Carlos Sainz kétszeres rally-világbajnokként és a Dakar háromszoros győzteseként joggal tarthatja magát a motorsport történetének egyik legnagyobb versenyzőjének. Most, hogy a spanyol újra nekivág a Dakarnak az Audival – a Szaúdi Motorsport Szövetség hosszabb interjút készített a 61 éves versenyzővel arról, hogyan került kapcsolatba a motorsporttal, milyen élményei vannak a Dakaron, milyen értéket képvisel Szaúd-Arábia mint rendező helyszín, és mit érzett, amikor a fia megnyerte a 2023-as F1-es Szingapúri Nagydíjat.
Fiatalon tehetséges voltál a sportban, nemzeti fallabda-bajnokként és labdarúgóként is, akire felfigyelt a Real Madrid, miért döntöttél úgy, hogy motorsportos karriert választasz?
Fiatal korom óta mindig is szenvedélyesen szerettem az autókat, és volt egy kis gokartom, amivel játszottam. Ami azonban igazán felkeltette az érdeklődésemet, az az volt, amikor 11 éves koromban a nővérem találkozott a későbbi férjével, aki nagyon jó rallyversenyző volt. Elkezdtem követni a rallyversenyeket, amelyeken részt vett, majd nem sokkal később a bátyám, aki négy évvel idősebb nálam, szintén elkezdett rallyzni. De igazad van, a sport erős volt az iskolámban, teniszeztem és fallabdáztam, spanyol bajnok lettem. Sokat fociztam is, különösen 14 és 18 éves korom között. Ötös számú játékosként vagy a középpályán játszottam. De amint megszereztem a jogosítványomat, rallykon kezdtem el versenyezni, mivel ez volt a szenvedélyem.
Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal versenyzőknek, akik felnéznek rád, és szeretnének a volán mögé ülni? Meg kellene fontolniuk, hogy a te nyomdokaidba lépjenek, és előbb más sportágak után nézzenek?
Azt mondanám, hogy a sportolói háttér segített a fizikai állapotomban, amikor a volán mögött ültem – és még mindig segít. A squash egy igazán nagyszerű sport. Ha ajánlanom kellene valakinek egy sportágat, ami segíthet abban, hogy a motorsportban való versenyzésre alkalmassá váljon, azt mondanám, hogy a squash a legjobb választás. Ahhoz, hogy ezt a sportot űzhesse, szív- és érrendszeri szempontból nagyon fittnek kell lennie. Jó kéz-szem koordinációra, jó reflexekre, 360 fokos perifériás látásra és jó reakciókészségre van szükség. A fallabda segített abban, hogy erős fizikai kondíciót érjek el, amikor elkezdtem vezetni.
De a másik szempont, ami megvolt bennem, az a győzni akarás volt. Az a tény, hogy a bátyám négy évvel idősebb volt nálam, azt jelentette, hogy sokat sportoltam vele, és ő mindig legyőzött engem. De ez rengeteg motivációt adott nekem, hogy folyamatosan gyakoroljak és fejlődjek, hogy egy nap én is legyőzhessem őt! Valószínűleg mindez jó alapot adott ahhoz, hogy versenyképes legyek, amikor elkezdtem részt venni a motorsportban.
Sikeres pályafutásod után, amelyben 1990-ben megnyerted a rally-világbajnokságot a Toyotával (és négyszer voltál második), úgy találtad, hogy a Dakaron való versenyzés továbbra is kielégítette a sportág iránti érdeklődésedet?
Egy dolog már nagyon fiatal korom óta világos volt számomra, és ez folytatódott azzal, ahogyan a világbajnoki karrieremhez közelítettem – a motorsport iránti szenvedélyem rendkívül nagy volt. Az álmaim a különböző célok eléréséről az életemben, valamint az önbizalmam is nagy volt. Amikor úgy döntöttem, hogy abbahagyom a rally világbajnokságban a versenyzést, abban az utolsó évben még győztem Argentínában, és a Citroënnel megnyertük a gyártók bajnoki címét. Ezután szerettem volna az első spanyol lenni, aki megnyeri a Dakart autóval, és szerencsére néhány évvel később ez sikerült is.
Úgy gondolom, az élet az álmokról, a célokról és a szenvedélyről szól. Ma reggel úgy ébredtem, hogy csalódott voltam az előző verseny miatt, amit Marokkóban teljesítettem. De elmentem az edzőterembe, magam mögött hagytam, és elkezdtem a fizikai felkészülést a Dakarra. Még mindig motivált vagyok, mert a szenvedélyem erős, és továbbra is sikeres akarok lenni. Még mindig jó munkát akarok végezni, annak ellenére, hogy most már úgymond „veterán” versenyző vagyok.
Az első két Dakarodat 2010-ben és 2018-ban nyerted Dél-Amerikában, majd 2020-ban Szaúd-Arábiában megszerezted a harmadik címet. Mennyiben különbözik a Dakar a rally-világbajnokságtól?
A Dakar egyedülálló – nagyon különbözik minden más versenytől. Először is, két hétig tart, és ez nagyon megnehezít. A napi négy-öt órás vezetés – vakon, mert még sosem jártál ezen az úton -, a sebesség, amivel haladunk, igazán nagy kihívást jelent. Csak hogy érzékeltessem, a pulzusszámod 140-165 között van akár négy órán keresztül is egyhuzamban. Tehát fizikailag nagyon megterhelő. Ezért inkább otthon, az edzőteremben szenvedek napi szinten, hogy egy kicsit kevésbé szenvedjek, amikor a versenyen vagyok!
Mindezek kombinációja, az állóképességi tényező, a vezetés kihívásai és az alváshiány, ráadásul egy nehéz környezetben azt jelenti, hogy ha nem vagy jól felkészülve, akkor az néhány nap után a teljesítményeden is látszani fog. Ha azt nézzük, hogy reálisan ki nyerheti meg a Dakart, akkor valószínűleg csak három-négy versenyző az, aki képes a győzelemre. A többi versenyző megnyeri az egyes szakaszokat, de az már egy másik dolog, hogy két héten keresztül képes legyen harcolni. Ez teszi a Dakart különlegessé.
Mennyire mások a körülmények és a terepviszonyok a Szaúd-Arábiai Királyságban, mint Dél-Amerikában?
Afrika és Dél-Amerika után most már négy éve Szaúd-Arábiában rendezik meg a Dakart. Ez egy nagyszerű ország a rali megrendezésére, mivel tökéletes környezet egy ilyen kihívásokkal teli esemény megrendezésére. És nagyon szerencsések voltunk, hogy Szaúd-Arábia a dél-amerikai versenyek befejezése után került a Dakar házigazdájává.
Az a nagyszerű a helyben, hogy ott van a sivatag, a terep jó kombinációja – kavics, sziklák, homokdűnék -, miközben megmaradtak a rally múltbeli jellemzői, amikor még Észak-Afrikában rendezték. A Dakar és Szaúd-Arábia házassága nem is lehetne jobb. Ráadásul Szaúd-Arábia nagyszerű munkát végez abban, hogy ennyi motorsport-tevékenységet befogad, legyen szó akár a Formula E-ről, a Formula 1-ről, vagy az Extreme E-ről is.
Ma már több sikeres női versenyző is részt vesz a Dakaron, például a szaúdi Dania Akeel és a spanyol Cristina Gutiérrez és Laia Sanz. Utóbbi a te ACCIONA I SAINZ XE csapatodban versenyez az Extreme E-ben. Szerinted hogyan változik a helyzet a motorsportban versenyző nők számára, és mit kell még tenni a te szemszögedből?
A kategóriától függően a motorsport hagyományosan nem volt könnyű a nők számára, de az Extreme E fantasztikus példa arra, hogy a nők nagyon magas színvonalon tudnak teljesíteni. Az Extreme E nagyszerű lehetőséget kínál a nők számára, hogy a férfiakkal azonos szinten versenyezzenek. A motorsport világában nem volt még egy olyan szakág, amely ugyanezt kínálta volna. Úgy gondolom, hogy az Extreme E kiváló szakág, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy megtegyék a következő lépést más utak felé, és a Dakar jó példa erre a fejlődésre. A rally fizikuma miatt nem könnyű az átmenet, de a női versenyzők bebizonyították, hogy képesek rá.
Te lettél a Dakar legidősebb győztese 2020-ban, a szaúd-arábiai nyitóversenyen. Hogyan maradsz továbbra is fitt és versenyképes a pályafutásod ezen szakaszában?
A legjobb fizikai állapotban kell lenned ahhoz, hogy öt órán keresztül, teljes erőbedobással, akár két hétig is teljesíteni tudj. Jól kell ismerned magad, hogy egy adott korban mikor teljesítesz egy bizonyos szinten. Aerob területen is erősnek kell lenned, mert a magas pulzusszámot extrém körülmények között, hosszú időn keresztül, nagy sebességgel történő vezetés során éred el. Ugyanolyan fontos, mint a kardio rész, az izomerő. Erősnek kell lennie a nyakának és a hátnak. És általában a testednek is, mert a sok bukkanót és ugratót hosszú ideig és sok napon át kell elviselned. Ha olyan veterán versenyző vagy, mint én, akkor jól ismered a tested, de ugyanakkor több felkészülést kell végezned, mint fiatalabb korodban – szóval nem könnyű.
Milyen gondolatokkal vágsz neki a 2024-es Dakarnak ismét az Audival, szerinted versenyképesebb leszel idén?
Sokat dolgoztunk a felfüggesztésen és azt hisszük, hogy jó irányba haladtunk. Ez volt az egyik legfontosabb pont, ahol javítani kellett. De egy másik tényező a plusz 15 kW, amit kapunk, mert ha elemezzük az adatokat, a mi súlyunkkal rosszabbul gyorsulunk, mint a konkurencia, mert 100 kg-mal nehezebbek vagyunk, így a plusz teljesítmény ezt kompenzálja. Ez nagyon örvendetes, hiszen az elmúlt két évben ezt szorgalmaztam. Mint tudjuk, a motorsportban a két legfontosabb dolog a súly és a teljesítmény, és ha ugyanolyan teljesítményed van, de 100 kg-mal több az autó, akkor nem leszel olyan versenyképes, mint az ellenfelek. Jövőre egy kicsit több erővel – ha a megbízhatóságunkat kézben tartjuk – akkor egy erős csapat leszünk, felvehetjük a versenyt, és remélhetőleg tisztességes eredményt érünk el.
Mennyire büszke arra, hogy a fiad, Carlos a Ferrarinál versenyez, és mennyire voltál feszült a Szingapúri Nagydíj utolsó köreit nézve – amikor a győzelemért küzdött?
Nem voltam ott a szingapúri futamon, mivel Szardínián voltunk az Extreme E-vel. Először is nagyon örültem neki és nagyon büszke voltam rá. Egész hétvégén jónak tűnt, hiszen az edzéseken és a kvalifikáción is gyors volt, majd ahogyan a versenyt vezette, az is nagyszerű volt. Hihetetlen volt abban az utolsó öt körben, tudva, hogy az egyetlen esélye a győzelemre az volt, hogy Lando Norris mögötte a DRS-t használhasson. Nem csak okos volt, hogy kitalálta, de elég bátor is volt ahhoz, hogy kipróbálja a trükköt, mert ha elrontja, akkor hülyén nézett volna ki. Szóval az, ahogyan a tükrökbe nézett, és minden körben kiszámolta, hogyan kell azt tökéletesen végrehajtani, hogy megtartsa a különbséget, egy nagyon különleges győzelmet eredményezett, és én nyilvánvalóan nagyon boldog voltam.
