A leghíresebb Octavia WRC visszatért! Az idei Sosnová Classic Rally Show-n a rajongók ismét akcióban láthatták azt az autót, amely a 2002-es Rallye Monte-Carlo-n történt balesetéről vált híressé. Emil Lindholm volt a szerencsés kiválasztott aki vezethette a legendát.
A kilencvenes években a rally világbajnokságon elért sikerek után, amikor a Škoda Motorsport az alacsonyabb kategóriákban robbant be az élvonalba, először a Favorit, majd később a Felicia Kit Carral, úgy döntöttek, hogy az akkor még új WRC kategóriában a legjobb csapatokkal is felveszik a versenyt. Ehhez egy teljesen új összkerékhajtású autót kellett építeni, amiben a Škoda Motorsport csapatának nem volt tapasztalata. Az elsőkerék-meghajtású Octavia Kit Car fejlesztésében szerzett korábbi tapasztalatokat csak részben lehetett felhasználni, a többi teljesen új volt. A csapat sikerrel vette az akadályt, és az 1999-es Škoda Octavia WRC rajthoz állt a Rallye Monte-Carlo Rallyn.
Az autó egyik emlékezetes momentuma 2002-ben a Monte-Carlo Rallyn történt, Roman Kresta és Jan Tomanek látványos balesettel fejezte be a versenyt.
Az Octavia WRC azóta feltámadt, és májusban újra a pályára lépett a Sosnová Classic Rally Show-n.
Az Octavia motorházteteje alatt az akkoriban szokásos erőforrás, egy kétliteres turbófeltöltős benzinmotor volt, amely 221 kW teljesítményre volt képes 3250-es fordulatszámon. A nyomaték a későbbi változatokban elérte a 600 Nm-t. Mai szemmel nézve ez még mindig nagyon erős motor. A jelenlegi Škoda Fabia RS Rally2-ben lévő motorhoz képest a fő különbség, hogy alacsonyabb fordulatszámon több a nyomaték, de a reakció, és különösen a feltöltőnyomás felépülése ma már sokkal jobb.
A nagyobb turbólyuk ellenére azonban a motor teljesítménye jól szabályozható és adagolható. Az Octavia turbófeltöltőjét a Garrett egyedileg készítette, és cseréje rendkívül drága tétel. Arról nem is beszélve, hogy a piacon egyre kevesebb az elérhető alkatrész. Ebből a szempontból a Fabia RS Rally2 kegyesebb, hiszen annak feltöltését a széria turbófeltöltő végzi.
A videón látható Evo2-es változatban két aktív, hidraulikusan vezérelt differenciálművet kapott az összkerékhajtás. Hátul egy hagyományos mechanikus önzáró rendszer volt. A pilóta a kormánykeréktől balra található kezelőpanelen tudott váltani az aktív differenciálmű térképek között. Az akkori hidraulika nem volt a leggyorsabb, így az autó sajátos vezetési stílust igényelt a sosznovai aszfalton. A kanyarok bejáratánál jelentkező masszív alulkormányzottságot agresszív gázpedálkezeléssel lehetett uralni. Ezután az összes differenciálmű összezárt, és az Octavia gyönyörűen sima és feszes túlkormányzottságba váltott. Ez az alulkormányozottság és a túlkormányozottság közötti határvonal könnyen kontrollálható volt. Az Octavia nem olyan nyugodt és precíz, mint a kortárs autók, de lendületes stílusa minden rallyversenyző és szurkoló szívét megdobogtatja.
A mai rallyautókhoz képest a nagy különbség a lengéscsillapítókban van. Ezeknek és hosszúságának köszönhetően az Octavia a hossz- és keresztirányú tengelyében is elég nagyokat mozog. Meglepő módon azonban az autó fékezés közbeni süllyedése segít a vezetőnek jobban értelmezni a gumiabroncsok tapadását, ezen a téren a pilótáknak könyebb dolguk volt, mint a mai autókkal. Az Octavia a mai mércével mérve is nagyon hosszú autó, ami egyrészt túlkormányzott jelleget kölcsönöz neki, másrészt viszont stabilitást ad a nagyobb sebességnél. A nagyobb méret azonban nem jelent nagyobb súlyt, az Octavia könnyedén belefért az előírt 1230 kg-os WRC limitbe. A fékek teljesítményükben és reakciókészségükben teljesen összehasonlíthatóak a kortárs autókkal, és a koruk egyáltalán nem látszik rajtuk.
