Az 1993-ban napra pontosan ezen a napon, augusztus 15-én rendezett 8. Magyar Nagydíj végre meghozta a hőn áhított sikert a későbbi világbajnoknak.
Az 1993-as szezonra Damon Hill komoly lehetőséget kapott, hiszen a Williams-istálló Riccardo Patrese megtartása helyett az 1992-es idényben a gyengécske Brabhammel 8 próbálkozásából 6 versenyre is sikertelenül kvalifikáló tesztpilótát léptette elő az egy éves kihagyásból visszatérő Alain Prost mellé. Az ekkor már 33 éves Hill hozta is, amit elvártak tőle, és tisztelettudón segítette a Professzort a negyedik világbajnoki címének megszerzésében, miközben természetesen igyekezett lecsapni a kínálkozó lehetőségekre, hogy megszerezze első győzelmét a Forma-1-ben.
Először a Spanyol Nagydíjon lett volna erre esélye, ám miután visszazárkózott a műszaki problémával bajlódó Prost mögé, a Williamsében elfüstölt a Renault-motor. Aztán a Brit Nagydíjon vezető helyen történt meg vele ugyanez, Hockenheimben pedig egészen elképesztő módon az utolsó előtti körben kapott defektet az élen.
Három héttel később aztán már Magyarországon táborozott az F1-es cirkusz, és eljött Hill nagy napja.
Nem csak Senna művelt káprázatos dolgot a doningtoni esőben, de erre már senki sem emlékszik
A Williams itt is megállíthatatlan volt
Noha a Hungaroring képes átrajzolni az erőviszonyokat és olykor eltüntetni az autók közötti különbségeket, számos alkalommal előfordult már, hogy ennek pont az ellenkezője történt. 1993-ban hiába számítottak rá többen, hogy a mogyoródi dombok között labdába rúghat Prost és Hill mellett akár Michael Schumacher a Benettonnal, akár Ayrton Senna a McLarennel, ez végül nem történt meg.
A francia veterán annak ellenére megszerezte a pole-t, hogy az edzéseken látványosan küzdött az autóval, Hill pedig tett róla, hogy a Williams kibérelje az első sort. A rivális csapatok pilótái közül Schumacher került legközelebb a Professzorhoz a 3. helyen, de már ő is 0,6 másodpercet kapott, a 4. rajtkockát megszerző Senna lemaradása pedig brutálisan nagy, 1,8 másodperc volt.
Mivel a Ford V8-asa kevesebbet fogyasztott a Renault V10-esénél, Schumachertől és Sennától a verseny elején lehetett számítani jó tempóra, hiszen a futam közbeni tankolás ebben az évben még tilos volt (1994-től tért vissza), a Benetton és a McLaren pedig így kevesebb üzemanyaggal indulhatott a két Williamsnél. Segítette őket az is, hogy Prost sikeresen lefulladt a felvezető kör előtt, majd a mezőny után eredve csak az utolsó rajtkockát foglalhatta el.
Hill a rajt előtt
Sorban hullottak el az ellenfelek
Lévén így feljött a második helyre, ráadásul a tiszta oldalról rajtolt, Schumachertől lehetett elsősorban várni, hogy ezt kihasználva támadja Hillt, a 0-s rajtszámú Williams azonban rakétaként lőtt ki a zöld lámpák kigyulladásánál, a gyengén rajtoló németet pedig Gerhard Berger támadta kívülről a Ferrarival. Nagy igyekezetében Schumacher túl későn fékezett az egyes kanyarban, lesodródott a poros ívre, aminek köszönhetően Senna, Berger és Patrese is elment mellette, majd a kettes kanyarban Alesi is megérkezett és kifékezte, noha ezután mindössze két kanyarig tudott Schumacher előtt maradni, mielőtt az visszaelőzte.
Hill az élen eközben nem kérdezett és faképnél hagyta Sennát, akinek autója csupán a 18. körig bírta, de enélkül sem lett volna veszélyes az ekkor már közel 20 másodperccel vezető Williamsre. Schumacher hátrébb Patrese előzékenyégének és a Berger ellen a célegyenes végén bemutatott szenzációs előzésének köszönhetően ugyan hamar felzárkózott a 3. helyre az akkor még versenyben levő brazil mögé, az ötös kanyarban viszont rögtön ezután megpördült, úgyhogy kezdhetett mindent elölről. Mire másodszor is felkapaszkodott és külső íven ismét kifékezte az osztrákot, Hill már 40 másodpercnél is messzebb járt, Schumacher pedig hiába kezdte meg az üldözését és faragta le a távolságot néhány kör alatt 35,5 másodpercre, a 27. körben a Benetton is felmondta a szolgálatot.
Persze nehéz elképzelni, hogy a német utolérte volna a Williams-t a hátralevő több mint 50 körben, de ilyen tempóval nem lett volna lehetetlen, mint ahogyan az sem, hogy a szenzációs felzárkózást bemutató Prost is veszélyes legyen Hill győzelmére. A Professzor ugyanis a 20. körben már Patresét támadta a 3. helyért (!), de nem sokkal ezután meghibásodott a hátsó szárnya, és mire sikerült kicserélni, 7 körös hátrányba került. A 38 esztendős veteránnak legyen mondva, így is visszajött, és végül az övé lett a leggyorsabb kör, jóllehet, ezért akkoriban még nem járt pont.
A Damon Hill első győzelmének összefoglalójáról készült videót ITT lehet megnézni.
Valószínűleg Senna sem tudott volna mit kezdeni a Williamsszel
Az első győztes apa-fiú páros
Hillnek innentől már csak arra kellett figyelnie, hogy a lekörözöttek ne babráljanak ki vele. Utólag kiemelte, hogy nagyon nagy koncentrációt igényelt tőle ez, hiszen számos alkalommal nem voltak túl együttműködők a versenytársak, és ilyenkor le kellett mennie az ideális ívről, majd körökön át küzdenie az összekoszolódott gumikkal. De megoldotta, és akár még a második helyezett Patresének is kört adhatott volna, a verseny végén azonban visszavett, és még az eltűnő 3. fokozata miatt visszalassuló olaszt üldöző Bergert is elengedte. Az osztrák végül csak közel került a Benettonhoz, elkapni nem tudta azt, így Hill mögött 1 perc 11 másodperccel lemaradva Patrese ért célba a második helyen, míg a dobogó harmadik fokára a könyökműtétjének utóhatásaival bajlódó Ferrari-pilóta állhatott fel.
Mindketten láthatóan örültek a mindössze 13. F1-es futamán első győzelmét szerző Hill sikerének, aki ezzel a sportág történetének első olyan pilótája lett, aki megismételte apja sikerét, és 24 évvel Graham Hill 1969-es monacói győzelme után szintén versenyt nyert a Forma–1-ben.
„Ez már röhejes” – Damon Hill és az 1997-es Magyar Nagydíj csodájának története