22 évvel ezelőtt rendezték a 2001-es Belga Nagydíjat, amelyen Michael Schumacher megdöntötte Alain Prost győzelmi rekordját. A futam azonban egy borzalmas balesetről vált igazán emlékezetessé, amely egy évtizeddel korábban alighanem tragédiával végződött volna.
2001. szeptember 2-án, azaz napra pontosan rendezték az az évi Belga Nagydíjat. A spái fordulóra már úgy érkezett meg a mezőny, hogy Michael Schumacher matematikailag is bebiztosította negyedik világbajnoki címét, hiszen a két héttel korábbi hungaroringi viadalon előnye behozhatatlanná vált legfőbb riválisa, David Coulthard és a többiek számára.
Az időmérő esőben indult, ezért a pilóták csupán közvetlenül félidő előtt merészkedtek pályára. A körülményeket messze a Williams használta ki a legjobban: Juan Pablo Montoya 1:52.072 másodperccel szerezte meg karrierje második pole pozícióját, 987 ezreddel megelőzve csapattársát, Ralf Schumachert. Utóbbi bátyja pedig már nem kevesebb mint 2,613 másodperces lemaradást szedett össze a harmadik helyen.
A rajt előtt 11 perccel elkezdett szemerkélni az eső, de nem emiatt alakult drámaian már a futam eleje is. A felvezető kör előtt Heinz-Harald Frentzennek és Tarso Marquesnek is meghibásodott a váltója, ezért mindketten kénytelen voltak a bokszból rajtolni. Emiatt újabb felvezető kört rendeltek el, és ekkor következett be az igazi fordulat: Montoya beragadt, amikor 1-es fokozatba akart váltani, így a pole pozíció helyett a rajtrács végéről kellett indulnia.
Az idősebbik Schumachernek így már csak az öccsét kellett megelőznie, amit hamar meg is tett. A gumijait már a La Source-ban elfékező Williams-pilóta mögött szélárnyékot szerzett a Kemmel-egyenesben, amelynek a végén nemes egyszerűséggel kikerülte őt. A Les Combes-ba már úgy fordultak be, hogy egyértelműen a Ferrari állt az élen.
Ennyi maradt az összetört Prostból
Az 5. körben aztán rendkívül ijesztő pillanatok következtek: Luciano Burti a Blanchimont belső ívén megpróbálta megelőzni Eddie Irvine-t, akivel a szezon első négy versenyét csapattársként töltötte el a Jaguarnál, mielőtt a Prosthoz távozott. A brit pilótát váratlanul érte a manőver, ezért akaratlanul leszorította ellenfelét a pályáról, és a két autó össze is ért.
Ez pedig katasztrofális következményekkel járt, ugyanis a brazil versenyző első szárnya megsérült, ami jelentős leszorítóerő-veszteséggel járt. Ennek következtében esélye sem volt pályán maradni, ehelyett nyílegyenesen átszáguldott a kavicságyon, és 240 km/h sebességgel belecsapódott a négyrétegű gumifalba. A 111 G erejű ütközés következtében még a sisakja is eltört.
Irvine kocsija szintén végzetes sérüléseket szenvedett, így ő is feladta a versenyt, és mivel látta, hogy óriási a baj, segített Burti mentésében. Sőt, az akkoriban a Jaguar csapatfőnökeként tevékenykedő Niki Lauda szerint ő irányította az eseményeket, ami súlyos kritika a beavatkozókra nézve. „A pályamunkások nem dolgoztak megfelelően – fogalmazott a háromszoros világbajnok. – Eddie-nek kellett átvennie az irányítást, és lényegében meg kellett mondania nekik, hogy mit csináljanak. Ténylegesen részt vett a mentésben, amit általában a versenyzőknek nem szabadna megtenniük. Azonban meg kellett tennie, mert úgy tűnt, fogalmuk sincs, mit kell csinálniuk.”
Nem sokkal később megérkezett a helyszínre a Forma–1 akkori főorvosa, Sid Watkins professzor, majd miután Burtit sikerült kiszedni a roncsból, előbb a pálya orvosi központjába, majd egy liège-i kórházba szállítottak. Ott megállapították, hogy bár stabil az állapota, súlyos agyrázkódása volt, és zúzódásokat szenvedett az arcán, illetve a fején. Egy időre még mesterséges kómába is helyezték, de két nappal később elhagyta az intenzív osztályt, a következő hétfőn pedig kiengedték a kórházból.
Az azt követő négy hónap során amnéziában szenvedett, és rohamai voltak, az F1-be pedig már soha nem térhetett vissza. Ezzel együtt ő is tisztában van vele, hogy a baleset ennél is rosszabbul is végződhetett volna. Sőt, meggyőződése, hogy ha nincs Ayrton Senna hét évvel korábbi tragédiája, akkor nem éli túl a becsapódást. „Ha Senna halála nem lett volna, nem éltem volna túl, mert a Forma–1 sokkal jobb lett biztonsági szempontból” – nyilatkozta 2019-ben az Autosportnak.
Ezzel egyébként mások is alighanem egyetértettek. A Prost csapat alapítója és egyben csapatfőnöke, Alain Prost kijelentette, hogy a Spában történteknek tíz évvel korábban halálos következményei lettek volna. Honfitársa, a hatszoros F1-es futamgyőztes Jacques Laffite pedig a monocoque-ot méltatta, amely jóval nagyobb védelmet nyújtott a pilóták számára, mint korábban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A baleset természetesen az FIA részéről sem maradhatott reakció nélkül. A legfontosabb intézkedés a sisakokat érintette, hiszen innentől kezdve megtiltották, hogy akár az ivócső, akár a rádiókommunikációs vezetékek beszerelésének céljából lyukakat helyezzenek a fejvédőre. Burti egyébként igyekszik pozitívan tekinteni erre az aspektusra, még úgy is, hogy az eltört sisak nyilvánvalóan súlyosbította a problémát. „Sokan azt gondolhatják, hogy a sisak negatív emlék a baleset kapcsán, de én a jó oldalát látom: megmentette az életemet – jelentette ki. – Ha nincs, akkor a történetem itt véget érhetett volna.”
A sportfelügyelők egyébként versenybalesetnek minősítették az incidenst, amelyet követően természetesen megszakították a versenyt. Az addig eltelt események ugyan hivatalosan nem számítottak bele a futamba, vagyis az újraindítás után ismét egyről indult a körszámláló, de egyrészt a piros zászló előtti sorrend számított, másrészt a versenytávot 36 körre csökkentették.
Az újraindítás nem ment simán, ugyanis a Williams otthagyott egy emelőt Ralf Schumacher autója alatt, aminek következtében a német pilóta ugyan elkerülte a konkrét büntetést, de a rajtrács végére száműzték. Ezután sokáig Giancarlo Fisichella bizonyult Michael Schumacher legnagyobb ellenfelének, de a címvédő sokkal gyorsabb volt a Benetton versenyzőjénél.
A 3. körben már 5 másodperccel vezetett, a 10. kör végén, amikor egyébként kiállt, pedig már 20 másodperc volt a különbség. A kerékcsere és a tankolás után ideiglenesen elvesztette a vezetést, de miután Fisichella is megjárta a bokszutcát, természetesen visszaállt az élre. A differencia tovább nőtt, és még az is belefért, hogy a Stavelot-nál elbambult, és lesodródott a pályáról.
A 25. körben ismét kiment új gumikért és üzemanyagért, ekkor már 43,6 másodperccel vezetett. Végül Coulthard átvette a második helyet, de még úgy sem volt esélye a győzelemre, hogy a végén körönként 1 másodperccel volt gyorsabb Schumachernél. A Ferrari versenyzője ezzel pályafutása 52. futamgyőzelmét aratta, amivel pont Prost nyolc éve fennálló rekordját adta át a múltnak.
Schumacher ezen a futamon döntötte meg Prost győzelmi rekordját
„Nagyon örülök ennek, de sokkal jobban fogok örülni, ha egy napon nyugdíjasként, egy szivarral és egy sörrel a kezemben a kanapén ülve gondolkodom majd ezen” – fogalmazott Schumacher, amikor arról kérdezték, hogy mennyire fontos számára ez a csúcsdöntés. Akkoriban vélhetően senki semmi különöset nem látott ezekben a mondatokban, de a később történtek fényében meglehetősen szomorú olvasni ezeket a sorokat, hiszen mindez szinte biztosan nem fog megvalósulni.