back to top
2024. november 22. 10:08

KezdőlapF1F1-es autóval hajtott neki egy rendőrnek, a Ferrari elnöke szerinte gyilkolni is...

F1-es autóval hajtott neki egy rendőrnek, a Ferrari elnöke szerinte gyilkolni is képes lett volna

-

Egyedülálló szórakozást nyújt a nyolc részes „Lucky!”, a Forma-1 történetét annak korábbi vezére, Bernie Ecclestone szemüvegén át bemutató dokumentumfilm-sorozat. A 92 esztendős üzletembertől olyan történeteket is hallhatunk, amiket korábban soha.

Vannak, akik már most minden idők legjobb Forma-1-es dokumentumfilm-sorozatának tartják a nemrég megjelent „Lucky!”-t, amely Bernie Ecclestone, a sportág korábbi vezérének szemüvegén át mutatja be az F1 1950 óta íródó történetét. A 8 részes széria telis tele van pazar archív felvételekkel és olyan, a sportág korábbi ügyvezető igazgatója által elmesélt történetekkel, amelyek azoknak is lebilincselő élménnyé tehetik a sorozat megnézését, akik nincsenek annyira otthon a Forma-1 történelmében, vagy nem a sportág keményvonalas rajongói.

Az archív felvételek mellett pazar animációk színesítik a sorozatot

Ecclestone a második epizódban felidézte például, hogy miután létrejött a FOCA, azaz a Forma-1-es Konstruktőrök Szövetsége, a többi csapatfőnök pedig a Brabham istállót irányító Ecclestone kezébe adta a gyeplőt, mondván „majd a használtautó-kereskedő egyezkedik a promóterekkel a pénzdíjakról, mi különben is versenyezni vagyunk itt”.

Természetesen miután Ecclestone vállalta a kockázatot, a több csapatfőnök honorálta is ezt, és 8%-ot adott a rafinált britnek a bevételek után. Ecclestone-nak pedig volt dolga bőven, hiszen a viszonyok akkoriban köszönőviszonyban sem voltak a maival, így minden promóterrel külön kellett tárgyalni arról, hogy mennyi pénzt adnak a csapatoknak a versenyen való indulásér, miközben természetesen mindenki a lehető legkevesebbet szerette volna fizetni, hogy annál több maradjon neki.

„Néha a promóterek elfelejtettek fizetni. Spanyolországban az egyik reggel bementem a promóter irodájába, nyitva volt az ablak, ő meg eltűnt. Lelépett, mert tudta, hogy megyek” – idézte fel az 1972-es Spanyol Nagydíjon történteket. – Viszont, ha a promóter nem fizetett, akkor nekem kellett.”

Nemcsak a promóterekkel, hanem a sport felügyelőbizottságával, a CSI-vel (Commission Sportive Internationale) is meg kellett azonban küzdenie a csapatoknak. A CSI az F1 jogtulajdonosaként megkerülhetetlen volt, csak a beleegyezésével lehetett versenyt rendezni, és bármikor dönthetett úgy, hogy ez vagy az a futam nem részese a világbajnokságnak. De persze Ecclestone felvette velük a kesztyűt.

A tragédiák sem maradtak ki: Ecclestone felidézi barátai, Stuart Lewis-Evans és Jochen Rindt tragédiáját is, és azt, hogy ezek milyen hatással voltak rá. Fentebb azt láthatjuk, ahogy az. 1973-as USA Nagydíj edzésén a bokszutca értesül Francois Cevert halálos balesetéről.

Az 1972-es Monacói Nagydíj előtt Michel Boeri, helyi autóklub elnöke, nem mellesleg a futam promótere bejelentette, hogy egyetért a CSI-vel abban, hogy csak 16 fős mezőny legyen a Hercegségben rendezett futamra. A csapatok körében nagy felháborodást váltott ki a döntés, Ecclestone, aki „tiszta őrültségnek” tartotta az elgondolást, azonban nem hagyta annyiban a dolgot és a tettek mezejére lépett.

„Azt mondtam, hogy amennyiben ez a helyzet, ne álljunk rajthoz, lépjünk le. Akik megvették a jegyet, nem lettek volna túl boldogok, és Monacónak sem tett volna jót. Szóltam, hogy guruljunk ki Graham [Hill] (a Brabham kétszeres világbajnok pilótája – a szerk.) autójával, amit aztán én elvezetek, hogy a nézők lássák, hogy elmegyünk. Már a pedálon volt a lábam, hogy a rámpán kiguruljak a garázsból, amikor megjelent előttem egy rendőr. Már nem bírtam megállni, úgyhogy nekimentem” – kuncogott Ecclestone.

„Ezután egyre több rendőr érkezett, és azzal fenyegettek, hogy ott helyben le fognak tartóztatni. Közöltem, hogy akkor mindenkivel ezt kell tenniük, erre visszakoztak. A nagy kavarodás után végül versenyeztünk.”

Szóval ilyen és ehhez hasonló történetek fűszerezik a sorozatot, miközben megismerkedhetünk a sportág nagy alakjaival, legyen szó versenyzőkről, csapatfőnökökről vagy mérnökökről. Mindezt pedig Ecclestone sajátos, kendőzetlen stílusában, hiszen a 92 esztendős üzletember mindenfajta cukormáz nélkül jellemzi azokat, akikkel összehozta a sors az évtizedek során.

Így tesz Luca di Montezemolóval is, aki a Ferrari később elnökeként a 70-es években a Scuderia csapatmenedzsere volt. „Londonban tárgyaltam először vele. Egyszer csak történt valami, amihez nyilvánvalóan köze volt a Ferrarinak. Szólt, hogy most ki kell mennie, aztán egy kicsit később lejátszódott ugyanez. Utólag kiderült, hogy ilyenkor Mr. Ferrarinak telefonált, hogy megkérdezze, mit csináljon. Még zöldfülű volt.”

A fiatal Montezemolo

Az Ecclestone-nál 17 évvel fiatalabb olasz azonban hamar belerázódott az F1 ritmusába, és remek párost alkotott Niki Laudával. Az osztrák pilótával később szoros barátságot kialakító Ecclestone beismeri, hogy nem látta Laudában azt a potenciált, amit Montezemolo. „Luca és Niki is nagyon intelligens volt, jól tudtak együtt dolgozni” – jellemezte őket, Montezemolóról pedig a következő leírást adta:

„Luca alapvetően nagyon kedves és elbűvölő ember volt. Ugyanakkor, ha azt kérjük tőle, hogy lőjön le valakit, valószínűleg kérdés nélkül megtette volna”.

Hogy ez bók vagy sem, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre az nem kérdés, hogy ilyesmit Ecclestone-on kívül nem sokan mondtak volna egy dokumentumfilm-sorozatban a Ferrarival elnökként nyolc konstruktőri és hat egyéni világbajnoki címet nyerő olaszról.

A Lucky! epizódjait esténként, a Spektrum csatornán lehet megtekinteni.

Friss