Craig Breen volt a 20. versenyző, aki WRC-pilótaként szenvedett tragikus balesetet a Rally Világbajnokság 51 éves történelme során.
A rallyautók megépítésénél mindig a kellő biztonság az egyik legfőbb szempont, ennek ellenére olykor előfordulnak tragédiák, melyek nem is mindig az autó nyújtotta biztonságon múlnak.
A WRC 1973 óta íródó története során az 1974-es 1000 Tó Rallyn történt az első tragikus baleset. Az augusztus 2-4. között rendezett, a WRC-szezon harmadik versenyének ötödik, Ouninpohja szakaszán egy betonhídnak ütközött a finn Vesa Nieminen által vezetett Mini Morris. A baleset során az autó tetejének jobb oldala sérült, Seppo Jamsa navigátor pedig az járműbe szorult. A 33 éves navigátort a mentők szabadították ki, és kritikus állapotban szállították kórházba, ahol úgy tűnt, hogy javul állapota, de egy héttel később hirtelen romlani kezdett és Seppo Jamsa elhunyt.
A WRC történelmének második tragikus balesete az 1976-os RAC Rallyn történt, ahol a brit Brian Tarrant és Don Daly szenvedett balesetet Saab 99-es autójukkal, aminek következtében a 29 éves navigátor olyan sérüléseket szenvedett, hogy a verseny után 10 nappal, december 10-én életét vesztette.
Hat évvel később, 1982-ben a Brazil Rallyn történt a harmadik végzetes baleset. A világbajnokság nyolcadik futamán a brazil Thomas Fuchs és Roberto Sampaio szenvedett balesetet, mely során a Fiat 124 pilótája hunyt el.
1983-ban az 1000 Tó Rally újabb áldozatot követelt, ekkor a verseny nyolcadik gyorsaságija előtt szenvedett balesetet a finn Pekka Mallinen és Reijo Nygren által irányított Ford Escort RS 2000. A páros egy fának ütközött, a 36 éves navigátor pedig kórházba szállítás közben vesztette életét.
A 80-as évek végén minden szezonra jutott tragédia
Az 1985-ös Korzika Rallyn az olasz Attilio Bettega és navigátora, Maurizio Perissinot, a Lancia csapat versenyzői egy fának ütköztek a negyedik szakaszon, aminek következtében a 32 éves pilóta ülése kiszakadt helyéről és Bettega azonnal elhunyt. Navigátora sértetlenül szállt ki a 037-esből. A B-csoportos autók biztonságát ekkor kérdőjelezték meg először komolyan.
Az 1986-os Korzika Rallyn azonban újabb tragédia történt, a finn Henri Toivonen és navigátora, az amerikai Sergio Cresto a Lancia Delta S4 felett vesztette uralmát, és a baleset során kigyulladt autóban a 29 éves pilóta és 30 éves navigátora is elhunyt. A történtek után felülvizsgálták a B-csoportos autók biztonságát és 1987-től beszüntették őket. Furcsa egybeesés, hogy a Lancia olasz és finn-amerikai párosa is a 4-es rajtszámú autót vezette.
A tragédiák azonban tovább folytatódtak a Korzika Rallyn, 1987-ben a kilencedik szakaszon a francia Jean Marchini és navigátora, Jean-Michel Argenti Peugeot 205 GTI autójával egy 50 méteres szakadékba zuhant, a navigátor kizuhant az autóból és azonnal elhunyt. A pilóta súlyos fejsérüléseket szenvedett, de életben maradt.
1988-ban az olasz Sanremo Rally hetedik szakaszán több baleset is történt. Az esős körülmények között előbb Juha Kankkunen és Juha Piironen csúszott le az útról, a Toyota Celica sérülései miatt pedig kiállni kényszerültek. A francia Carole Vergnaud – Marie-Claude Jouan páros nem sokkal később ugyancsak lecsúszott az útról egy szakadékba a Citroen AX-szel, és bár Vergnaud-nak sikerült visszakapaszkodnia az útra, hogy figyelmeztesse a következő versenyzőket, honfi – és márkatársaik, Jean-Marc Dubois és Robert Moynier ugyancsak elvesztették uralmukat Citroen autójuk felett, átrepültek a szalagkorláton, és a 30 méteres szakadék alján lévő Bettole folyóba estek. Az autó fejjel lefelé állt meg. A baleset során a tető sérülései miatt a 37 éves Dubois azonnal elhunyt, míg 42 éves navigátora a mentők helyszínre érése előtt vesztette életét.
1989 volt a WRC történetének legsötétebb éve
Az 1989-es szezonnyitó Svéd Rally előtt a belga George Mignot és navigátora, Bernard de Lathuy a pályabejárás során egy jelzés nélküli vasúti átjáróban ütközött vonattal, a páros azonnal életét vesztette.
A bajnokság második futamán, a Montén a svéd Lars-Erik Torph és navigátora, Bertil Rehnfeldt ugyan nem indultak, azonban jégkémként segítettek a német Fredrik Skoghag – Peter Diekmann kettősnek. A svéd kettős úgy döntött, hogy a verseny ötödik szakaszán megnézik a német párost, ekkor azonban szörnyű balesetet szenvedtek. Az olasz Alessandro Fiorio és Luigi Pirollo kettős 140 km/h-s sebességnél ugyanis elvesztette uralmát Lancia Deltája felett és leborult azon a dombon, melynek aljában a svéd páros a versenyt nézte. A baleset során a 28 éves Torph és az 51 éves Rehnfeldt azonnal életét vesztette, továbbá három néző is megsérült. A német páros a tragédia után kiállt a versenyből. A baleset kivizsgálása során kiderült, hogy Fiorioék új elektromos tengelykapcsolója hibásodott meg és okozta ezt a balesetet és azt a kicsúszást, mely következtében az előző napon két néző sérült meg.
Sajnos a szezon harmadik futamán, Portugáliában is történt tragédia. A verseny hatodik szakaszán egy 70 méteres szakadék szélén állt meg egy kicsúszás után a portugál Augusto Mendes és Victor Bento Opel Kadettje. Miután Mendes kioldotta a biztonsági öveket, a félig levegőben lógó autó egyensúlya megbillent és a jármű a szakadék alján lévő patakba zuhant. A 36 éves pilóta fulladás következtében vesztette életét, míg navigátora könnyebb sérülésekkel megúszta a történteket és pár hónap múlva folytatta a versenyzést.
Több mint egy évtized tragédia nélkül
Az 1990-es Monte-Carlo Rally hetedik szakaszán a francia Jean-Claude Bertaudiére – Francis Mallaussène páros Renault 5 GT Turbójával esett 200 méteres szakadékba. A baleset után a pilótát súlyos sérülésekkel, helikopterrel szállították kórházba, azonban 47 éves navigátora a helyszínen életét vesztette.
Ezt követően szerencsére 3 éven át nem történt tragikus baleset, azonban az 1993-as Ausztrál Rally harmadik szakaszán az új-zélandi Peter “Possum” Bourne és navigátora, Rodger Freeth szenvedett Subaru Legacy autójukkal balesetet. A Subaru versenyzői egy fenyőültetvénybe estek az útról. Bourne a balesetben könnyebben megsérült, míg 39 éves navigátora a Royal Perth kórház műtőjében hunyt el.
Az új-zélandi páros balesete után az FIA szabályainak is köszönhetően, egészen a 2005-ös Wales Rallyig nem történt tragikus baleset. Akkor azonban az észt Markko Martin és brit navigátora, Michael Park 15. szakaszon lecsúszott az útról Peugeot-jával és fának csapódtak. A 39 éves navigátor azonnal elhunyt, míg Martin nem sérült meg.
Craig Breen tesztbalesete előtt azonban nem ez volt az utolsó eset, amikor egy versenyzőnek az életével kellett fizetnie egy bukás során.
A 2006-os Katalán Rally második szakaszán a német Aaron Burkart és Jörg Bastuck balesetet szenvedett Citroen C2 GT autójukkal, azonban folytatni tudták volna a versenyt, de meg kellett állniuk kicserélni egy defektes kereket. Az út szélén álló páros mellett három autó is elhaladt, azonban a negyedikként érkező brit Barry Clark és Scott Martin kettős Ford Fiestájukkal megcsúsztak és elütötték a 36 éves Bastuckot. A navigátort mentőhelikopterrel sikerült kórházba szállítani, azonban ott elhunyt.
Cikkünkben csak a versenyzőkkel történt tragédiákat említettük meg.