Kitartásból és elszántságából egyaránt jelesre vizsgázott Bertalan Márton és Paizs Róbert az FIA Rally Európa-bajnokság negyedik futamán, az Észt Rallyn. Rengeteg tapasztalatot szereztek, Bertalan például most borult fel életében először, de arra, hogy egy négyméteres medve vessen véget a versenyüknek, még ők magunk sem számítottak.
A Peugeot Kupa bajnoki címvédőjeként célozta meg idén az FIA Rally Európa-bajnokság ERC4-es (kétkerék-hajtású) kategóriáját Bertalan Márton és Paizs Róbert. A szezonnyitó Rally Hungaryn hatalmas meglepetést okozva az Eb-mezőny második helyén végeztek.
Azzal tisztában voltak, hogy pályafutásuk első külföldi Eb-futama, és egyben első külföldi versenye, az Észt Rally sokkal több kihívást tartogat a számukra, és ebben nem is tévedtek.
„A Rally Hungary második helyezésének nagyon örültünk, de tisztában voltunk vele, hogy ha külföldi Eb-futamon állunk rajthoz, ott újra kell tanulni a rallyt – mondta Bertalan Márton. – Nagyon komolyan készültünk az Észt Rallyra, mind fizikálisan, mind mentálisan. Tavaly ez a verseny a világbajnokság része volt, ezért sok belső felvétel volt elérhető a neten a pályákról, ezekből próbáltam felkészülni.
De az Európa-bajnokságra nem tudsz csak úgy felkészülni. Eleve az indulásunk kalandosra sikeredett. Hétfőn Bécsből repültünk Rigába és rajtunk kívülálló okok miatt az utolsó pillanatban estünk be a reptérre. 14:35-kor zárták a becsekkolást, 14:10-kor mi még a shuttle buszra vártunk. Végül sikerült elérni. Amikor megérkeztünk, az autóbérléssel is akadt némi probléma, de ezt is megoldottuk.
Az időjárással nem volt szerencsénk, mert szerdától félórát esett az eső, félórára elállt. Kivéve csütörtökön, amikor egész nap esett az eső. Ettől úgy feláztak a pályák, hogy még a veszprémi lőteret is felülmúlták. Az első körben még elfogadhatók voltak, de a másodikra akkora sziklák kerültek elő, hogy a nyomban szinte nem is lehetett menni.
A verseny előtt volt ugyan egy 40 kilométeres tesztünk, de az a pálya nem nagyon volt releváns a versennyel.
Már a shakedown is egészen más volt, 7–800 métert mentünk leszabályzáson, majd jött egy jobb 1, bal 2 bukkan, na ott majdnem beszórtuk. Ezeken a gyors pályákon a 30, 50 méterek teljesen eltűnnek.
Péntek este az első rövid gyorsaságin a 15 fős ERC4-es mezőnyből 7. időt autóztunk, ami egész jónak mondható.
Szombat reggel egy 21 kilométeres szakasszal kezdtünk, ahol leszakadt az eső. A harmadik kilométeren megütöttük a jobb elejét. A steering szenzor azonnal jelzett, attól féltem, hogy defektünk van, a következő pár kilométeren nem mertem a kanyarokat elvállalni.
Miután rájöttünk, hogy nincs defekt, nyomtam tovább, aminek egy fél megforgás lett a vége, a balosban, merőlegesen jobbra álltunk meg.
Már a cél előtt voltunk 400–500 méterrel, amikor túl optimista féktávot vettem. Éreztem hogy nem adja ki, ezért ráhúztam a kéziféket. A jobb első kerék megakadt, és átbillent az autó.
Ez volt életem első borulása, és sokkal jobban megijedtem, mint kellett volna. Nem sérültünk meg, de nem akartam nagyobb kárt tenni az autóban, ezért kiszálltunk, megnéztük, telefonáltam a csapatnak. Ők mondták, hogy ha nem forr a víz, akkor menjünk tovább. 10 perc késéssel lejöttünk a gyorsról, a következőn átgurultunk és jött a szerviz.
A HRT Racing szerelői előtt le a kalappal. 34 perc alatt teljesen versenyképes autót varázsoltak nekünk, amivel folytathattuk a versenyt.
Az önbizalmam persze a borulással elszállt, de szép lassan kezdtem visszaépíteni.
Iszonyú nehezek voltak a pályák. Tavaly a vb-n is látszott, hogy nem könnyűek, de idén az eső teljesen irreálissá tette őket. A 9. gyorson már csak ötszáz méter lett volna hátra, amikor egy sima bal, jobb 1-ben, volt egy hatalmas gödör. Az kidobta az autó hátulját, leestünk az út mellé, ahol két, négy méteres, fából faragott medve totemoszlop állt. Az egyiket 80–100-as tempóval elütöttük, ami felrepült a levegőbe és a tetőnkre esett.
Itt már nem volt kérdés, hogy nem tudjuk folytatni. Nyilván nem úgy sült el az Észt Rally, mint ahogy szerettük volna, de tisztában voltunk vele, hogy az Eb-körülményeket is meg kell tanulnunk. Most kijutott nekünk mindenből, ami a tanulás szempontjából, biztosan hasznos volt.
A pályákon egyébként annak ellenére, hogy nagyon nehezek voltak, élmény volt autózni. A mezőnyön az látszott, hogy az első három más ligában versenyez, utána volt egy nagyobb hézag, és még a következő srácok is nagyon gyorsak voltak. Az a célunk idén, hogy ezek közé a versenyzők közé zárkózzunk fel, és persze szeretnénk pontokat szerezni.
Nagyon nagy köszönet a HRT Racingnek, és külön köszönet Nagy Attilának, aki kint volt velünk és segítette a versenyzésünket. És természetesen édesapámnak. Mondanom sem kell, mennyire jó volt vele együtt átélni az első külföldi szereplésemet. Gratulálok Herczig Patrikéknak, hogy hiba nélkül teljesítették a versenyt. Rajtuk is látszott, hogy mekkora előnyt jelent a rutin.“
Paizs Róbertnek már két évtizedes versenyzői rutinja van, de egy Kassa Rallyt leszámítva, neki is az Észt Rally volt az első külföldi futama.
„Nehéz, fárasztó, hatalmas alázatot követel, de minden erőfeszítést megér az Eb – mondta Paizs Róbert. – Tudtuk, hogy nehéz lesz, de amíg nem éled át, addig elképzelni sem tudod, mivel jár egy Eb-futam.
Nagyon sok köszönettel tartozunk Nagy Attilának, aki versenyzői összekötőnk volt és sok feladatot levett a vállunkról.
Minden nehézség mellé, még egy vírust is összeszedtem a pályabejárásra, de ez sem állíthatott meg minket.
Nagyon jó roadbookot kaptunk, külön itinert a pályabejárásra, ami alapján könnyen lehetett tájékozódni. Herczig Patrikékkal tréningeztünk együtt, ami adott egy plusz könnyebbséget, hogy biztos jó helyen vagyunk.
A verseny is nagyon nehéz volt, de úgy volt nehéz, hogy közben minden pillanatát élveztük. Amikor a második gyorsaságin felborultunk, én is megilletődtem egy kicsit. Borultam már korábban, így utólag visszagondolva hiba volt, hogy nem mondtam Marcinak, indítson és menjünk tovább. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb már ebben is lesz rutinunk, de remélem, hogy ezt a rutininunkat a következő tíz évben nem kell használnunk.
A medve pedig egy szerencsétlen szituáció volt. Nagyobb volt az esélye annak, hogy azt meséljük, majdnem elütöttünk egy négy méteres medvét, mint hogy eltaláljuk, de mostmár ezt is megtapasztaltuk. Marcit azóta is medvevadásznak hívják.
Összegezve, rettenetesen elfáradtunk, többet tanultam egy verseny alatt, mint az elmúlt tíz évben összesen. Eddig is nagyon szerettünk volna bizonyítani az Eb-n, de most, hogy láttuk, ez csak fokozódott bennünk. Óriási dolog ilyen pályákon, ilyen mezőnyben versenyezni.
Köszönjük mindenkinek, aki segített bennünket, hogy rajthoz állhassunk. Nagyon köszönünk minden szurkolást, végtelenül jól esett mind a kettőnknek.
Kicsit szusszanunk, aztán jön a Róma Rally, amit még a Peugeot Kupa bajnoki címért kaptunk.“