Rengeteg nyilatkozatot hoztunk a Rally Hungary szombat délelőtti köre után, a magyar kedvencek mellett a külföldi menőket is megkérdeztük.
A Rally Hungary szombat délelőtti köre után a szervizpark előtti gyűjtőben kérdeztük meg a versenyzőket az első három valódi gyorsasági szakasz tapasztalatairól. A Top 10-ből a legjobban talán Mads Ostberg aggódott, akinek az autója egészen furcsa hangokat adott ki, és a 2022-es magyar bajnok nem is merte leállítani a motort, nehogy ne induljon újra.
Hadik András már meg sem lepődött, hogy defektet kapott a Kislőtéren, elmondása szerint ott mindig ez történik vele.
„Már a kvalifikáción is kaptunk egy lassú defektet, így a rajtpozíciónk nem éppen kedvező – mondta az abszolút 29. helyén álló Hadik András. – Az első gyors nagyon csúszott, a Kislőtéren pedig kaptunk egy defektet, ahogy minden évben szoktunk. Nagyjából a szakasz háromnegyedénél történt, gondolkodtam rajta, hogy megálljunk és kicseréljük-e a kereket, végül nem álltunk meg, és nagyjából másfél percet kaphattunk, így jó döntés volt. Várpalotán minden rendben volt, kíváncsi leszek a második körre, kiderül, hogy Hegyesd azért csúszott-e, mert elöl mentünk, és a Kislőtéren megpróbálunk nem defektet kapni.”
Többekkel ellentétben Német Gábor megúszta a defektet, bár a Kislőtéren néhány kilométeren át úgy érezte, hogy valami történt az autóval.
„Rendben volt az első kör, Hegyesden annak ellenére is jó lett az időnk, hogy nagyon csúszott. Még keressük az autóban azt a komfortot, ahol én szeretek vezetni, ez még egyelőre nincs meg – összegzett a 12. helyet elfoglaló Német Gábor. – A Kislőtéren is sokat csúszkáltunk, nehéz volt a nyomban tartani az autót, ott sok időt veszítettünk, ráadásul azt gondoltuk, hogy defektünk van, mert annyira ütött az egyik kerék. Néhány kilométerig lamentáltunk, hogy van-e defekt vagy nincs, úgyhogy ott elég sokat bent hagytunk. Várpalota alapvetően tiszta volt, próbáltunk ésszel átjönni, mert változó volt a tapadás. A második körre a pálya is sokat változik, meglátjuk, hogy mi mit tudunk változtatni az autón, és próbálunk gyorsan menni.”
Herczig Norberttel madarat lehetett volna fogatni, és ez nem csak az abszolút kilencedik helynek szólt, hanem a hazai környezetnek is.
„Annyira jó érzés újra hazai közönség előtt versenyezni, óriási élmény a magyar zászlókat látni, rendesen elérzékenyülök, de lehet, hogy ez már a korral jár – mondta Herczig Norbi. – Élmény menni, mondanám, hogy nyomtalanul elmúlt a két év kihagyás, de azért nem így van, érezni, hogy bizonyos helyeket megspórolok. Egyetlen kalandunk volt összesen, az utolsó gyorson kicsit lesodródtunk a fák közé, de nem veszítettünk sok időt, és minden üzemszerűen működik. Délután támadunk!”
László Martinnak felemás volt a szombat délelőttje, a Kislőtéren pazarul ment, Várpalotán viszont megforgott, ennek megfelelően kettős érzések munkálkodtak benne.
„A Kislőtérig minden jól alakult, aztán volt egy elég nagy sebességű megforgásunk, de szerencsére jól kijöttünk belőle, és nyolc-tíz másodpercnél nem veszítettünk többet – mondta a 11. helyen álló László Martin. – Nagyon tetszenek a pályák, a Kislőtéren mennék egész nap, az annyira jó, Hegyesd annyira nem ment jól, megpróbáljuk összerakni, hogy jobban sikerüljön. Az autóval minden rendben, délutánra ugyanez a terv, csak hiba nélkül.”
Térjünk vissza a bevezetőben említett, hatodik pozíciót elfoglaló Mads Ostbergre, aki a furcsa hangokat kiadó autója mellett nyilatkozott.
„Nem volt jó érzés a harmadik szakasz, melegszik a motor, és valami zörög is hátul. Megpróbáljuk kideríteni, mi a baj és a szervizben orvosolni – mondta Ostberg. – A szakaszok ismerősek abból az időből, amikor a magyar bajnokságban versenyeztem, de az azért elég régen volt. Elég sok időt veszítettem a takarítással, délután megpróbálom jobban nyomni, és előrelépni.”
Az ötödik Miko Marczyk összességében elégedett volt, de azért látott előrelépési lehetőséget.
„Az első szakasz elég jól sikerült, annak ellenére, hogy csúszós volt, valahogy megtaláltuk a tapadást, és jól mentünk – értékelt a szezon az Orfű Rallyn kezdő lengyel versenyző. – A második gyorson több időt veszítettünk, mint szerettük volna, tavaly ez a szakasz sokkal jobban sikerült nekünk. Várpalotán túlságosan lemaradtunk az elsőtől, így visszaestünk ötödiknek, de délutánra növeljük a tempót, és felzárkózunk a dobogósokhoz. A pályák elég sokat követelnek tőlünk, de igyekszünk, és megpróbáljuk elkerülni a defekteket és az egyéb kalandokat.”
A verseny tavalyi győztese, a pénteki szuperspeciált megnyerő Simone Tempestini a szombati első szakaszon veszített viszonylag sok időt, ötödiknek esett vissza, az első kör végén végül negyedik volt.
„Az első szakasznak volt egy része, amin nagyon sokat veszítettünk, a másodikon viszont már sokkal jobban koncentráltam, és az már rendben is volt – értékelt Tempestini. – Megnézzük, mit lehet fejlődni, a második körre. Nagy kihívás ezeken a pályákon versenyzni, úgy érzem, mindenhol maradt benne, úgyhogy mindenhol tudok gyorsulni.”
A harmadik helyen álló Jon Armstrongnak is gondja volt az egyik kerekével, de megúszta az esetet.
„Jó ritmusban, jó tempóval közlekedünk, igaz, a Kislőtéren lefordult a felniről az egyik gumink, de szerencsére nem veszítettünk miatta sok időt – értékelt Armstrong. – A második kör sokkal keményebb lesz a kövek miatt, de próbálunk nem hibázni. Összességében nagyon élvezem a szakaszokat, sokat csúszunk keresztbe, ami nagyon tetszik.”
A második helyen álló Roope Korhonen nem izgulta túl a dolgokat, mondjuk, bőbeszédűséggel sem lehetett volna vádolni.
„Az első kör jól sikerült, az első gyoraságin kicsit még óvatosak voltunk, aztán viszont jó volt a tempónk – mondta a megfontolt Korhonen. – Szeretem ezeket a szakaszokat, minden rendben van az autóval, szeretném megtartani ezt a ritmust, és elkerülni a hibákat, szerintem ez egy jó terv délutánra…”
Az éllovas Andrea Mabellini leginkább a navigátoráért aggódott, Virginia Lenzinek a Kislőtéren megsérült a háta egy ugrató utáni keményebb érkezés során, és a gyűjtőben sem érezte magát valami jól, feladásról azonban hallani sem akart.
„Még mindig fáj a háta, a szervizben megpróbálunk utánajárni, mi lehet a probléma, de azt mondta, nem számít, hogyan van, a végsőkig kell harcolnunk – mondta Mabellini. – Imádom, hogy így áll hozzá, egy igazi harcos, szóval valószínűleg megyünk tovább. Egyébként jól érzem magam az autóban, meglehetősen nyugodt vagyok, igyekszem elkerülni a hibákat és a defekteket.”
A délutáni kör 14.59-kor kezdődik Hegyesden.
