Elképesztő történetet osztott meg a Forma-1-es személyi edző arról, hogy miként tette majdnem tönkre pilótája pályafutását egy golflabdával.
Sokaknak ismerős lehet Michael Italiano neve, hiszen az ausztrál születésű személyi edző éveken át felügyelte Daniel Ricciardo felkészülését, és szezonról szezonra együtt utazott és lélegzett a nyolcszoros futamgyőztessel. Ám miután tavaly év végén Ricciardo kiszorult a mezőnyből, Italiano Cunoda Juki F1-es performance coach-a lett, és jelenlegi is a japán versenyző mellett dolgozik, míg a Magyar Nagydíjon visszatérő ausztrál saját elmondása szerint többnyire „magányos farkasként” készül.
A Pit Stop podcast vendégeként az ausztrál szakember természetesen az első, Cunodával közös szezonjáról is mesélt, és elárulta, hogy a harmadik idényét taposó japán pilóta mostanra túllépett azon, hogy utál edzeni, és abból, amit ő lát, nemcsak komolyan veszi, de élvezi is a felkészülést. Pedig nem sokon múlt, hogy Italiano egyetlen felelőtlen mozdulattal romba döntse Cunoda karrierjét.
„Ez volt az első alkalom, amikor azt hittem, hogy el fogom veszíteni az állásomat” – mondta vigyorogva Italiano a podcastban, majd elmesélte, hogy miután elkezdett az év elején együtt dolgozni a japánnal, bevezették a reggeli átmozgató edzéseket, mert Cunoda – amellett, hogy remek volt az erőállapota – kissé merevnek bizonyult.
Az idei első futam, a Bahreini Nagydíj előtt, egészen pontosan a pénteki edzésnap reggelén is egy ilyen átmozgatást végeztek, amikor az első közös versenyhétvégéjük kezdetén a tréner kis híján megvakította az egyik szemére Cunodát.
„Kimentünk a szabadba, majd elővettem a golflabdát, amivel a lábfejünket szoktuk lelazítani – kezdett bele a sztoriba a podcastban. – Én a hátamon feküdtem és a hátamat görgőztem, ő pedig fogta a golflabát, feldobta, rá a sípcsontomra. Nyilván fájt, ő kuncogott. A jó az, hogy Jukival elég sokat hecceljük egymást, ezért úgy voltam vele, hogy oké, rendben, annyiban hagytam. Majd amikor ő feküdt rá a habszivacs görgőre, ahogy elsétáltam mellette, átdobtam a golflabdát a vállam fölött. Nem is néztem, hogy hova, csak úgy voltam vele, talán neki is a sípcsontján landol majd. De miközben a hátán feküdve görgőzött, a labda egyenesen a jobb szemén találta. Még a pukkanást is hallottam, azaz tiszta találat volt.”
Italiano meg volt győződve róla, hogy ezzel a mozdulattal legalább az első versenyhétvégéről kiírta Cunodát, és a podcastban is elismerte, hogy nagyon nagy felelőtlenség volt tőle ilyesmit csinálni. De ha már megtörtént, valahogy reagálnia kellett.
„A golflabdák kemények, és elég rendesen feldobtam. Fetrengett a földön a fájdalomtól, a keze a szeménél, én pedig pánikba estem. Kérdeztem tőle, hogy »Jól vagy?«, de csak az volt a válasz, hogy »Aaaaaa«. Tudtam, hogy csinálnom kell valamit, ezért elszaladtam a bárba jégért, majd visszatérve odaadtam neki, hogy »Haver, csak tedd ezt rá az arcodra, nagyon sajnálom.« Azt vártam, hogy nekem fog jönni és darabokra szed, de szerintem annyira fájt neki, hogy azért nem tette.”
„Helyette rám nézett, már tiszta vörös volt a szeme körül és nem tudta kinyitni. »Jaj, ne«, gondoltam, majd rátettem a jeget. Utána egy órán át 5 perces időintervallumokban jegeltük, és úgy nagyjából 35 perc elteltével lassan elkezdte kinyitni. Ekkor már csak két óránk volt, mire el kellett indulnunk a pályára, úgyhogy továbbra is azt gondoltam, hogy »Jaj ne, ez nem jó.«”
„Életemben nem kértem még annyiszor bocsánatot, mint akkor. Fél percenként bocsánatot kértem. Juki rám nézett és azt kérdezte, »Milyen?«, én pedig csak néztem, hogy »Nem túl rossz.« Majd mondta, hogy akkor teszteljük le, de nem tudtam, mit akar tenni. »Pingpongozzunk«, felelte, mire én: »Jaj, ne, ennek nem lesz jó vége.« Hogy ezt kicsit kontextusba helyezzem, minden reggel pingpongoztunk és mindig nagyon elvertem. Az utolsó, amit akartam, hogy megint agyonverjem, miközben csak az egyik szeme jó.”
„Odaálltunk az asztalhoz, én meg elkezdtem csak finoman visszatenni neki a labdákat, mire ő rám förmedt, hogy »Tudom, hogy visszafogod magad.« De én csak próbáltam kicsit visszahozni a magabiztosságát. Ezután játszottunk egy ideig, majd elindultunk a pályára, és én csak arra tudtam gondolni, hogy az első dolog, amit tennem kell, hogy mindenkinek szólok, hogy semmit ne mondjanak a szeméről, mert ha mindenki elkezdi erről kérdezgetni, az eltereli a figyelmét a szabadedzésekről.”
„Úgyhogy beviharzottam a paddockba, egyből mentem a Red Bull vendéglátóegységébe, hogy »Ne szóljatok semmit a szeméről, majd én rendbe hozom.« Ezután mentem egyenesen az orvoshoz, hogy szemcseppre lesz szükség, mert ezt csináltam, az orvos meg rám nézett, hogy »Te idióta.« Ezután a szerelőknek is szóltam, hogy egy szót se a szeméről, de a marketinges csapatnak még nem. És szó szerint ők voltak az elsők, akik bejöttek a szobába, és az első mondatuk az volt Jukinak, hogy »Úristen, mi történt a szemeddel?«”
Cunoda persze nem volt boldog, de szerencsére rendbe jött annyira a szeme, hogy még csak egy szabadedzést sem kellett kihagynia.
„Láttam Jukin, hogy frusztrált azért, hogy mit tettem vele, de szerencsére nem volt komoly baja. Szemcseppet használt, a szeme pedig sajnos vagy 10 napig fájt, úgyhogy oda kellett figyelnünk rá. Az első versenyünk elég jól sikerült, ez pedig egy ijesztő baleset volt, amely során sikerült sérülést okoznom a pilótámnak egy versenyhétvége kezdetén. Jukinak legyen mondva, jól viselte, nem tett azért, hogy rosszabbul érezzem magam annál, mint ahogy már éreztem, és a dolgával foglalkozott” – mondta a tréner, aki poénból megjegyezte, hogy igazából még jót is tett a pilótával, hiszen éles helyzetben állította nehéz feladat elé, amivel segített neki abban, hogy gyakorolja, miként birkózzon meg a váratlan dolgokkal.