Tíz év telt el a Drifter című film bemutatója óta, amelyben egy fiatal útját követhettük végig, ahogy szeretne raliversenyző lenni. Steinbach Richárd ma már teljesen más életet él: dolgozik, családot alapított, és a driftversenyzésben találta meg a helyét. A főszereplővel beszélgettünk a kezdetekről, a filmről és jelenlegi életéről.
2015-ben jelent meg Hörcher Gábor Drifter című kreatív dokumentumfilmje, amelynek főszereplője Steinbach Richárd volt.
A film egy vidéki fiatal történetét követi végig, aki nehéz körülmények között próbálja megvalósítani álmát, hogy egyszer versenyautóba ülhessen. A Drifter évekig dokumentálja Ricsi küzdelmeit, a bizonytalan mindennapokat, barátai és családja támogatását, miközben őszinte képet ad egy szegény magyar család életéről is.
A film 2014-ben az Amszterdami Dokumentumfilm Fesztiválon elnyerte a Legjobb első film díját, 2015-ben a Fünf Seen Filmfesztiválon győzött dokumentumfilm kategóriában, a goEast fesztiválon pedig a zsűri különdíját kapta. 2016-ban a Magyar Filmhéten a Legjobb dokumentumfilm díjat is megnyerte.
A Drifter az utóbbi napokban ismét nagy figyelmet kapott, ezért a RallyCafé megkereste a főszepelőt akivel a kezdetekről, a film születéséről és az azóta eltelt tíz évről beszélgettünk.
– Mikor kerültél kapcsolatba az autósporttal, és mikor gondoltad úgy, hogy te is versenyző leszel?
– 12–14 éves voltam nagyjából, amikor Városlőd, Vigántpetend környékén ralik voltak. Sajnos ezek azóta már megszűntek. Így ma már nehezebb egy szurkolónak versenyzővé válnia. Ezekre a versenyekre kijárva döntöttem el, hogy nekem is mindenképp mennem kell valahol valamivel!
– Hogy kerültél kapcsolatba a Drifter című film alkotóival?
– A filmstáb tagjainak egy részét nagyon régóta ismerem. 6–8 évesen egy barátommal nekik köszönhetően mehettünk táborozni Kistolmácsra. Amikor néhány évvel később megszerettem a ralit, megkerestem őket, hogy nincs-e ötletük, amivel segíteni tudnának, hogy üres zsebem ellenére, akárcsak egy Ladával is, elkezdhessem a versenyzést. Volt ötletük! Kaptam tőlük egy lepukkant 1.8-as E30-as BMW-t. Cserébe ők egy vizsgafilmet készítettek a készülésünkről. Végül öt évig mellettem is maradtak, és folyamatosan forgott a kamera.
– A film egy nehéz élethelyzetű fiatal útját mutatja be. Mennyire volt valóságos, amit láttunk? Tényleg a családod és barátaid szerepelnek benne?
– Igen, minden szereplő valódi, azonban a film végén szereplő barátnő és a gyerek nem. A filmben 80–90%-ban teljesen valós helyzetek lettek bemutatva, de a maradék százalék is hasonlóan zajlott.
– Hogyan emlékszel vissza a forgatás időszakára?
– Voltak nagyon jó pillanatok, élmények, de olyan is, amikor tele volt a hócipőm a kamerával. Összességében nagyon jóban voltam a srácokkal, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, csak ritkábban.
– Mennyire segítette a filmed a versenyzői karrieredet, és milyen hatással volt a magánéletedre?
– Nagyon sok jó embert ismertem meg a film által! Mikor megjelent a mozikban, akkor azt hittem, hogy én vagyok az Atya, Úr, Isten, még jobban elszállt velem a ló. Aztán rájöttem, hogy messze nem úgy van, ahogy akkor gondoltam. Úgy gondolom, hogy sem előrébb, sem hátrébb nem jutottam a film által sem a versenyzés, sem az életem terén.
Szlalomversenyekre jártunk abban az időszakban. Aztán sok hülyeségem követte a másikat. Sok idő eltelt azóta – 10 év. Be kellett látnom, hogy amit és ahogy akkor csináltam, jóra nem vezet. Később az autózást abbahagytam, anyagi gondok voltak. Átfordult az életem, más szemszögből kezdtem tekinteni a világra. Úgymond beálltam a más emberek által is alkotott sorba. Több tanfolyamot is elvégeztem. Jelenleg mezőgazdaságban dolgozom gépkezelőként, ami éjjel-nappali melót jelent. Rendeztem a hitelem, lett egy szép családom, gyerekem. Mondhatni teljesen az ellentéte lettem annak, aki akkor voltam!
– Van olyan dolog, amit ma már másképp mutatnál meg a filmben?
– A forgatás során nagyon sok anyag lett felvéve, aztán az lett 72 percre lerövidítve. Én több autós jelenetet tettem volna be, már csak a cím végett is. Talán a sok „szánalmas” viselkedésemből pedig kevesebb is kerülhetett volna bele. Utólag azonban jónak gondolom a film tartalmát. Nem bántam meg semmit, ami szerepel benne, hiszen az is én voltam. Az akkori életemet is megváltoztatva lettem az, aki ma vagyok, és eljutottam oda, ahova!
– Mennyire követed ma a ralit és az autósportot?
– Most már inkább a drift világát követem, de persze a rali ugyanúgy a szívem egy darabja. Ha időnk engedi, kijárunk ralira, ezért is sajnálom, hogy egyre kevesebb van. Van egy E36-os BMW-nk, amit éppen most is készítünk egy mikulás napi felvonulásra és egy kis driftbemutatóra.
– Mit lehet tudni a karrieredről?
– Amint említettem, sok év szünet volt a karrieremben. Később pedig sok összetákolt autóm volt, miközben a versenyen való indulás lehetősége is szigorúbb lett. Ezért kellett egy olyan autó, amivel biztosan tudok versenyezni.
Tavaly sikerült vennem egy 310 lóerős, 410 Nm-es turbós E36 20i-t. Ez most minden szabálynak megfelel. Tavaly év végén a tököli Drift Lights tehetségkutatón indultam először, idén pedig sok edzésen voltunk, valamint néhány versenyen is. Az autó nagyon stabilan kezelhető, minden edzés és verseny alkalmával sikerül fejlődnöm vele, amit mások is megerősítenek. Időközben megismerkedtem a Frakli Garage csapatával, akik szívesen befogadtak. Nagyon köszönöm nekik, nagyon jó csapat. Jövőre a tervek szerint a tököli driftbajnokságban indulunk együtt.
– Mit üzennél annak, aki hasonló háttérből indulva szeretne versenyző lenni?
– Hát először is ne az én akkori példám kövesse! Lehet, hogy jobb egy olcsóbb hobbit keresni, mert ez nem egy olcsó dolog. Tudom, milyen, amikor az ember szeretne versenyezni, de nincs pénze, és apránként próbál összerakni egy autót, ami szinte sosem lesz stabil és jó, mert arra már nincs pénze, hogy a jó cuccokat szerezze be. Inkább tegyen úgy, mint én: pár év kihagyás után és kőkemény melóval gyűjtsön össze sok pénzt, és vegyen egy „kész” autót, amit magára formál apránként.
Utána már csak élvezni kell, és ha az Isten is vele van, nem megy tönkre az első tesztnapokon. Sose adjátok fel, és ne törődjetek vele, ha kinevetnek. Ha idővel sikerül elérned a kitűzött célt, már nem fognak nevetni!
– Szeretnél még valamit hozzáfűzni a beszélgetéshez?
– Talán csak annyit, hogy köszönöm szépen a nagyon sok pozitív hozzászólást a filmhez! Királyok vagytok! A negatív megjegyzések nagy részével pedig egyetértek — mai felfogással egy ilyen filmet megnézve hasonló szavakat használnék. Viszont minden ilyen ember — tisztelet a kivételnek — nézzen magába, hogy honnan indult és mire jutott!
Szeretnék egy második részt is a filmből, amiben 15–30 percben össze lenne foglalva, hogy mennyi minden történt az első rész óta. Talán sok embert motiválna, hogy a szegénységből és egy nem példás családból is el lehet jutni bárhová, ha az ember kitartó és hisz önmagában! Hálás köszönet a családomnak és a barátaimnak, akik mellettem állnak, és köszönöm Fülöp Zoltánné egyéni életvezetés-tanácsadónak is a segítségét!
Figyelem: A film nyelvezete helyenként kifejezetten nyers és szabadszájú, ami a bemutatott közeg és élethelyzet hitelességét erősíti.
Fotók: Steinbach Richárd archívuma