, Szabó Lajos, Rajcsányi Dezső, dr.Gáti József, ifj. Víg János, Endrődi Ottó, Tatai Gyula, Mátrai Árpád, Kálmán János, míg bronzérmet Máriássy Miklós, Jurek Aurélné, Kuszák Elemér kapott.
1958. június 15-én rendezték a második József Attila Kupát, ekkor azonban már a túrabajnokság első futama is volt az emlékverseny. A rendezvényt megelőzően nagy kánikula volt, azonban közvetlenül a verseny rajta előtti napokban hatalmas esőzés alakult ki az országban. Ebben az évben 40 nevezés érkezett a költő emlékversenyére, végül azonban 32-en álltak rajthoz, akiknek 320 km-t kellett levezetniük. A rendezvényről ekkor sem hiányoztak a kor nagy művészei, így Kazal László, Bárdi Gyulának pedig Zenthe Ferenc volt a szerelője, de Kamarás Gyula is a rajthoz állók között volt.
A verseny végül 1968-ban lett utoljára megrendezve, idővel pedig egyre inkább a versenyzés került előtérbe, vagyis a későbbiekben már csak a túra bajnokságban résztvevők álltak rajthoz. Ugyanakkor a rendezvény minden alkalommal József Attila szobrának megkoszorúzásával zárult.
Forrás: Autó-Motor Archívum