Oliver Solbergnek az édesanyja, korábban versenyzőként is jelen volt a raliban, tapasztalt navigátor, menedzser és nemrég megkapta az FIA WRC Bizottságának elnöki pozícióját. A Skoda Motorsportnak adott interjújában a kezdetekről, fiáról, és a WRC Bizottság munkájáról is beszélt.
Milyen mélyek a gyökerei a motorsportban?
Határozottan az apámmal kezdődött. A 60-as és 70-es években ralizott, ez 1981-ig, 8 éves koromig tartott (valójában ’82-ben hagyta abba, egy Renault 5-tel teljesített szezon végén- a szerk.). A Svéd Rallyt minden évben szó szerint a házunk mögött rendezték meg, a rallycross is népszerű volt a környéken, és akkoriban minden fiatalnak volt egy motorral hajtott járműve. Tizenöt éves korom óta legálisan vezetek egyet. Mindig is lenyűgöztek az autók és a gépek, ezért is tanultam gépészmérnöknek. Mindemellett a lovakért is rajongtam, díjlovagoltam. 16 éves koromban elkezdtem versenyezni apámmal, mint navigátor a veterán kupában. Rögtön a rabja lettem. Így aztán 18 évesen megszereztem a jogosítványomat, kölcsönvettem egy Volvo 240-est, és magam is részt vettem az egyik versenyen. Beleszerettem, fantasztikus volt. Így hát eladtam a lovat, és elkezdtem rallyzni.
Hogyan találkoztál Petterrel?
Ez 1998-ban történt, éppen a Brit RAC Rallyra tartottam, és odafelé a kompon felkeresett. Már korábban is láttuk egymást néhányszor néhány rendezvényen, de azt mondanám, hogy itt kezdődött a dolog.
Nem féltél egy raliversenyzővel való kapcsolattól?
Egyáltalán nem! Én vezettem, ő vezetett, nagyszerű volt. Ez az egyik kevés igazi szenvedélyem, mindig is nagyon élveztem, és az, hogy ezt megosztottam valakivel, aki ugyanúgy élvezte, mint én, tökéletes kombináció volt számomra. Amikor a versenyeken vagyok, boldog vagyok, ez számomra mindennek a csúcspontja.
Sokféle szerepet kipróbáltál már a motorsportban. Navigátor, pilóta, csapatvezető… Mit szerettél a legjobban?
Természetesen magát a vezetést. Egyszerűen semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az adrenalin beindul. Amikor elkapod a ritmust és minden jól megy, az nagyszerű. Imádom az ugratókat is. De el kell ismernem, hogy az is nagyszerű élmény volt, hogy a saját csapatom vezetése is, amikor a rallycross bajnokság megnyerése felé tartottunk. Ez volt az egyik legviccesebb dolog a szakmai karrieremben. Nagy felelősség volt, de ugyanakkor nagyszerű szórakozás is.
Te és Petter már a kezdetektől fogva azt akartátok, hogy Oliver a ralinak szentelje magát?
Nem, hagytam, hogy kipróbáljon különböző sportokat, teniszt, focit, táncot, hokit, és ő ezt nagyon szerette. Talán ha közelebb laktunk volna a jégpályához, és több időnk lett volna elvinni az edzésekre, másképp alakult volna a karrierje. De végül is a rali győzött. Igen, már fiatal korától ismerte a környezetet, hiszen a világ minden tájára elutaztunk vele versenyekre, de később ő maga döntött a rali mellett. Soha nem erőltettük őt sehova a versenyeken, neki kellett meghoznia a döntést, sőt, neki kellett minket erőltetnie, aztán mi segítettünk neki autót, szponzorokat szerezni, és így tovább.
Anyaként hogyan kezeled Oliver versenyzését?
Néha persze idegőrlő. Szeretném, ha jól teljesítene a versenyen, de azt is szeretném, ha biztonságban lenne. Nos, amikor a többi szülővel együtt nézzük a ralit, nézzük a képernyőt, hallgatjuk a kommentárokat, nagyon idegesek vagyunk. De Petter idegesebb, mint én (nevet). Ebben az esetben azonban örülök az FIA-nál betöltött új szerepemnek. A rali alatt másra tudok koncentrálni, megbeszéléseket tarthatok, nem csak ülök a képernyő előtt és nézem, ahogy ő versenyez.
Az FIA WRC Bizottságának elnöki posztja mivel jár?
Egy 12 tagú bizottságot vezetek, amely általában a sportágunk fejlesztéséért felelős. Az a feladatunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol az emberek tudják, hogy javaslatokat tehetnek a sportág fejlesztésére. És minden szempontból aggódunk a biztonságért, a sport vonzerejéért és a gazdaságosságáért. Azt akarom, hogy a WRC növekedjen, pénzügyileg fenntarthatóbb szabályokat és szabályozásokat akarunk, keressük a módját, hogy több fiatal versenyzőt vonzzunk be a raliversenyzésbe. Új csapatokat akarunk vonzani és a meglévőket megtartani. Az a nagyszerű dolog, hogy általában pozitív a hangulat. Az emberek felismerik, hogy fejlődnünk kell, és mindannyian együtt dolgozunk, a promóterek, az FIA és a csapatok.
Mit mondanál azoknak a fiatal lányoknak, akik hozzád hasonlóan most döntenek a motorsport és a lovaglás között?
A sportok valójában nagyon hasonlóak, a lovaglás vagy az autóversenyzés sok erőfeszítést és tapasztalatot igényel. Az igazság az, hogy egyelőre nem sok lehetőség van arra, hogy kipróbáld magad ebben a sportágban, hacsak nem állsz közel hozzá, például a családodnak köszönhetően. De mi ezen is szeretnénk változtatni. Természetesen a fiatal női pilótákat és navigátorokat is szeretnénk megnyerni, de sok más érdekes pozíció is van a raliban. Ez egy nagyszerű világ, aminek sokféle formában részese lehetsz. Kezdhetsz pályabíróként vagy segíthetsz a szervezésben, de a nők bármit csinálhatnak a raliban. Ez egy gyönyörű sport, és szeretnénk megmutatni minden lánynak, hogy semmi sem lehetetlen!
