Manapság már nem kell attól tartani, hogy valaki szezon közbeni teszten összetöri magát, de régen simán előfordultak az F1-es hétvégék között is óriási bukások.
Utolsó előtti kéthetes szünetét tölti jelenleg az F1-es cirkusz az idei szezonban, hiszen a mostani után már csak a Mexikói és a Brazil Nagydíj között lesz olyan hétvége a jelenleg zajló idényben, amelyen nem rendeznek versenyt. Ilyenkor pedig – hacsak valaki nem vesz részt filmes napon egy korábbi autóval, mint tette azt Max Verstappen a második világbajnoki címének bebiztosítása után – a versenyzők legfeljebb a virtuális valóságban ülnek Forma-1-es autóba, a csapatuk szimulátorában.
De nem volt ez mindig így. A tesztelés évekkel ezelőtti betiltása (manapság a költségek csökkentése miatt már kollektív szezonközi tesztek sincsenek) a futamhétvégék közötti napok sem a pihenésről szóltak, vagy legalábbis nem mindenkinek, az istállók tesztcsapatai, tesztpilótái, és sokszor állandó versenyzői ugyanis ilyenkor is fáradhatatlanul rótták a köröket (sok esetben, amíg engedélyezett volt, akár a versenyhétvégék hetének elején is zajlottak tesztek, sőt, előfordult, hogy Michael Schumacher a Monacói Nagydíj pénteki szünnapján elrepült Fioranóba tesztelni egy kicsit).
Ezek a tesztek pedig értelemszerűen vagy zárt kapuk mögött zajlottak, vagy, ha nyilvánosak is voltak, televíziós közvetítés természetesen nem volt róluk, így az ott történtekről is korlátozott mértékben jutott el bármilyen információ a nagyközönséghez. Persze javarészt nem is volt nagyon mi eljusson, hiszen nem zajlott verseny, a pilóták nem küzdöttek meg egymással, hanem mindenki tesztelt és csak unalmasan zakatolt körbe-körbe.
Kivéve, amikor valami balul ütött ki, és a tesztelő versenyző vagy tesztpilóta a falban találta magát. Vagy, ami még rosszabb, a pályán kívül, egy gyalogos alagútban. Merthogy ilyen is történt, de nemhogy felvétel, még csak fotó sem maradt fenn az esetről, ahogy sok más tesztbalesetről is csak annak megtörténte után készült fénykép, így ezek az esetek szép lassan a feledés homályába vesztek. Kivéve azoknak, akik átélték, vagy élőben látták.
Most tekintsünk vissza három igencsak nagyot szólt, mégis sokak által elfelejtett, nem halálos kimenetelű tesztbalesetre.
1994, Silverstone – Pedro Lamy szőrén-szálán eltűnt
Alighanem a valaha történt egyik legfurcsább és legnagyobb bukásnak lehetett szemtanúja az, aki 1994 májusában a pálya széléről figyelte, ahogyan Pedro Lamy, a Lotus akkor 22 éves portugál versenyzője az FIA által a néhány héttel korábbi imolai fekete hétvége után eszközölt változtatásokat teszteli Silverstone-ban.
Lamy a pálya akkori változatának egyik leggyorsabb pontján, a padlógázas Abbey-kanyaron (az 1994-es futamra már beiktattak ide egy sikánt) haladt át, nagyjából 100 méterrel lemaradva tőle pedig csapattársa, Johnny Herbert érkezett. A portugál versenyző autója azonban egyszer csak eltűnt szem elől, mindössze egy kis porfelhő maradt utána. Végül Herbert találta meg, aki évekkel később, a Bring Back V10s podcastban idézte fel a történteket.
„Ez egyike volt azoknak a nagyon furcsa dolgoknak, amiket az ember versenyzőként észrevesz. Ahogy keresztülment az Abbey-kanyaron, észrevettem, hogy nagyon kicsit megmozdult az autójának a hátulja. Hogy őszinte legyek, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert lehetett volna akár egy hupli is, hiszen az Abbey eléggé egyenetlen aszfaltú kanyar volt. De, amint átmentem a kanyaron, észrevettem a híd alatt egy füstölgő Honda-motort. Semmi más nem volt ott, se törmelékdarabok, se semmi. Tudtam, hogy valami eléggé rossz dolog történhetett, ezért megálltam, majd azon kezdtem el tűnődni, hogy hol van a monocoque? Azt gondoltam, hogy egy kicsit tovább lesz az út mellett, de nem volt sehol.”
„Megálltam, kiugrottam az autóból, jobbra néztem, ahol a Farm-épület van. Semmi. Se nyomok, se karcolások, semmi. Ezután odasétáltam a motorhoz, és közben próbáltam rájönni, hogy hol lehet a kasztni. Átrepült esetleg a híd fölött? Jobbra vagy balra esett? Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy bal oldalon, úgy 20-30 méter hosszan hiányzik a kerítés.”
„Ezután a töltésről átugrottam a kerítésen, és ott már volt egy felfüggesztésdarab, egy első és egy hátsó kerék, és ennyi. Semmi más. És, amint sétáltam abba az irányba, amerre akkor kell menni, ha át akarsz kelni a hídon, van ott egy kis gyalogos alagút a híd alatt (a fentebbi képen a nézők mögött látszik a bejárata – a szerk.). 180 magas, kis alagút. És amint sétáltam, a szemem sarkából lángokat láttam, nagyjából az alagút felénél. Jóval, úgy 30 méterrel arrébb voltak. És amint jobban szemügyre vettem az alagutat, láttam, hogy a korlátok leszakadtak, és karcolások voltak a falon. Mint kiderült, a tanksapka körüli terület égett, Pedro Lamy pedig ott ült bent az autójában.”
„A kocsi eleje letört, mert szerintem keresztben repült be az alagútba, és akkor találta el a korlátot, ami leszakította a monocoque elejét. Befutottam az alagútba, és láttam, hogy a sisakja hátuljáról már kezd leolvadni a festés. Gondoltam, hogy életben kell lennie, de éppen most sül ropogósra az agya. Odaléptem az autó oldalához, és nagyon furcsa volt, mert nem volt tisztában vele, hogy mi történik, a lábai pedig keresztbe voltak téve a letört monocoque-on, mintha csak valami nyugágyban feküdne. Nagyon furcsa volt. És ekkor megérkezett egy pályabíró, amire [Lamy] kinyitotta a szemét, és nagyon izgatott volt. Megpróbált kiszállni az autóból, én viszont tudtam, hogy meg kell próbálnom az autóban tartani, mert a lábai, és különösen a térdei nem néztek ki valami jól.”
A pályabíró rögtön hozta a porral oltót, majd Herbert figyelmeztetése ellenére telefújta az alagutat, amitől nem kaptak levegőt. „Kijöttem, levettem a sisakomat és a tűzálló maszkot, majd visszamentem, hiszen Pedro az autóban ragadt. Továbbra is éber volt, majd minden elkezdett lenyugodni, az alagút pedig kitisztulni, és sorra jelentek meg az emberek.”
Lamy-t végül kettős térdkalács és combcsont töréssel szállították kórházba és még aznap megműtötték, de abban a szezonban már nem versenyzett. Az F1-be végül a Minardival, az 1995-ös Magyar Nagydíjon tért vissza, ezután pedig másfél szezont húzott le az olasz kiscsapattal, majd a GT-versenyzés felé fordult.
És, hogy mi okozhatta a balesetet? Herbert és a Lotus-csapat tagjai szerint az, hogy az autók teljesítményének és kanyarsebességének csökkentésére bevezetett változtatások egyike nem várt problémákat szült. A csapatoknak ugyanis le kellett rövidíteniük a diffúzort, a Lotuson ez a változtatás pedig oda vezetett, hogy a hátsó szárny rögzítései nem bírták a terhelést, amitől a szárny közel 300-as tempónál lefittyent, a leszorítóerő-vesztéstől Lamy megpördült, a levegő az autó alá kapott, ettől pedig a Lotus elszállt, mint a győzelmi zászló, és a kerítést megcsípve berepült egy akkora alagútba, amibe 30-al gurulva, orral is nehezen fért volna be. „Elképesztő, hogy élve megúszta” – összegezte Herbert a történteket.
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy amennyiben ugyanez az eset versenyhétvégén történt volna, szinte garantáltan több halálos áldozattal jár, hiszen jó néhány néző tartózkodott volna az alagút bejáratában, vagy éppen magában az alagútban.
Ez maradt Lamy autójából
2000, Silverstone – Zonta is kiesett a nézőtérre
Szinte pontosan hat évvel Lamy balesete után egy újabb horrorisztikus tesztbukás történt Silverstone-ban, mégpedig a BAR-Hondát vezető Ricardo Zontával. A brazil pilóta a Stowe-kanyarban szállt el, azaz ugyanott, ahol nem egészen egy évvel azelőtt Michael Schumacher mindkét lábát eltörte.
A két balesetben közös, hogy mindkettőt műszaki hiba okozta, Zonta autóján ugyanis 300-as tempónál a felfüggesztés mondta be az unalmast, amitől a BAR-Honda pörögni kezdett, és amint a kavicságyhoz ért, az megdobta a kocsit. Az immár levegőben pörgő Zonta ezután eltalálta a falat, majd átrepült a kerítésen, és a nézőtéren, a lelátók előtt fejjel lefelé landolt. Itt is óriási szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy teszten történt az eset, így senki sem sérült meg, és Zonta is mindössze az egyik ujját vágta el.
Silverstone crash are always scary, Trulli in 2004 or Zonta in private testing in 2000 pic.twitter.com/P0zbujrZ0C
— Motorsports Results (@MotorResults) June 29, 2022
2001, Monza – Akinek Schumacher sietett a segítségére
James Courtney neve vélhetően az ausztrál V8 Supercars kedvelőinek és követőinek lehet ismerős, hiszen a most 42 esztendős ausztrál pilóta 2005 óta versenyez a szériában, 2010-ben pedig annak bajnoka lett. Arra pedig talán kevesen emlékeznek, hogy brit Forma-Ford bajnokként a jövő egyik nagy ausztrál F1-es reménységeként tartották számon, aki 2001-ben tesztlehetőséget, 2002-re pedig állandó tesztpilótai állást kapott a Jaguar-istállótól.
A 2002 szeptemberében rendezett monzai kollektív teszten azonban derékba törtek az F1-es álmai. A Jaguar R3-ason 306 km/órás sebességnél felmondta a szolgálatot a futómű, a falhoz csapva a kocsit és a benne ülő Courtney-t. A becsapódás elemi erejű, 67 G-s volt, ami után az autó visszapattant a pályára, végül pedig az ütközés helyétől 80 méterre állt meg. A Jaguarból természetesen szinte semmi nem maradt, Courtney viszont szerencsére túlélte az ütközést, és sokkosan, ám eszméleténél ült a roncsban.
View this post on Instagram
Courtney a 2001-es Jaguar R2-esben
„Emlékszem, hogy valaki rám kiabált. Erre felnéztem, és Michael Schumacher állt ott. Elég szürreális volt ott látni egy ötszörös világbajnokot. Bármi megtörténhetett volna, abban az évben ez volt a legnagyobb Forma-1-es baleset. Lezárták a pályát, mert mindenfelé az autó darabjai hevertek. Olyan volt, mint egy repülőgép-szerencsétlenség. Mindenkinek meg kellett állnia, de Schumacher odaért a helyszínre. Ő volt az első, és próbált intézkedni, hogy minden rendben legyen”” – emlékezett vissza évekkel később az ausztrál versenyző, aki szerint csoda, hogy életben maradt, illetve felépült, az orvosai szerint ugyanis könnyedén leválhatott volna a retinája a balesetben.
A jobb oldala átmenetileg így is lebénult, és utána egy éven át folyamatosan erős fejfájások gyötörték. Végül azonban vissza tudott térni a versenyzéshez, és 2003-ban japán Forma-3-as bajnok lett. A Forma-1-ben azonban többet nem jutott lehetőséghez.