Alain Prost nem akart hinni a szemének, ezért inkább lelassított, majd konstatálta, hogy az akkor még jóformán ismeretlen Adrian Newey első Forma-1-es autója aerodinamikailag az ő világverő McLarenjével is képes felvenni a kesztyűt.
Adrian Newey lassan 40 éve tartó Forma-1-es pályafutása során 12 konstruktőri és ugyanennyi egyéni világbajnoki címet nyerő autó tervezésében vállalt szerepet, és olyan legendás konstrukciók fűződnek a nevéhez, mint az 1992-es Williams FW14-es, az 1998-as McLaren MP4/13-as, a 2011-es Red Bull RB7-es, vagy az idei Red Bull RB19-es. A tervezőguru zsenijének első megnyilvánulásaira azonban nem kellett addig várni, amíg a Williamshez igazolt, hiszen már első F1-es autója, az 1988-as March 881-es is nagy feltűnést keltett.
Az 1987-es szezont egyetlen ponttal a konstruktőri 13. helyen záró istálló 1988-ra hatalmas formajavuláson ment át, és 22 ponttal már 6. lett az összetettben, köszönhetően a Newey által tervezett autónak. Noha a 881-es nem kezdte jól az évet, és a megbízhatósága sem volt az igazi, Ivan Capelli végül két dobogós helyezést szerzett vele, az elsőt Spában, a másodikat Estorilban. Különösen a portugáliai második helyezés értékét növeli, hogy az olasz pilóta nem a kiesésekből profitálva lépdelt előre, hanem már az időmérő edzésen 3. helyet szerzett a két McLaren-Honda (ez volt az az év, amelyben a McLaren egy híján az összes futamot megnyerte) mögött.
Häkkinen példája is mutatja: a modern F1-ben is kiemelten fontos a pilóta szerepe
A versenyen aztán még ennél is nagyobb tettet hajtott végre, hiszen úgy lett második, hogy megelőzte Ayrton Sennát, a verseny hajrájában pedig közeledett a vezető Prostra, hogy aztán végül kevesebb mint 10 másodperccel érjen célba a francia mögött.
Adrian Newey a Beyond the Grid podcast legutóbbi epizódjában röviden erre az időszakra is visszatekintett, amikor Tom Clarkson, a podcast házigazdája arról kérdezte, van-e olyan védjegye, amely minden autóján megtalálható, vagy legalább amelyre minden autója tervezésénél törekszik.
„Filozófiai értelemben szerintem az, hogy széles tartományban próbálom működőképessé tenni az autót. Ezt például a Leyton House-okkal (a March 1990-re Leyton House lett) nem értük el, miközben azok a kocsik néhány pályán hihetetlenül jól működtek. 1988-ban, azt hiszem Estorilban Ivan Capelli a domináns McLarent vezető Ayrton Senna előtt végzett és zárkózott fel Prostra. Majd Ivan Szuzukában – noha csak egy körig – vezette a versenyt a szezon végén (Prostot megelőzve – a szerk). Úgyhogy az az autó nagyon jól működött egyes pályákon, de nem mindegyiken.”
Embed from Getty ImagesCapelli előzi Sennát Estorilban
Az viszont Prost és mások számára is nyilvánvalóvá vált, hogy aerodinamikailag rendkívüli modellről van szó. Ezt a Professzor a Portugál Nagydíj hétvégéjén szavakkal is alátámasztotta, amikor az egyik edzésen Capelli mögött haladt, majd a bokszba visszatérve nem győzte dicsérni a March viselkedését. Newey pedig most megosztott egy történetet is arról, hogy mennyire meglepte Prostot a kiscsapat konstrukciója.
„Nos, ez elég vicces volt, mert emlékszem, hogy Estorilban Ivan az azt megelőző körben Prost előtt volt, majd a következőben úgy húzott el előttünk a célegyenesben, hogy Prost már csak harmadik fokozatban gurult mögötte, majd ismét gyorsított. Arra gondoltam, hogy »mi a fenét művel?« Aztán kiderült, hogy Ivan olyan tempóval ment be az utolsó, nyújtott jobb kanyarba, hogy Prost meg volt győződve róla, hogy balesetet fog szenvedni, ezért azonnal lassított, hogy ő ne keveredjen bele.”
Capelli azonban nem törte össze a March-ot, amely a tempós kanyarokban még a világverő McLaren MP4/4-essel is képes volt felvenni a versenyt. Akkor még kevesen sejthették, hogy nemsokára már nem csak egy-egy kanyarban fogja mindenki bottal ütni Newey autóinak nyomát.