Niki Lauda és a Ferrari szakítása finoman fogalmazva sem sikerült szépre, amiben leginkább az osztrákkal nem túl igazságos módon bánó Enzo Ferrari tehetett. A legendás csapat alapítóját még az sem hatotta meg, hogy Lauda a vb-címért küzd, miután bejelentette, hogy távozik, még a szerelőjét is kirúgta.
46 évvel ezelőtt ezen a napon rendezték az 1977-es USA Nagydíjat Watkins Glenben, amely azért vonult be az F1 történetébe, mert Niki Lauda ezen a versenyen biztosította be második világbajnoki címét. Mégsem volt valami örömteli ez az időszak az osztrák pilóta és a Scuderia életében, Lauda ugyanis ekkor versenyzett utoljára Ferrarival, mert a csapaton belül uralkodó légkör és politikai harcok miatt elege lett, és miután már korábban aláírt a Brabhamhez, nem vett részt a szezon utolsó két futamán.
Hogy a gyümölcsöző kapcsolat ilyen véget ért, abban leginkább Enzo Ferrarinak volt szerepe, aki Lauda 1976-os nürburgringi balesete után kételkedni kezdett a versenyzőjében. Köztudott, hogy Ferrari ellenezte, hogy az osztrák már az Olasz Nagydíjon visszatérjen, de miután Lauda egy fioranói teszten bizonyította, hogy elég fitt, engedte őt autóba ülni. Viszont az a húzása, hogy már akkor leigazolta Carlos Reutemannt Lauda helyettesének, amikor még azt sem lehetett tudni, hogy a pontverseny első helyén álló osztrák valaha felépül-e, bántotta az 1975-ös világbajnokot, kettejük kapcsolata pedig már soha nem lett olyan, mint azelőtt.
Folyt a vér az arcán, a kötéseit is átáztatta – 47 éves lett minden idők legnagyobb visszatérése
Lauda végül emlékezetes módon egy ponttal bukta el a 76-os vb-címet, amikor a Japán Nagydíjon kiállt az esőben. Noha Ferrari szemtől szembe nem kritizálta őt ezért a döntésért, valójában rendkívül dühös volt rá, majd az 1977-es szezon előtt kellemetlen meglepetéssel várta Laudát, amikor az osztrák meg akarta kezdeni a felkészülést az új idényre.
„Azt mondta nekem [az 1976-os Japán Nagydíjjal kapcsolatban], hogy »Niki, teljes mértékben egyetértek, teljes mértékben támogatom, amit tettél, semmi probléma.« – nyilatkozta Lauda Graham Bensingernek 2017-ben. – Ezután egy hónapig nem vezethettem, mert a szemem miatt szükség volt egy újabb műtétre, és nem tudtam ott lenni. Egy hónappal később elutaztam Olaszországba, hogy készen állok, teljesen fitt vagyok, vágjunk bele a munkába. Erre [Ferrari] azt mondta, »Ó, munkába akarsz állni? Én viszont közben másként döntöttem, Mr. Reutemann lesz az első számú pilóta, te pedig a második számú.« Erre én közöltem, hogy a szerződésem szerint én vagyok az első számú. »Igen, tudom, de nem érdekel. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Reutemann jobb választás, mint te, mert nem fogsz olyan hamar felépülni, mint ahogy gondolod, ezért ő lesz az első számú«, válaszolta.”
Lauda ezután némi gondolkodási időt kért, majd rövidesen visszament Ferrari irodájába, és közölte vele, hogy amennyiben nem teljesíti a szerződésben foglaltakat, engedje őt el. „»Te nem akarsz engem első számúnak, én pedig nem fogadom el a második számú pilótai státuszt. Akkor vessünk véget a szerződésnek, ennyire egyszerű. Te választasz valaki mást, én pedig elmegyek«, mondtam neki, de nemet mondott. »Hova akarsz menni?«, kérdezte. »A McLarenhez«, válaszoltam. »A McLarenhez?«. A McLaren volt akkor a legversenyképesebb autó. »Miért gondolod, hogy átmehetsz a McLarenhez?«, kérdezte, mire én azt feleltem, »Mert beszéltem Ron Dennisszel«, majd kimentem az irodából.”
Ferrari némi gondolkodás után visszahívta őt, és közölte, hogy Laudának igaza van, hibát követett el, és nem kérheti tőle, hogy második számú pilóta legyen, úgyhogy nem lesz az, de mostantól Reutemann felel az autó fejlesztéséért.
Forghieri, Ferrari és Lauda 1976 februárjában, Fioranóban
Azért így is világbajnok lett
A Ferrari úgy döntött, hogy 1977-re nem épít teljesen új autót, hanem a 312T2 továbbfejlesztett változatát használja. Az 1976-os modell azonban a nyers tempó terén nem volt képes felvenni a versenyt a Lotusokkal, McLarenekkel vagy Wolfokkal, viszont jóval megbízhatóbb volt náluk, amit Lauda igyekezett kihasználni. Hogy a 312T2B-nek olykor mennyire hiányzott a sebessége, jól mutatja, hogy az osztrák három versenyen sem tudta magát a legjobb 10-be kvalifikálni, viszont három győzelme mellett hatszor ért célba a második helyen, szorgosan gyűjtögette tehát a pontokat akkor is, amikor nem nyerhetett.
Az augusztus végi Holland Nagydíj megnyerésével 26 pontos előnyre tett szert Jody Scheckter előtt, egyre beláthatóbb távolságra került tőle tehát a bajnoki cím, de ekkorra már eldöntötte, hogy az év végén elhagyja a Ferrarit, és miután a Lotusszal, a Wolf-al és a Renault-val is tárgyalt, végül az akkor még Bernie Ecclestone által irányított Brabhamet választotta, és titokban alá is írt velük még Hollandiában. A zandvoorti győzelem után pedig volt egy találkozója Enzo Ferrarival, a Commendatore addigra ugyanis megbizonyosodott róla, hogy ez még mindig a régi Lauda, és új szerződést kínált neki.
A Holland Nagydíjon már tudta, hogy nem folytatja a Ferrarival
„Amikor otthagytam őket, úgy éreztem, hogy nem kezelnek megfelelően – tekintett vissza az 1977-es búcsújára szintén a Graham Bensingernek adott interjúban. – Kaptam egy ajánlatot Ecclestone-tól, hogy versenyezzek a Brabhamnek nagyon sok pénzért. Aláírtam Bernie-vel, majd Ferrari felhívott, hogy menjek el a gyárba, üljünk le, beszéljünk a jövőről. Normális esetben ezt négyszemközt tetted meg vele, de akkor ott volt [Mauro] Forghieri [technikai igazgató]; [Ermanno] della Casa [pénzügyi igazgat] és Franco Gozzi [Ferrari személyi asszisztense], valamint Ferrari és én. Ferrari megkérdezte, »Mennyit akarsz, hogy velünk folytasd?«. »Semennyit«, feleltem. »Hogy érted?«, kérdezte. »Elmegyek«, mondtam. »Elmész? Megőrültél?«.”
Ezután Ferrari már sokkal agresszívabban tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy bármennyit megad Laudának. „Uram, meghoztam a döntést, Ecclestone-nak és a Brabhamnek fogok vezetni, sajnos már alá is írtam a szerződést, akkor ez volt számomra a megfelelő döntés, úgyhogy elmegyek – közölte Lauda. – [Ferrari] ezután nem volt boldog, üvöltözött, majd beszélt a többiekkel olaszul, de nem volt mit tenni. Amikor eljöttem erről a megbeszélésről, soha nem felejtem el, olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy tollpihe. Ez a nyomás, ami napról napra rajtam volt és észre sem vettem, hirtelen eltűnt. A nyomás, amit a Ferrarinál érez az ember, hogy teljesítsen. Meg kell mondanom, nagyon boldog voltam.”
Dicstelen búcsú
Lauda 10 nappal az Olasz Nagydíj előtt be is jelentette, hogy az év végén távozik a Ferraritól, Monzában tehát nem éppen a legbarátságosabb légkör várta, de ezzel mit sem törődve az 5. helyről rajtolva 2. lett Mario Andretti Lotusa mögött. Ekkorra a kapcsolat közte és Ferrari között már gyakorlatilag nemlétezőnek volt mondható, Lauda többé nem tesztelhetett Fioranóban, ezért a következő versenyen, Watkins Glenben az edzéseken igyekezett kipróbálni a különböző gumikat és új alkatrészeket, de idő hiányában végül nem tudott letesztelni mindent.
Az 1977-es Ferrari nem volt a leggyorsabb, de megbízhatósága ellensúlyozta ezt
Az időmérő edzésen motorhiba miatt idejekorán befejezte a körözést és a 7. helyet szerezte meg, majd másnap hatodikként jött el a rajtnál, de szélesre szorult és többen is megelőzték. De felzárkózott, megküzdött Reutemannal (csapatutasításról természetesen szó sem lehetett), amivel fellépett a 4. helyre, innentől pedig már nem kockáztatott, és taktikusan vezetve, az esőgumikat az egyre száradó pályán óvva begyűjtötte a második vb-címéhez kellő három pontot.
Mint nem sokkal később kiderült, ez volt az utolsó versenye a Ferrarinál, Kanadában és a szezonzáró Japán Nagydíjon ugyanis már nem állt rajthoz. Montrealban a csapat a pénteki edzések kezdete előtt jelentette be, hogy Lauda egészségügyi okok miatt nem vesz részt a hétvégén, valójában azonban az immár kétszeres világbajnoknak egyszerűen elege lett. Ami az előzmények ismeretében nem csoda, hiszen nem elég, hogy saját csapata hátráltatta őt úgy, hogy ő volt az, aki megnyerhette nekik a világbajnoki címet, de az USA Nagydíj napján Enzo Ferrari azonnali hatállyal kirúgta Lauda első számú szerelőjét, az osztrákkal évek óta együtt dolgozó, már-már testvéri kapcsolatba kerülő Ermanno Cuoghit.
Mindezt azért, mert a Commendatore megtudta, hogy Cuoghi követni fogja Laudát a Brabhamhez 1978-ban. Emiatt közölték vele, hogy már a futamot sem várhatja meg, és azonnal hagyja el a pályát, Lauda azonban ragaszkodott hozzá, hogy maradnia kell, a Ferrari így végül kompromisszumos megoldás mellett döntött. Ami azt jelentette, hogy Cuoghi maradhat, viszont nem viselhet csapatruházatot, a szerelő ezért kifordítva vette fel a ferraris kabátját, és úgy segítette Laudát….
Lauda és Cuoghi (szemben, kék kezeslábasban) nagyon szoros kapcsolatot alakítottak ki
Utólag hibának tartotta
Ez a bánásmód is szerepet játszott abban, hogy a vb-cím birtokában Lauda már ne akarjon többé a Ferrarinál versenyezni, és még az sem tántoríthatta el, hogy leendő főnöke – aki ekkor már úton volt afelé, hogy az F1 mindenható ura legyen – megpróbálta meggyőzni, hogy gondolja meg magát, mert tudta, hogy árt az üzletnek, ha a szurkolók nem láthatják az aktuális világbajnokot. Lauda ehelyett letudta a kanadai futam előtti PR-kötelezettségeit, majd inkább elment repülőt vásárolni, Japánba pedig már nem is nevezték.
Miközben kétségtelen, hogy saját lelki egészsége miatt el kellett jönnie a toxikus Ferraritól, a 2017-es interjúban nagy hibának nevezte ezt a lépést, mert szerinte sikeresebb lehetett volna, ha marad (1978-ban nyert még két futamot a Brabhammel, de 1979-ben nem volt jó az autója, és még a szezon vége előtt hátat fordított az F1-nek).
„Visszatekintve nagy hiba volt, maradnom kellett volna. Ugyanannyit kellett volna kérnem, amennyit Bernie fizetett, mert akkor sikeresebb lettem volna – mondta. – De akkor számomra ez volt a helyes döntés, még ha hiba is volt, mindazon tapasztalatok miatt, amit a baleset után átéltem, hogy vissza kellett szereznem [Ferrari] támogatását, hogy második számúvá akart tenni, aztán ismét világbajnok lettem. Ezeket a dolgokat nem akartam elfelejteni, ott motoszkált bennem. De visszatekintve hiba volt otthagynom őt.”
A Ferrarival ugyanakkor nem szakított meg minden kapcsolatot, hiszen miután 1982-ben visszatért, és lehúzott még négy évet a McLarennel, hogy harmadszor is világbajnok legyen, Luca di Montezemolo 1993-ban tanácsadói állást ajánlott neki Maranellóban, amit elfogadott, és éveken át a Ferrari tanácsadójaként tűnt fel a versenyeken.