Az 1992-es világbajnok Nigel Mansell nem úgy távozott a Forma-1-ből, ahogyan azt elképzelte, vagy ahogyan egy ilyen pályafutással a háta mögött illene. Az oroszlán 28 évvel ezelőtt akasztotta szögre végleg az F1-es sisakot.
Napra pontosan 28 évvel ezelőtt, május 14-én rendezték az 1995-ös Spanyol Nagydíjat. Az igencsak unalmasra sikeredett versenyt Michael Schumacher nyerte úgy, hogy gyakorlatilag nem volt ellenfele, hiszen a második helyen végző Johnny Herbert is közel egy percet kapott tőle. Mégis van valami, ami történelmi jelentőségűvé tette ezt a versenyt, mégpedig Nigel Mansell búcsúja.
A 41 esztendős oroszlán az IndyCarból tért vissza a tengerentúlról azok után, hogy 1994-ben már négy versenyre beugrott a Williamshez, és megnyerte a Schumacher és Damon Hill ütközését hozó szezonzáró Ausztrál Nagydíjat. Mansell a 94-ben totálisan versenyképtelen McLarenhez írt alá abban a reményben, hogy a negyedik X fölött is az F1 élmezőnyében küzdhet, ám csúnyán ráfaragott.
A McLaren ugyanis története leggyengébb autójával állt elő az MP4/10-es képében, aminek a pilótafülkéje ráadásul rendkívül szűkre sikeredett. Mika Häkkinen ezt még csak-csak kibírta valahogy, ám a robosztusabb testalkatú, emiatt az autókba pályafutása korábbi részében is sokszor cipőkanállal betuszkolt brit egyszerűen nem tudott normálisan beférni ahhoz, hogy versenyezhessen.
Miután az első néhány teszt katasztrofálisan sikerült, az első két futamra Mark Blundellt ültették be Mansell helyett, míg a csapat rekordidő alatt új, szélesebb cockpitet készített, amely a San Marinó-i Nagydíj előtti szerdán ment át a törészteszten. Mindez lehetővé tette, hogy a brit oroszlán Imolában bemutatkozhasson a csapatnál, de sok köszönet nem volt az első versenyében, amelyet végül a 10. helyen fejezett be, miután Eddie Irvine nekiment, a McLaren pedig defektet kapott. Ám ennél sokkal aggasztóbb volt, hogy Mansell 1,2 másodpercet kapott az időmérőn Häkkinentől.
Mansell Estorilban teszteli az MP4/10-est
Az 1988-tól a 2000-es évek elejéig a McLarennél dolgozó Colin Morgan pedig szerelőként mindezt a helyszínről nézte végig, és aligha volt meglepve, lévén az első perctől kezdve azt látta Mansellen, hogy semmi kedve az egészhez.
„Csak az első versenyén voltam ott, a másodikon nem, mert akkor született az idősebbik lányom, de őszintén szólva ez is több volt, mint elég” – emlékezett vissza az imolai hétvégére 2020-ban a The-Race.comnak, majd felidézte, hogy már a kezdetekkor hamvába holt házasság volt a McLaren és Mansell frigye.
„A kezdetektől fogva nem volt boldog. A legelső napon, amikor besétált a gyár kapuján, az embernek az volt az érzése, hogy nem igazán akar ott lenni, és látszólag a McLaren menedzsmentje sem nagyon akarta, hogy ott legyen. Amikor Ayrton [Senna] vagy Alain [Prost] volt a gyárban, a vezetőség körülzsongta őket, de Nigelt leginkább egyedül hagyták, és tulajdonképpen körberugdosták a helyen néhány óra alatt. A testbeszéde, az arckifejezése, ahogy beszélt, amikor teszteltünk, mind nagyon rossz volt. Nem volt olyasmi, hogy »ezt vagy azt akarom, harcoljunk, srácok!«. Mintha beletörődött volna a vereségbe, és talán a pénzen kívül semmi célja nem volt számára az egésznek.”
Nem érezte jól magát a McLarennél
Mindennek alighanem köze volt ahhoz, hogy Mansell számára hamar nyilvánvalóvá vált: a McLaren MP4/10-zel nem fog a győzelmekért harcolni. Morgan sem találkozott karrierje során olyan rossz autóval, mint az 1995-ös McLaren, amelyből a, b és c specifikáció is készült, és sok esetben ezeket még csak nem is a versenyek között, hanem az adott versenyhétvégén belül cserélgették, ami óriási feladat elé állította a szerelőket.
„A b és a c specifikációnak teljesen eltérő volt a hátulja, a tengelytávja, a padlólemeze. Mindezt éjszaka cseréltük ki, mert egyszerűen nem jöttünk rá, hogy mihez kezdjünk az autóval” – ecsetelte Morgan, aki a Spanyol Nagydíjon ugyan nem volt jelen, azért nagyon is magára vette, amit a csapat Manselltől Barcelonában kapott.
Itt csak 1 tizeddel maradt el az időmérőn Häkkinentől, aki viszont hibázott a legjobbnak ígérkező körén, és rengeteg időt veszített, a különbség így nem a kettejük közötti valós erőviszonyokat tükrözte. A versenyen ezután Mansell gyenge rajtot vett a 10. helyről, majd az első kiállást követően Luca Badoer Minardijával és Domenico Schiattarella Simtekjével csatázott, amikor kicsúszott a kavicságyba. Onnan ugyan még kijött, de rögtön a boksz felé vette az irányt, ahol megállt, kiszállt, kicsit vizslatta a kocsi elejét, majd mindenféle megbeszélés nélkül távozott a pályáról. Ekkor láthattuk őt utoljára az F1-ben.
Az 1995-ös Spanyol Nagydíjon
„Amikor visszatértem, a következő versenyen, Monacóban új szabályozást vezettünk be a rádiózással kapcsolatban, és innentől kezdve csak a bokszfalon ülők hallhatták, hogy mit mond a pilóta. Ennek oka pedig nem volt más, minthogy Nigel nem csinált mást Barcelonában, mint végignyafogta a versenyt, mielőtt leparkolta a kocsit a bokszutcában. Steve Hallam volt a mérnöke, Mansell pedig minden körben panaszkodott. »Hány kör van még hátra, Steve? Steve, most hány kör van még? Megállhatok, Steve? Egyáltalán nem akarom ezt csinálni, Steve.« Steve profi volt, úgyhogy azt válaszolta, »Igen, oké, Nigel, kérlek koncentrálj a feladatra” – érzékeltette Morgan, hogy Mansell milyen körülmények között hagyta faképnél a McLarent.
Mindez pedig nagyon rosszul csapódott le azok között, akik éjt nappallá téve dolgoztak az autón a garázsban.
„Egyértelmű, hogy nem adtunk neki jó autót, de biztos vagyok benne, hogy így is rengeteg pénzt kapott, sokkal többet, mint mi a garázsban együttvéve. És ilyenkor az ember egy pillanatra azt gondolja, várjunk csak egy kicsit, a belünket kidolgoztuk egész hétvégén, ő pedig semmibe veszi az egészet. És rendben van, ez rajtunk és az autón múlt, de akkor is, nem számít, hogy milyen az autó, vagy hogy éppen nyersz vagy a mezőny végén vagy, reméled, hogy a pilóta a tőle telhető legjobbat nyújtja, mert a szerelők mindig ezt teszik” – mutatott rá Morgan. Ha a versenyződ így viselkedik, elkezded megkérdőjelezni, hogy miért csinálod ezt, és az jut eszedbe, hogy »Várjunk csak, egy csomó pénzt kapnak ezért, de nem veszik komolyan, akkor nekem miért kellene?«”
Nigel Mansell egy Minardiban?! – szenzációs visszatérés vagy hatalmas égés lett volna?
Ron Dennis a Spanyol Nagydíj után aztán meglátogatta otthonában Mansellt, majd nem meglepő módon hosszas beszélgetés után úgy döntöttek, hogy nem folytatják a közös munkát. A pletykák szerint Mansell 1,2 millió dolláros lelépési pénzt kapott. „Nem volt meg benne a tűz, mint Mikában, hogy segítsen nekünk fejlődni. A menedzsment pedig szerintem úgy volt vele, hogy »Tudod mit, nem fog nekünk segíteni előrelépni, úgyhogy tegyük, amit tennünk kell, és vessünk véget ennek az őrületnek.«” – összegzett az egykori szerelő.
A McLaren persze ettől nem kezdett el szárnyalni, de kétségtelen, hogy jót tett a csapatnak Mansell távozása, és az Ilmorral is szépen lassan magtalálták a közös hangot. Mindez azt eredményezte, hogy Häkkinen Monzában és Szuzukában is dobogóra állt, és a Mansell helyét végleg átvevő Blundell is további öt alkalommal végzett pontszerző helyen.