Amikor Fernando Alonso belecsöppent a Forma–1-be, teljesen más volt a sportág, mint manapság. A kétszeres világbajnok kiemelte, mi az, ami szerinte kiveszett belőle.
Noha a számokat nézve a Forma–1 soha nem volt még olyan népszerű, mint manapság, azért többször felmerül, hogy a 20-30 évvel ezelőtt mi minden volt jobb a száguldó cirkuszban. Az egyik ilyen az autók, amelyek a 90-es években és a 2000-es évek elején hangosabbak, agilisabbak, nehezebben vezethetőbbek voltak a mostaniaknál, aminek több oka is van. A technológia fejlődésével egyrészt a vezethetőség folyamatosan javult, a kocsik versenyautó méretűből tank méretűvé válása azonban nagyrészt a hibrid erőforrások megjelenésének tudható be.
Fernando Alonso az egyetlen olyan, még mindig aktív F1-es versenyző, aki átélte, milyen volt a V10-es korszak, és rajta kívül is csak Lewis Hamilton, Valtteri Bottas, Daniel Ricciardo és Sergio Pérez az, aki nem hibrid F1-ben is versenyzett. A 2001-ben, a különösen zabos Minardival debütáló kétszeres világbajnok nosztalgiával gondol vissza a korábbi időszakra.
„A jelenlegi generáció versenyzőinek jó értelemben véve könnyebb vezetni a Forma–1-es autókat, míg korábban ez heroikusabb volt – idézi őt a The Times. – Furcsa érzés ez. Nem szomorú, de emlékszem, hogy amikor én bemutatkoztam és elutaztam egy versenyre, láttam, hogy az emberek milyen tisztelettel viszonyultak hozzám. Én voltam azoknak a hősöknek az egyike, akik ezeket a szupergyors autókat vezették. Most, amikor jön egy fiatal pilóta, aki 16-17 évesen debütál (az F1-ben 18 év az alsó korhatár, ami alatt szabadedzésen és hivatalos teszten sem lehet részt venni – a szerk.), látszólag könnyebb dolga van. Egy kicsit elveszítettük azt a fajta heroikusságot, ami korábban megvolt.”
Öröm nézni, ahogy Alonso megzabolázta a 2001-es Minardit (videó)
Persze minden téren rengeteget változott az F1 Alonso bemutatkozása óta, így a mai versenyzők sokkal felkészültebbek. „Emlékszem, hogy amikor 20 évvel ezelőtt kezdtem a Forma–1-ben, a mérnököm semmit nem tudott előre elmondani az autóról. A versenyzőknek tudniuk kellene, hogy miként vezessék az autót. Nem volt szimulátorunk, úgyhogy az összes pályát a hétvége előtti napon kellett megtanulnom úgy, hogy végigsétáltam rajta. Manapság a versenyzők nagyon felkészültek, 2-300 kört tesznek meg a szimulátorban a pályán, amelyen versenyezni fognak, így mire a valóságban odamennek, tökéletesen tisztában vannak minden bukkanóval, minden kanyarral és kerékvetővel. A csapatok is sokkal szofisztikáltabbak, így meg tudják mondani a versenyzőnek, hogy bizonyos kanyarokban miként fékezzen, hogyan melegítse a gumit, miként készüljön az időmérőre és hogyan vezessen a versenyen.”
Ez persze azt is eredményezte, hogy sokkal nehezebb kiemelkedni és előnybe kerülni a másikkal szemben, így még jobban az apró előnyszerzések kerültek előtérbe.
Így kell Windows 95-tel és egy ősrégi laptoppal beindítani egy Forma-1-es autót