Számtalan módon elbukhatta volna a Ferrari a szingapúri győzelmet, de most mindent tökéletesen csináltak, és végrehajtották az egyetlen olyan taktikát, amivel nyerhettek. Ehhez pedig Charles Leclerc-nek is be kellett állnia a sorba.
Miután Charles Leclerc 2019-ben megérkezett Maranellóba és rögtön elkezdte rángatni Sebastian Vettel bajszát, egyértelművé vált, hogy a monacói pilóta jelenti a Scuderia jövőjét. Azóta sok idő eltelt és számos csalódás érte a most 25 esztendős pilótát, ő azonban továbbra is kitart és állítja: a Ferrarival akar világbajnok lenni. De most kiderült, hogy a közvélemény szemében bármennyire is számít ő a Ferrari első számú pilótájának, a maranellóiak szükség esetén szó nélkül közlegénnyé fokozzák vissza, és beállítják Carlos Sainz mögé. És neki legyen mondva, Leclerc nem próbált meg trükközni, hanem engedelmesen játszotta a szerepét, még ha semennyire nem is fűlött hozzá a foga.
Miután egy csapat az 1. és a 3. rajtkockát szerzi meg az időmérőn, normál esetben – hacsak nem a vb-cím a tét, vagy az adott pilóta szerződésében benne van, hogy másodhegedűst kell játszania – nem dönt úgy már a verseny előtt, hogy a hátrébbról rajtoló pilótájának segítenie kell az előrébbről indulót. A Ferrari viszont – tudva, hogy így lesz a legnagyobb esélye a győzelemre – már előre leosztotta a lapokat Carlos Sainz és Charles Leclerc között, azaz a monacói pilóta úgy vágott neki a 62 körnek, hogy tudta, hacsak csapattársa nem esik ki, vagy nem ütközik valamilyen egyéb problémába, ő nem nyerheti meg a versenyt, mert a Mercedesektől és Norris McLarenjétől kell őt védenie.
„Őszintén szólva, nem az volt a terv [hogy megnyerjem a versenyt]. Vasárnap reggeltől fogva nagyon-nagyon világos volt a helyzet, ezért is rajtoltam a lágy gumin – utalt arra a futam után Leclerc, hogy így akarta biztosítani, hogy lerajtolja George Russellt, és feljöjjön Sainz hátvédjeként a második helyre. – Az utolsó pillanatban döntöttem úgy [hogy a lágyakon indulok], hogy így biztosítsam, hogy George elé kerüljek az első etapban, mert világos volt, hogy ez előnyös lesz Carlosnak. Sajnos nem voltam valami szerencsés a biztonsági autóval, mert várnom kellett a garázs előtt a forgalom miatt, amin tulajdonképpen elment a versenyem. De mindent összevetve a győzelem volt ma a prioritás, és a csapattal közösen nagyon jól menedzseltük a versenyt.”
Amihez kellett Leclerc is, aki a lágy gumikon sem küszködött, lévén Sainz az élen a saját abroncsait óvva és az üldözők elévágását levédve a középmezőny tempóját autózta a kerékcserék előtt, és olykor még Logan Sargeant is gyorsabb volt nála a mezőny végén a Williamsszel. A monacói eközben nem próbált meg semmilyen őrültséget, hogy az élre kerüljön, és amikor a csapat arra kérte, hogy maradjon le előbb 3, majd 5 másodpercre, ellenkezés nélkül elkezdte végrehajtani a feladatot.
A biztonsági autó megjelenése ezután mindent megváltoztatott, és Leclerc rosszul jött ki abból, hogy a kettős kerékcsere miatt 8 másodpercre lemaradt a spanyoltól, majd a saját kiállása után nem engedhették ki, mert a bokszutcában akkor érkezett Lewis Hamilton a Mercedesszel. Leclerc itt veszített két helyet, majd az újraindításnál Hamilton megelőzte. Ekkorra a Ferrarijában már minden túlmelegedett, ezért úgy döntött, hogy inkább visszavesz, és csak megpróbál eljutni a célig.
Lehet, hogy ez volt az idei egyetlen esély a győzelemre
Amellett, hogy Sainz kiválóan hajtotta végre a stratégiát és a verseny végén nagyon okos módon, saját ötlettől vezérelve engedte DRS-távolságon belülre Lando Norrist, hogy így védje magát a veszélyesebb Mercedesek ellen, muszáj kiemelni Leclerc teljesítményét is, hiszen az ő helyzetében nem abszolút magától értetődő, hogy már előre lemond a győzelemről.
Ő azonban megtette ezt, és még menet közben is visszafogta azokat a gyilkos ösztönöket, amelyekkel bezavarhatott volna a csapattaktikába, helyzetbe hozva magát. Hiszen amennyiben nem marad le Sainztól, és nem jön a Safety Car, „véletlenül” akár elé is vághatott volna a csapattársának úgy, ahogyan 2019-ben Sebastian Vettel tette azt meg vele ugyanitt. Akkor a Ferrari alábecsülte az elévágás erejét, és mivel a második helyen haladó Vettelt kellett előbb hozni, hogy biztosítsák a kettős győzelmet, Leclerc lett a járulékos veszteség. Most is csábító lett volna kicsit közelebb maradni Sainhoz, hátha hasonlóan sül el a dolog, de Leclerc nem játszmázott.
Annak tudatában pedig még nagyobb – és persze az ő szemszögéből fájóbb – dolog ez, hogy simán benne van a pakliban, hogy ez volt az idei egyetlen olyan futam, amelyen erőből meg lehetett verni a Red Bullt. Hogy ez a Ferrarinak nem vele, hanem Sainz-cal sikerült, valószínűleg igen fájó pont Leclerc-nek.
Leclerc lépéshátrányban van?
A monacói ugyanakkor csak magának köszönheti, hogy ebbe a helyzetbe került, hiszen az időmérőn végezhetett volna a csapattársa előtt, de nem tudott. Mint ahogyan a nyári szünet óta lépéshátrányban van Sainz-cal szemben, aki Zandvoortban és Monzában is előtte végzett, és zsinórban második pole-ját szerezte. Ennek köze lehet ahhoz, hogy a szezon közepén tartott Pirelli-teszt után Sainz-nak sikerült rávennie a Ferrarit, hogy végre próbálják ki az általa az SF-23-as modell első bevetései óta javasolt beállítási irányt, amellyel magabiztosabbá válhatna az autóban. Ez a jelek szerint neki bevált, míg Leclerc bevallottan nem érzi magát teljesen komfortosan az autóban.
„Egy kicsit túl alulkormányzott az ízlésemhez, és szenvedek azzal, hogy ezt ellensúlyozzam. Az autó kiszámíthatatlansága miatt nem lehet túlkormányzott, ahogyan szeretem. A hátsó rész kiszámíthatatlansága miatt nem használhatunk túlságosan jól tapadó első tengelyt, mert akármikor kitör a hátulja, rengeteg tapadást veszítünk, és nagyon nehéz kezelni. Nem arról van szó, hogy ez egy alulkormányzott autó, de azzá kell tenni, hogy kiszámítható legyen” – mondta Leclerc Szingapúrban.
Eközben Sainz már az első néhány verseny után elkezdte jobban érezni magát a kocsiban, és a szezon második felére tett még egy lépést a jó irányba. „A nyári szünetben leültem a mérnökeimmel, és azt mondtam, hogy oké, mit tegyünk azért, hogy elkezdjük jobban összerakni a hétvégéket, mert egyértelmű, hogy a tempónk jó. Csinálunk néhány jó dolgot, de az egészet nem rakjuk össze. Mit tehetünk, hogy ezen javítsunk, és következetes teljesítményt nyújtsunk? Zandvoort nagyon jó hétvége volt, Monza szinte tökéletes, ez a mostani pedig tökéletes. Amikor dolgozol és elemzel, és megvan a sebességed, akkor ez kifizetődik.”
A szingapúri teljesítmény persze nem jelenti azt, hogy a Ferrari innentől mindenhol győzelmi esélyekkel indul majd, mert a pálya karakterisztikája is az olaszok kezére játszott, de azt meg kell hagyni, hogy ezúttal tökéletesen használták ki a kínálkozó lehetőséget, és végrehajtották az egyetlen olyan taktikát, amellyel megnyerhették a versenyt. Mindezt úgy, hogy a csapatérdeket mindenek fölé helyezve feláldozták az eddig években gyorsabb pilótájuk futamát és talán idei egyetlen esélyét, azaz tényleg mindent alárendeltek a győzelemnek. Lehet, hogy Maranellóban végre elindul valami a megfelelő irányba?