2001-ben a mai napon, február 5-én mondta ki Flavio Briatore, a Benetton-istálló csapatfőnöke, egyben Fernando Alonso menedzsere, hogy a mindössze 19 esztendős spanyol a Minardi színeiben fog bemutatkozni a Forma–1-ben. Persze ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni, hiszen ekkor még simán benne volt, hogy az olasz kiscsapat nem lesz ott az ausztráliai szezonnyitó rajtrácsán.
Noha pontot nem szerzett vele – a mai szisztémában egy pontocska azért ütötte volna a markát –, a mindössze két szezonnyi formaautós tapasztalattal a háta mögött az F1-ben bemutatkozó Fernando Alonso volt a 2001-es idény egyik üde színfoltja, mert olyasmit produkált a gyengécske Minardival, amire csak az igazán nagy tehetségek képesek.
„Minden alkalommal, amikor Fernando vezette a PS01-est, 110%-ot hozott ki belőle. Nézzünk szembe vele, a kocsi kutyaütő volt, de Fernando tisztességes autót csinált belőle” – nyilatkozta 2021-ben a Motors Sport Magazine-nak a Minardit néhány hónappal a 2001-es szezon rajtja előtt megvásároló Paul Stoddart.
Stoddart, a tervező Gustav Brunner és Alonso a még nagyon csupasz Minardi PS01-gyel:
It was leaked that @alo_oficial would be making his Renault-backed #F1 debut with Minardi #OnThisDay in 2001, but his path could have been very different 🔮 Both Minardi and Prost were on the ropes at the end of 2000, with neither team scoring points… pic.twitter.com/3Vz5frOU2G
— Motorsport Images (@MSI_Images) February 5, 2024
Az évek óta a sereghajtó szerepét betöltő faenzai gárda a 2000-es év végére még saját mércéjével mérve is borzasztó anyagi helyzetbe került – Gabriele Rumi csapattulajdonos halálos betegsége miatt kiszállt – és sokáig úgy tűnt, semmi nem mentheti meg a csődtől, így amikor a végül mentőövet dobó Stoddart 6 héttel a márciusi idénynyitó előtt megérkezett, már csak 40 alkalmazottat és a 2001-es autó fa makettjét találta a gyárban.
Úgyhogy hat hetes őrült hajsza kezdődött azért, hogy az istálló ott lehessen Melbourne-ben. Az ausztrál milliárdos saját légitársasága gépén Angliából Olaszországba reptette Forma–3000-es csapatának 40 alkalmazottját, hogy segítsenek megépíteni a Gustav Brunner által tervezett kocsit, amelynek a bizonytalan motorhelyzet miatt a tél során négyszer kellett áttervezni a hátsó részét. Az emberek 12 órás műszakokban dolgoztak, hogy éjjel-nappal folyhasson a munka, amibe Stoddart és Alonso is beszállt.
„Ő volt azon kevés értékek egyike, akik a csapattal jártak – mondta nevetve Stoddart a Motor Sport Magazine-nak. – Versenyeztünk Fernando ellen a Forma–3000-ben. Mindig emlékezni fogok arra, hogy 2000-ben micsoda stílusban nyert az esőben Spában. Már akkor azt gondoltam, hogy »Ez a kölyök igazán tehetséges.« Amikor ismét találkoztam vele Faenzában, azt mondta, »Paul, pontokat fogok szerezni neked!« Ha a mai pontrendszerben versenyeztünk volna, nagyon szépen teljesítettünk volna.”
Alonso Hockenheimben érte el a legjobb eredményét 2001-ben, amikor 10. lett
„Két dolog miatt érdekelte [hogy segítsen az autó építésében]. Az egyik, hogy felismerte, ha az autó nem jut el Melbourn-be, nem fog vezetni. A másik, hogy amikor ennyire szorosan dolgoztok együtt csapatként ilyen kevés emberrel, igazán megismered, hogy mit csinálnak a többiek, és nem nehéz megtalálni, hogy hol tudsz segíteni. Még én is megépítettem és felcsavaroztam egy hátsó szárnyat.”
Alonso végül nagyon kevés km-t még tesztelni is tudott az egyébként igen tetszetősre sikeredett PS01-essel, de a csapat így is mindennek volt nevezhető, csak felkészültnek nem. A spanyol végül azonban már Ausztráliában megmutatta, hogy nem azzal a bizonyos dologgal gurít, amikor csapattársa mellett Gastón Mazzacane Prostját és Luciano Burti Jaguarját is megelőzte az időmérőn, majd a 12. pozícióban ért célba a versenyen.
„Fernando 12. lett az első versenyén egy olyan autóval, amelynek 10 kört sem kellett volna kibírnia. Amikor a futam után besétáltam a garázsba, annyian sírtak a csapattagok közül. Meglett férfiak sírták ki a szemüket a kimerültség és a büszkeség miatt. Igen különleges pillanat volt. Ezek az emberek mind 110%-ot nyújtottak” – mondta Stoddart.
Alonso az időmérőkön 17-es, futamon 15,76-os eredményátlagot hozott össze a 22 fős mezőnyben abban az évben, miközben két csapattársa, az Olasz Nagydíjig alkalmazott Tarso Marques, illetve az őt váltó Alex Yoong többnyire azért küzdött, hogy a 107%-os szabályon belül maradva kvalifikálni tudja magát az adott futamra.
A spanyol emellett többször megnehezítette az Arrows-ok, Benettonok, Jaguarok és Prostok dolgát. Barcelonában, mindössze ötödik futamán például Giancarlo Fisichella Benettonját és Pedro de la Rosa Jaguarját is megelőzve a 18. pozícióba kvalifikált, majd a 13. helyen végzett a futamon úgy, hogy mindkét Benettont lehagyta.
Az autó és a csapat bemutatója Melbourne-ben
Stoddartnak azonban nem ez, hanem Alonso utolsó minardis versenye, a 2001-es Japán Nagydíj maradt meg. „Akkoriban még rendeztek vasárnap délelőtti bemelegítő edzést. Fernando 2002-ben a Renault-nál folytatta (egyelőre még csak tesztpilótaként – a szerk.), és a hagyomány szerint, amikor egy versenyző elmegy, az edzésen kevés üzemanyagot töltesz az autóba, és megengeded neki, hogy megtegyen néhány gyorskört. Én már igent mondtam a dologra, de volt némi félreértés, és a versenymérnöke felülbírált engem. Amikor találkoztam Fernandóval a paddockban, fortyogott a dühtől. Azt mondtam neki, »Haver, a versenyen, a pályán mutasd meg nekik.« Ami ezután jött, az 53 színtiszta időmérős kör volt. Soha életemben nem láttam annyira koncentrált vezetést.”
A felmérgelt Alonso végül a 11. helyen, Heinz-Harald Frentzen Prostját, Olivier Panis BAR-ját és mindkét Arrows-t is megelőzve ért célba a pilótától és autótól egyaránt az egyik legtöbbet követelő pályán.
A szuzukai időmérőn:
A monzai időmérőn:
Az első kvalifikáció Melbourne-ben:
Időmérős kör Indianapolisból:
Fedélzeti kamera Sepangból:
„Elvesztett” bal első Silverstone-ban: