14 évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 30-án nyert utoljára Kimi Räikkönen kedvenc pályáján, de ahhoz, hogy ez összejöjjön neki, egy igen ravasz húzásra és egy kis szerencsére is szüksége volt. A Jégember győzelme ugyanakkor megfosztotta a sportágat attól, hogy kisebb csodát lásson Spában.
Egy évvel azelőtt a konstruktőri és az egyéni világbajnoki címért is ádáz csatát vívtak a McLarennel, 2009 augusztusának végén azonban úgy érkeztek meg a Belga Nagydíjra, hogy az addigi 11 futamból egyet sem nyertek. A Ferrarit emellett még az ág is húzta, hiszen nem elég, hogy az egyébként szintén beragadó, első 2009-es győzelmét a július végi Magyar Nagydíjon szerző wokingiakkal egyetemben rendkívül gyengén muzsikáltak abban az évben, de a Hungaroringen elszenvedett, kis híján végzetes balesetben az év hátralevő részére elveszítették Felipe Massát.
Persze, mondhatnánk, hogy így is ott volt nekik Kimi Räikkönen, de a 2007-es világbajnoki címet hatalmas mázlival behúzó Jégember teljesítménye elmaradt Massáétól, és bár annál azért jobb volt, mint ahogyan azt az eredmények tükrözték, az F60-as modellel ő sem tudott csodát tenni. Ráadásul mire a mezőny Spába ért, a szekerének rúdja már nagyon kifelé állt a Ferraritól, amit a nyilatkozataiból is érezni lehetett.
Teljesen máshogy alakulhatott volna Räikkönen pályafutása, ha 13 éve beéri kevesebb pénzzel
A másik vörös autóba a maranellóiaknak ráadásul sikerült beültetni a tesztpilótának tökéletes, ám F1-es futamon 10 éve nem induló, igencsak berozsdásodott Luca Badoert, aki csak B opciónak számított azután, hogy Michael Schumacher februári motoros balesete során szerzett nyaksérülése miatt végül nem tudta vállalni Massa helyettesítését.
Az már a valenciai Európa Nagydíjon is látszott, hogy Badoer ezzel az autóval a pontszerzés közelében sem lesz, de a Ferrari Belgiumra is lehetőséget adott neki, hogy aztán végül az utolsó rajtkockából indulva utolsó legyen.
Nem Badoer szenvedése volt azonban a hétvége legnagyobb érdeklődésre számot tartó vesszőfutása, hanem Jenson Buttoné. Miután a Honda poraiból feltámadó Brawn GP-vel tündérmesébe illő módon az első hét futamból hatot megnyert, Button a spáit megelőző négy futamon dobogóra sem állt (6., 5., 7., 7.), és az Ardennekben is csak szenvedett, majd az időmérőn a szokásos és visszatérő gumimelegítési problémájával küzdve csak a 14. rajtkockát szerezte meg.
A Brawn visszaesésében szerepet játszott, hogy az időközben a Mercedesszel a színfalak mögött megegyező, a csapatot a német gyártónak eladó gárda korlátozott költségvetése miatt nem tudott úgy fejleszteni, mint tehetősebb riválisai – és még ezt a szerény keretet sem használták ki teljesen – de Button is igencsak kezdett megzuhanni a világbajnoki csatával járó nyomás alatt.
A mélypont pedig csak vasárnap, a versenyen jött el, hiszen Lewis Hamiltonnal egyetemben már az első körben kiesett.
Button a Brawnnal Spában
Feltámadt a Force India
Button és a Brawn vesszőfutása ide vagy oda, a hétvége legnagyobb sztoriját kétségtelenül a Force India semmiből jött feltámadása hozta. A 2018-ban Racing Pointtá átvedlett, ma már Aston Martinként versenyző indiai kiscsapatra mai fejjel sokan úgy gondolhatnak vissza, mint az F1 óriásölőjére, amely több alkalommal is megmutatta, hogy hatékonyan dolgozva kis költségvetésből is lehet szép eredményeket elérni. Ám ekkor, 2009-ben a Force Indiára mindenki az F1 sereghajtójaként tekintett.
A Jordan jogutódjaként 2008-ban szerepeltek először a mezőnyben (előtte Spyker, azelőtt Midland volt a csapat neve), és a 2009-es Belga Nagydíjig még csak pontot sem szereztek, a Spában első rajtkockát elérő Fisichella átlagos rajtpozíciója az első 11 futam során pedig a 17. hely volt. Innen katapultálta az élre az olasz a VJM02-est, amely aerodinamikailag rendkívül hatékony autó volt, ráadásul a gyors kanyarok számítottak az erősségeinek.
Fisichella a pole megszerzése után
Ennélfogva a csapat is úgy kalkulált, hogy Spában jobbak lehetnek az addigiaknál, de arra ők sem gondoltak, hogy ennyivel. Hogy végül Fisichella a Q1-et megnyerve, majd a Q2-t a 4. helyen zárva a Q3-ban megszerezte a pole-t, több tényező összjátékára volt szükség.
Egyrészt 2009-ben hihetetlenül kicsik voltak a különbségek a csapatok között, így minimális időbeli előrelépés is helyezéseket jelentett. Másrészt számos csapat küzdött a hűvös időben a gumik felmelegítésével, harmadrészt pedig 43 kg üzemanyaggal Fisichella autójába került a második legkevesebb benzin a Q3-ban, ami 2 tizedet hozott a konyhára az olasznak. Mindezekkel együtt persze kellett a Mercedes-motorral hajtott, a McLaren váltóját és hidraulikáját használó autó és a pilóta jó teljesítménye is.
Fisichella mellé Jarno Trulli ért oda az első sorba a Toyotával, míg a második sorból Nick Heidfeld és Rubens Barrichello, a harmadikból pedig Robert Kubica és Kimi Räikkönen várhatta a rajtot.
Räikkönen kihasználta az egyetlen esélyét
Fisichella jól kapta el a lámpák kialvását és nyugodtan kihúzódott az ideális ívre, azaz védekeznie sem kellett Trullival szemben, akit viszont az egyes kanyarban kifékezett a nagy lendülettel érkező, kerekeit blokkoló Heidfeld. Eközben a rajtrácson állva maradt Barrichellót kikerülő, a féktávra már Kubica elé kerülő Räikkönen kívülről próbálkozott, és látszólag meg sem próbált a pályán maradva befordulni, hanem inkább Trulli mellett elrobogva kivágtatott az aszfaltozott bukótérbe.
Räikkönen itt már útban a bukótér felé
Enélkül a manőver nélkül a legjobb esetben is a 4. helyen, a két BMW és Trulli Toyotája mögött kezdhette volna meg a száguldást a lejtőn az Eau Rouge felé, és könnyen lehet, hogy a belső íven a Vettel, Glock, Webber hármas egy vagy több tagja is elment volna mellette. Így viszont nem kellett részt vennie a helyezkedésben, helyette a bukótérben senkitől sem zavartatva adhatott gázt, hogy a 3. helyre, Kubica mögé térjen onnan vissza.
Utólag azt nyilatkozta erről a manőverről, hogy nem tervelte ki előre, és egyébként is, ha ott gyorsabb lett volna, akkor minden körben mindenki a bukótéren keresztül gyorsított volna ki… Persze ez a kis ferdítés azon a tényen nem változtat, hogy a Jégember a pályán kívül előzött, de az akkori szabályok a rajt után erre még lehetőséget adtak, így végső soron nem csinált mást, csak szemfüles módon kihasználta a szabályok adta kereteket. Egy évvel később aztán a felügyelők közé bekerülő Nigel Mansell személyes hadjáratot folytatott azért, hogy ezt ne lehessen megtenni (azóta az aszfaltos bukóteret kavicságyra cserélték), és láss csodát, senki sem ment ki a rajt után a fehér vonalon túlra.
Na de vissza 2009-be. Miután Räikkönen feljött a 3. helyre, a Ferrari KERS-ét kihasználva (abban az évben még csak opcionális volt a kinetikus energia-visszanyerő rendszer használata, és ezen a futamon csak a Ferrari használta) a Raidillon-kanyarig utolérte Kubicát és a Kemmel-egyenes végére meg is előzte, hogy aztán a hatalmas tempó miatt elmérje a Les Combes féktávját és kicsússzon a fűre. A 2. helyet ugyan nem veszítette el, de hatalmas mázlija volt, hogy nem esett ki, mert amikor visszajött a pályára Kubica elé, a BMW pilótája nem tudta elkerülni a Ferrarit és nekiment, amitől megsérült az első szárnya, Räikkönen autójának viszont nem esett baja.
Hátrébb viszont már többen nem úszták meg ennyivel: Button összeütközött Romain Grosjeannal (később mindketten a másikat okolták, de az igazság az, hogy Button hagyhatott volna több helyet), ez pedig láncreakciót indított el, amiben Jaime Alguersuari és Lewis Hamilton is összetört autóval végezte. Räikkönennek ráadásul másodszor is nagy mázlija volt, a balesetek miatt ugyanis beküldték a biztonsági autót, ami azt jelentette, hogy az újraindításnál rögtön megtámadhatta Fisichellát, akinek KERS nélkül esélye sem volt a pozíciója megtartására, és a Kemmel-egyenes elején kénytelen volt besorolni a mellette elviharzó finn mögé.
Ezután hiába volt jobb az olasz pilóta versenytempója és hiába loholt egészen a célig a Ferrari mögött, majd végzett másodpercen belül ahhoz képest, Räikkönen a KERS-t használva végig biztosítani tudta, hogy a Force India ne kerüljön támadási közelségbe. Utólag a finn elmondta, tisztában volt vele, hogy az újraindításnál el kell kapnia Fisichellát, különben később már nem lett volna esélye, azaz, ha nincs az első körös baleset, aznap megszületett volna a Force India első – és mint azt már tudjuk –, egyetlen győzelme. Ehelyett a Ferrari 2009-ben először és utoljára ünnepelhetett, Räikkönen pedig negyedszer állhatott fel kedvenc pályáján a dobogó tetejére.
Embed from Getty ImagesRäikkönen végül ennyivel ért célba a Force India előtt
A Force India két héttel később Adrian Sutil 4. helyével az Olasz Nagydíjon aztán megerősítette, hogy spái formája nem a véletlen műve volt, és az autójuk tényleg jól megy a gyors pályákon, az időközben Badoert a Ferrarinál leváltó Fisichella helyére beülő Tonio Liuzzi pedig akár dobogós is lehetett volna, ha a 22. körben nem esik ki a féltengely hibája miatt.