47 évvel ezelőtt ezen a napon, 1975. október 5-én rendezték a Forma-1-es USA Nagydíjat, amelyet Niki Lauda és a Ferrari nyert meg, de egyikük sem lehet büszke arra, ahogyan az övék lett az első hely. Pláne annak tükrében, hogy valószínűleg a botrányos húzás nélkül is győztek volna.
Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy egy Forma-1-es versenyen a lekörözöttek nemhogy körökön, de akár csak egy körön át is feltartsák a gyorsabb pilótát, de volt idő, amikor még nem vették ennyire szigorúan az elengedéseket, és olykor bizony nagyon agresszíven kellett fellépnie annak, aki lekörözni akart.
Az viszont soha nem számított normálisnak, hogy valaki hosszú körökön át szándékosan hátráltassa a versenytársát, és, ha hozzátesszük, hogy ezt úgy tette, hogy azzal megnyerte a csapattársának a versenyt, az már bőven kimeríti a kirívó sportszerűtlenség fogalmát.
Az utóbbi években is számtalanszor volt már rá példa, hogy a győzelemért csatázók valamelyikük csapattársát készültek lekörözni, és ilyenkor az emberben sokszor óhatatlanul is felmerül, hogy vajon mi fog történi, kitol-e a rivális csapat versenyzőjével az elengedésre kötelezett pilóta. A legtöbbször viszont nem látunk mást, minthogy a lekörözött ugyanolyan előzékenyen félreáll a rivális csapat pilótája elől, mint ahogyan azt saját csapattársával tette.
Az 1975-ös USA Nagydíjon azonban Clay Regazzoni, a Ferrari svájci versenyzője pont az ellenkezőjét csinálta, és egészen elképesztő módon érte el, hogy Emerson Fittipaldinak ne legyen esélye elkapni a világbajnoki címet már az előző versenyen, Monzában bebiztosító Niki Laudát.
Minden eldőlt, ennek megfelelő is volt a hangulat
A Watkins Glenben rendezett 1975-ös amerikai futamra egy hónappal az után az Olasz Nagydíj után került sor, amelyen nemcsak Lauda, hanem a Ferrari is világbajnok lett, így az Egyesült Államokban rendezett szezonzáróra minden lényegi kérdés eldőlt. A tipikus őszi időben tartott futamot pedig az is beárnyékolta, hogy törölték a monzai és amerikai forduló közé tervezett kanadai versenyt, mert a szervezők nem tudtak megegyezni Bernie Ecclestone-nal a pénzügyi feltételekről.
Mindez azt eredményezte, hogy az amerikai szervezőknek kellett kifizetnie a Forma-1-es cirkusz tengerentúlra utaztatásának teljes költségét, amit a nyereményalapból finanszíroztak, így 130 ezer dollárral kevesebbet osztottak szét a csapatok között. Ez több istálló, köztük a BRM és a Surtees távolmaradásához vezetett, de a mezőny krémje végül elutazott New York államba.
Az edzések során Lauda bizonyította, hogy a vb-cím mit sem csillapított az étvágyán (mind a négy tréringen az első lett), és több mint 3 tizedmásodperccel szerezte meg a pole-t Fittipaldi előtt, miközben a másik Ferrariban Regazzoni folyamatosan küszködött, és végül 1,2 másodperces lemaradással a 11. rajtkockába kvalifikált.
Ma már ezt nem lehetne megúszni ennyivel
Az 59 körös futam Lauda-Fittipaldi csatával kecsegtetett, de az is benne volt a pakliban, hogy a Ferrari friss világbajnoka mindenkit faképnél hagy. Mielőtt azonban megtudhattuk, hogy melyik forgatókönyv érvényesül (vagy esetleg más történik), még volt egy kis ijedelem a később 176 nagydíjrajtig és 6 győzelemig jutó, akkor még csak első teljes szezonját befejezni készülő Jacques Laffite miatt, akit közvetlenül a rajt előtt kórházba kellett szállítani.
Az ok: a Frank Williams Racing Cars versenyzője tisztítószert csöpögtetett a szemébe. Persze, nem azért, mert elment az esze, csak valahogy sikerült felcserélnie a kontaktlencse folyadékot – amit a szemébe szokott csöpögtetni a rajt előtt, hogy a futam során ne száradjon ki – és azt a vegyszert, amit – szintén a rajtrácson – a sisakrostélya tisztításához használt. Szerencsére a szemén keletkezett égési sérülések fájdalmasabbnak bizonyultak annál, mint amennyire komolyak voltak, így bár a futamot kihagyta, a rákövetkező héten már Forma-2-es autót tesztelt Vallelungában.
A közjáték után aztán következhetett a futam. A rajtnál Lauda simán eljött az első helyen, a nyomában Fittipaldival, majd ők ketten rövidesen mindenkit faképnél hagytak, és megkezdték a különversenyüket a mezőny élén, szép kis előnyt építve ki a harmadik helyen útakadályként mindenkit feltartó Jean-Pierre Jarier előtt.
Regazzoni eközben a versenyen sem tündökölt, és nagyon gyatra tempót autózott, ami azt jelentette, hogy az élen haladók a 20. körben utolérték. A svájci az első helyen autózó csapattársát simán elengedte, az osztrák sarkában loholó Fittipaldival azonban már nem volt ilyen előzékeny, és 5 (!) teljes körön át feltartotta a McLaren világbajnokát, aki nem tudott mást tenni, mint dühében az öklét rázta a Ferrari irányába.
A versenyigazgató Bernie Martin igen későn ugyan, de végül kapcsolt, és felmutatta a fekete zászlót Regazzoninak, azaz kizárta a versenyből a rendkívül sportszerűtlenül viselkedő svájcit.
Több sem kellett ennél az akkoriban a Ferrari sportigazgatójaként tevékenykedő Luca di Montezemolónak, aki valósággal rátámadt Martinra a bokszutcában. A veszekedés odáig fajult, hogy majdnem a teljes Ferrari-csapatot kizárták a versenyből, de ezt végül sikerült elkerülni, noha Regazzoni két körrel azután hajtott csak a bokszba, hogy kiintették, Montezemolo pedig azzal a lendülettel visszaküldte a pályára, és még négy kört megtett. Végül azonban hatott a meggyőzés ereje, és a Ferrari visszahívta versenyzőjét, aki feladta a futamot.
A „csapatmunka” azonban bevált, Lauda előnye ugyanis 1-ről 12 másodpercre nőtt Fittipaldival szemben, aki többé nem is érte utol a világbajnokot, és a végén csak azért futott be tőle 5 másodpercre, mert az osztrák az utolsó körökben már látványosan spórolt. A Ferrari pedig megúszta a további szankciókat, így a szezon utolsó győzelme az övék lett úgy, hogy csak a pontszerzésre amúgy is esélytelen Regazzonit kellett feláldozniuk hozzá.
Az egészben pedig az a „legszebb”, hogy nem csak amiatt volt teljesen szükségtelen mindez, mert már mindkét vb-címet megnyerték, hanem amiatt is, mert Fittipaldi szemmel láthatóan küszködött a McLarennel és nehezen tudta tartani az első helyen teljes hidegvérrel és nyugalommal autózó Lauda tempóját, a versenyt tehát valószínűleg így is, úgyis az osztrák nyerte volna.
Ami pedig szinte biztosra vehető, hogy ma egy hasonló húzást senki nem úszna meg egy sima kizárással.