Ayrton Senna élete körének és Nigel Mansell dicstelen F1-es búcsújának is a mai napon van az évfordulója. Cikkünkben mindkettőről megemlékezünk.
Ma van a 36. évfordulója annak az időmérős körnek, amelyet minden kétséget kizáróan nevezhetünk Ayrton Senna pályafutása legjobbjának. Az első világbajnoki címére hajtó brazil az 1988-as Monacói Nagydíjon 1,4 másodperccel előzte meg a mögötte a 2. helyen végző csapattársát, a szintén nem éppen a lassúságáról híres Alain Prostot. Később pedig részletesen visszaemlékezett, milyen ijesztő élmény volt abba az állapotba kerülni, amibe arra a bizonyos körre került, és miért nem volt hajlandó ezután autóba ülni többet aznap.
Senna monacói csodaköréről az alábbi, tavaly évfordulóra írt cikkben olvashat bővebben:
35 éves az ikonikus kör, amellyel Senna „külső nézetből” verte agyon Prostot
Mansell dicstelen búcsúja
Nemcsak Senna monacói körének, hanem Nigel Mansell pályafutása utolsó Forma–1-es versenyének is a mai napon van az évfordulója. 1995. május 14-én, a Spanyol Nagydíjon jött el ugyanis az 1992-es világbajnoki utolsó futama, ami persze csak utólag vált világossá.
Az 1994-ben még az IndyCarban versenyző, mellette a Williamsszel néhány futamon elinduló brit oroszlán 1995-re aláírt a McLarenhez, ám kezdettől fogva látszott rajta, hogy semmi kedve az egészhez, végül pedig egyfolytában hisztizve, az érte dolgozók munkáját semmibe véve távozott a csapattól és a sportágból.
Bővebben a tavaly évfordulóra írt alábbi cikkünkben:
Gyalázatos módon ért véget az utolsó futamát végighisztiző Mansell karrierje