1959. július 5-én, vagyis napra pontosan 65 éve rendezték a Francia Nagydíjat, amely óriási balhét robbantott ki a Ferrarinál. Jean Behra előbb ócsárolta az autót, majd lehülyézte és arcon csapta az istálló csapatmenedzserét, aztán, mivel nem kért bocsánatot, Enzo Ferrari kirúgta.
Jean Behrát az egyik legjobb versenyzőnek tartják azok közül, akik soha nem nyertek Forma–1-es futamot. A néhai francia pilótáról korábbi cikkünkben mi is megemlékeztünk, és felidéztük a rengeteg hatalmas balesetét, valamint a lobbanékony természetét. Ez utóbbinak csúcspontjáról azonban csak említés szintjén ejtettünk szót, az alábbiakban viszont részletesen felidézzük.
Leszakadt a füle, óriási baleseteket élt túl, de túl sokáig kísértette a sorsot az F1 gladiátora
Behra hét idény plusz egy futam után már kilenc dobogónál járt, de futamgyőzelmet még nem szerzett. Éppen ezért kapva kapott az alkalmon, amikor az előző évi egyéni világbajnokságot Mike Hawthorn révén megnyerő Ferrari szerződtette őt az 1959-es idényre. A Scuderiának több új pilótára is szüksége volt, hiszen 1958-ban Luigi Musso és Peter Collins is életét vesztette versenybalesetben, Hawthorn pedig visszavonult (majd januárban szintén meghalt).
Éppen ezért Behra mellett Tony Brooks is csatlakozott az istállóhoz az előző év végén megszűnt Vanwalltól átigazolva. Behrával ellentétben neki már négy győzelme is volt (ebből egyet Stirling Moss-szal közösen szerzett), viszont 11 évvel fiatalabb volt a francia versenyzőnél, így utóbbi bizonyos szempontból joggal gondolhatta, hogy ő lesz az első számú versenyző.
Enzo Ferrari azonban, szakítva a korábbi (és későbbi) hagyományokkal, nem nevezett ki ilyen státuszú pilótát csapaton belül, ami kifejezetten bosszantotta Behrát. Az első két (pontosabban három, de az Indy 500-on természetesen egyikük sem indult) futamon aztán egy-egy kiesés mellett ő egy ötödik, míg Brooks egy második pozíciót szerzett.
Behránál az 1959. július 5-én, vagyis napra pontosan 65 évvel ezelőtt rendezett Francia Nagydíjon telt be a pohár. Miután egy dugattyú meghibásodása és az abból adódó motorleállás véget vetett hazai futamának, Brooks pedig nyert, a L’Équipe tudósítójának arról kezdett el panaszkodni, hogy a Ferrari rossz autót adott neki, mondván, a karosszéria nem volt megfelelő, a motor pedig régi volt.
Másnap megjelent az újságcikk, és persze eljutott Enzo Ferrarihoz, akinek nyilvánvalóan nem tetszettek pilótájának szavai. A Commendatore a Behránál 5 évvel fiatalabb csapatmenedzserét, Romolo Tavonit kérte meg, hogy rendezze az ügyet, és bírja jobb belátásra a versenyzőt. Ez azonban végül csak olaj volt a tűzre.
„Még Reimsben vártam, hogy felvegyem a versenyzésért járó pénzünket, valamint a pénzdíjunkat, Mr. Ferrari pedig azt mondta nekem, hogy menjek el Jean Behrához, és mondjam meg neki, hogy azonnal kérjen bocsánatot, illetve tegyen helyreigazítást – idézi a 2020-ban, közel 95 évesen elhunyt szakember szavait a VeloceToday.com. – Átadtam Behrának Mr. Ferrari üzenetét, mire Behra azt mondta nekem, hogy »te hülye vagy«, és pofon vágott. Ezután felhívtam Mr. Ferrarit, és elmondtam neki, mi történt, Mr. Ferrari pedig közölte, hogy mondjam meg Behrának, hogy másnap, kedden jelentkezzen nála Maranellóban. Hagytam egy üzenetet Behra szállodájában, és kedden Mr. Ferrari, Behra és én találkoztunk Mr. Ferrari irodájában.”
Bármilyen meglepő is, de Enzo Ferrari ekkor még nem rúgta ki Behrát, hanem még egy esélyt adott neki, hogy bocsánatot kérjen. A találkozón rajtuk kívül ott volt a nyilatkozatát lehozó a francia újságíró, valamint egy olasz kollégája is, és a Commendatore a jelenlétükben már személyesen utasította arra Behrát, hogy kérjen elnézést.
„Behra kijelentette, hogy nem – emlékezett vissza Tavoni. – Szóval Mr. Ferrari meghallgatta, majd azt mondta, hogy »Tavoni az én fiatal emberem, és az én nevemben beszél. Először bocsánatot kérsz Tavonitól, aztán beszélsz az újságírókkal.« Behra másodszor is nemet mondott. Mr. Ferrari ekkor behívta Mr. Della Casát, a könyvelőt, és utasította, hogy nézzen utána a Behrával kapcsolatos számláknak, fizessen ki neki minden hátralékot, és a szerződés véget ért.”
Romolo Tavoni és Enzo Ferrari
A Ferrari tehát kirúgta Behrát, aki kevesebb mint egy hónap múlva meghalt a Német Nagydíj betétfutamán. Hogy ez akkor is megtörtént volna-e, ha marad a Ferrarinál, és nem egy privát Porschéval akar elindulni az AVUS-on, azt már soha nem tudjuk meg. Mindenesetre özvegyének határozott véleménye volt a kérdésben. „Ha Jean a Ferrarinál marad, talán még élne” – vágta Tavoni fejéhez, amikor már a tragédia után találkoztak.