Kalle Rovanperä balesetét a Finn Rally utolsó előtti szakaszán együttérzéssel fogadta a többi versenyző a szervizparkban.
A világbajnoki címvédő arra készült, hogy véget vessen annak a hét éve tartó várakozásának, hogy egy hazai versenyző nyerje meg a Finn Rallyt. Talán már a szurkolók is elindultak az utolsó gyorsasági céljába, hogy együtt ünnepeljenek. Joggal tették, mert Rovanpera majd 46 másodperces előnyben volt, ráadásul az első 18 gyorsaságiból 11-et megnyert, úgy, hogy szombaton és vasánap csak egyszer lett második, a többi gyorsaságin nem tudták legyőzni. Tehát egyértelműen ő volt a leggyorsabb, ám a baleset elkerülhetetlen és szerencsétlen volt.
Sébastien Ogier, aki csapattársa kiesése miatt megszerezte a győzelmet, több más versenyzőhöz csatlakozva együttérzését fejezte ki Rovanperának.
„Ez egy így túl brutális, ha engem kérdezel. Őszintén szólva jobban örültem volna, ha most a második helyen végzek. De a motorsport ilyen, néha igazságtalan. Szardínián balszerencsével veszítettem el a győzelmet, ma pedig szerencsével szereztem meg. Furcsa, az biztos, de nem tehetek róla, hogy így érzem magam” – mondta Ogier.
„Kalle miatt tényleg fizikailag rosszul éreztem magam, amikor ezt hallottam” – vallotta be Esapekka Lappi. „Úgy értem, ez egy kicsit hasonló helyzet volt, mint ami pénteken volt – az autó egy tizedmásodpercig vezethetetlen volt, kimozdul az eleje a nyomból, aztán nekimész valaminek. Ez annyira nyers; ez a sport nyers. Az ilyen raliversenyeken nem lehet csak figyelni az összes kanyarra és várni, hogy mi fog történni, mert perceket veszítesz minden versenynapon. Mindig el kell kötelezned magad, ez most nagyon balszerencsés eset volt.”
„Ez egy kicsit hihetetlen, és még mindig nem tudom elhinni. Kalle egy nagyon erős srác, mentálisan nagyon erős és nagyon nyugodt. Biztosan jól volt, de érzem, hogy ez nem egy könnyű pillanat, és nagyon együtt érzek vele. Mindannyian a határon nyomjuk, és nincs mozgástér; megtörténhet, de ez nagyon kemény” – mondta Takamoto Katsuta.
A bajnokságot vezető Thierry Neuville, akinek címvédési esélyeit az erősítette, hogy Elfyn Evans ugyanezen a szakaszon korábban kiesett, szintén hitetlenkedett a hír hallatán: „Elfyn kiesése nagy meglepetés volt, aztán Kalle kiesése – egy ponton úgy éreztem, mintha egy kis szívrohamot kaptam volna, és az ember azt gondolja, hogy talán rossz üzenetet küldtek vagy ilyesmi, de aztán rájössz, hogy tényleg kiesett. Aztán elemezni kell, hogy mi a helyzet, mit jelent ez a bajnokság szempontjából, hány pontot kapunk, és mit fogunk tenni a Power Stage-re. Folyamatosan gondolkodsz, elemezel, és módosítod a célt.”
„Az első dolog, amit Alexnek [Coria, a navigátor] mondtam, az volt, hogy „jól vannak?”. Azt mondta, hogy igen, és tudtam, hogy most már a dobogón vagyunk. Ez azt mutatja, hogy át kell lépnünk a vonalat ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy győztünk vagy a dobogón vagyunk, és ezért olyan intenzív ez a raliban – még az utolsó szakaszokon is megtörténhet hasonló. Kalle számára ez nagyon peches, de ez a rali, nem igaz? Mindenesetre megérdemelte volna a győzelmet” – filozofált Adrien Fourmaux, akinek egy dobogót, és talán egy Hyundai szerződést is hozott Rovanperáék balesete.
