1992. augusztus 16-án először látott bajnokavatást a Hungaroring közönsége, de a győztes Nigel Mansellnek csak 24 órán át tartott a felhőtlen öröme.
31 évvel ezelőtt ezen a napon biztosította be egyetlen világbajnoki címét Nigel Mansell. Az örök peches oroszlán 39 évesen ért fel a csúcsra, miután Ayrton Senna mögött a második helyen ért célba a Hungaroringen, és már a 16 futamos szezon mindössze 11. versenyén ünnepelhetett. Nem lehetett azonban sokáig felhőtlen az öröme. „Az volt életem legboldogabb napja, megnyerni a világbajnoki címet a Williamsnek, hogy aztán 24 órával később kiderüljön, hogy nem igazán tartanak igényt a szolgálataimra a jövőben” – nyilatkozta Mansell 2014-ben az Autosportnak.
Ma 30 éve, hogy Nigel Mansell világbajnok lett a Hungaroringen
Merthogy a Magyar Nagydíj után egy nappal vált biztossá, hogy Frank Williams leigazolta azt az Alain Prostot az 1993-as szezonra, akinek Mansell már volt csapattársa a Ferrarinál. Az első közös időszak előtt még nagyon nyitottan állt a Professzorral közös munkához, de aztán rá kellett döbbennie, hogy ez a nyitottság csak az ő oldaláról volt jelen, Prost pedig mindent bevetett, hogy a saját oldalára állítsa a csapatot. Mansell tudta, hogy a francia motorral (Renault) és francia üzemanyagbeszállítóval (Elf) dolgozó Williamsnél ugyanez várna rá, ezért inkább Ayrton Sennát favorizálta volna.
A történetnek azonban ezzel nem volt vége, az egyeztetések ugyanis még folytatódtak Williams és Mansell között, de utóbbi kitartott amellett, hogy a csapat nem akarta, hogy maradjon, ezért komoly ajánlatot sem kapott, végül pedig az Olasz Nagydíjon bejelentette – miután a Williams még az utolsó pillanatban kínál neki egy szerződést 1993-ra –, hogy a szezon végén otthagyja a Forma-1-et.
„Nem titok, hogy akkoriban volt az aranygeneráció Nelson Piquet-vel, Ayrton Sennával és Alain Prosttal – nem fontossági sorrendben –, akik irányították a versenyzői piacot. Sok versenyző, beleértve Riccardo Patresét és engem is, abba a méltatlan helyzetbe került, hogy elment egy csapathoz, és amikor elérte, hogy a kocsi jó legyen, valamelyik aranygenerációs pilóta bekopogtatott a csapat ajtaján, hogy »szeretnék nálatok versenyezni.«” – nyilatkozta 2014-ben az Autosportnak.
„Nyilván vártam a lehetőséget, hogy megvédjem a világbajnoki címemet úgy, ahogyan megnyertem, a sok kemény munkával, amit Riccardo és én elvégeztünk. Aztán bingó, az arany hármas elkezdett kopogtatni az ajtón…”
Mansell ugyanakkor ennyi év távlatából nem haragszik Prostra, sőt, még hálás is a Williamsnek, hogy nem rúgták ki 1992 előtt, hiszen akkor vélhetően soha nem lett volna világbajnok. „Az ember ahogy öregszik, úgy lesz bölcsebb, én pedig teljes mértékben megértem és elfogadom, hogy ha Renault motorjaid vannak és ott az Elf is, és ők francia pilótát akarnak támogatni, aki történetesen Alain, az nem az ő hibája. Jó neki, bárcsak én lettem volna az ő helyében.”
„Nagyon korán leigazolták [Prostot], és aztán később megtudtam, hogy már 1991-ben meg akarták szüntetni a szerződésemet, mert [Prost] már 1992-ben a csapatnál akart versenyezni. Szóval szerencsés voltam, hogy egyáltalán ott lehettem 1992-ben.”
Hogy mi lett volna, ha elfogadja a hosszabbítást, és 1993-ban újra összeáll Prosttal, azt soha nem fogjuk megtudni, de az akkoriban a Williamsnél dolgozó Adrian Newey szerint meg tudta volna védeni a címét.
„Együttérzek Nigellel. Lehet mondani, hogy autó miatt nyert, de ennek ellenére különösen domináns volt, megérdemelte. Az utolsó néhány versenyt viszont beárnyékolta a tény, hogy Frank leigazolta Prostot, Nigel ennélfogva pedig tulajdonképpen ülés nélkül maradt – ecsetelte a sztártervező a Motorsport Magazine-nak. – Mindig nagyon jól kijöttem vele, ezért némileg sértve éreztem magam, különösen amiatt, hogy Frank és Patrick [Head, a Williams főtervezője] már régóta tudta ezt. Szerintem Nigel legyőzte volna Prostot az aktív felfüggesztéssel szerelt autóban.”
Hogy Mansell miként boldogult 1993-től kezdve az IndyCarban, arról alábbi cikkünkben olvashat: