Utólag vált igazán jelentőségteljessé a 2001-es Ausztrál Nagydíj, hiszen két későbbi világbajnok is itt kezdte a Forma–1-es pályafutását. Ám akkor még leginkább a Ferrari és a McLaren csatájára, illetve egy sajnálatos balesetre koncentrált a világ.
23 évvel ezelőtt a mai napon rendezték a 2001-es Ausztrál Nagydíjat. A melbourne-i idénynyitó előtt leginkább az foglalkoztatott mindenkit, hogy folytatódik-e Michael Schumacher és Mika Häkkinen, illetve a Ferrari és a McLaren évek óta tartó párharca, ám utólag már tudjuk, más miatt vált jelentős dátummá ez a nap az F1 történetében. Ekkor mutatkozott be ugyanis Kimi Räikkönen és Fernando Alonso a Forma–1-ben. Később mindketten világbajnokok lettek, egyikük pedig még most, 23 évvel később is a mezőny tagja.
Hogy a 21 esztendős finn mennyire elszánt volt, arról alábbi cikkünkben olvashatnak:
„Addig edzett, amíg össze nem esett” – Räikkönen azért nem tojt magasról mindenre
2001-ben viszont még jóformán ismeretlenek voltak a legtöbb F1-es nézőnek. Legalábbis Räikkönen biztosan, hiszen ő a Formula Renault-ból, mindössze 23 együléses autóval futott versennyel a háta mögött érkezett, míg Alonso legalább 2000-ben szerepelt a nemzetközi F3000-ben, és így több alkalommal is az F1-es hétvégék során mutathatta meg tudását. Noha Räikkönen volt a tapasztalatlanabb, két évvel idősebb volt a mindössze 19 esztendős spanyolnál, és jóval erősebb technikával is debütálhatott, hiszen a Ferrari motoros Saubert össze sem lehetett hasonlítani a lóhalálában összetákolt, az utolsó pillanatra elkészülő Minardival.
Alábbi cikkünkből kiderül, hogy milyen kevésen múlt, hogy Alonso ne legyen ott a melbourne-i szezonnyitón:
Öröm nézni, ahogy Alonso megzabolázta a 2001-es Minardit (videó)
Miként a szezon során többször, Alonso már a pénteki szabadedzéseken megvillantotta kivételes képességeit, amikor a mezőny leggyengébb autójával előbb 22 versenyzőből a 17., majd a 15. helyet szerezte meg, míg Räikkönennek második nekifutásra sikerült elkapnia csapattársát, a jóval rutinosabb Nick Heidfeldet. Az időmérőn aztán már a német volt a jobb közel 4 tizeddel, Alonso viszont 2,7 másodpercet adott a PS01-est először Ausztráliában vezető Tarso Marques-nek.
Legendává váló verseny előtti szundikálása után másnap Räikkönen a 7. helyen ért célba, de Olivier Panis megbüntetése után a 6., már pontszerző pozícióba lépett elő, azaz élete első futamán pontot szerzett. Eközben Alonsót 2 kör hátrányban a 12. helyen intették le. A célba érők közül egy autót elkapott a spanyol, ráadásul egy Benettont, ami azért egy Minardival komoly tett.
A címvédő Michael Schumachernek nem indult valami jól a hétvége:
22 éve ezen a napon történt Michael Schumacher egyik leglátványosabb bukása (videó)
Montoya is itt kezdte
Alonsón és Räikkönenen kívül még két újonc volt a mezőnyben: az Arrows színeiben bemutatkozó Enrique Bernoldi, és az 1999-es ChampCar-bajnok Juan Pablo Montoya. Utóbbi ráadásul rögtön topcsapatban, a BMW-vel kötött partnerégének második évére futamgyőztes erővé váló Williamsben kezdhetett, de a számára teljesen ismeretlen melbourne-i aszfaltcsíkon nem váltotta meg a világot – csapattársától, Ralf Schumachertől 6 hellyel és 1 másodperccel elmaradva csak a 11. pozícióba kvalifikált, a futamon pedig motorhiba miatt kiesett.
Sajnos tragikus eseményről is hírhedt maradt a hatodik Melbourne-ben rendezett Ausztrál Nagydíj, Ralf Schumacher és Jacques Villeneuve gigantikus baleseténél ugyanis az egyik pályabíró, Graham Beveridge-t eltalálta a BAR-Honda egyik leszakadó kereke, amitől a férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy még a verseny során életét vesztette.
A futamot egyébként magabiztos versenyzéssel Michael Schumacher nyerte David Coulthard és Rubens Barrichello előtt. A Ferrari ászának csak a 25. körig volt miért aggódnia, az őt üldöző Mika Häkkinen McLarenjén ekkor ugyanis megadta magát a felfüggesztés, a finn pedig nagy sebességgel a védőfalnak csapódott.