Egészen rendhagyó volt az 1979-es WRC-szezon, amelynek az utolsó fordulóját december közepén rendezték meg Elefántcsontparton.
Az idei WRC-szezonzáró Szaúd-Arábia Rallyval kapcsolatban nagyjából az volt a konszenzus, hogy jó ez a verseny, csak nem lett volna szabad az utolsó futamnak betenni a programba. Na de mit mondhattak azok, akik részt vettek az 1979-es szezonzárón?
Nem elég, hogy abban az évben az Elefántcsontpart Rally volt az év utolsó futama, a versenyt az esős évszak elkerülése miatt december 12–14-én rendezték meg, vagyis negyvenhat éve ilyenkor még javában tartott a WRC-szezon. A körülményekről mindent elmond, hogy az 57 indulóból nyolcan értek célba. A beszámolók alapján a futamot úgy kell elképzeni, mint a kenyai Szafari Rallyt, csak sokkal durvább utakkal…
A Szafari Rallynál is volt durvább afrikai WRC verseny 2. rész – Elefántcsontpart
További párhuzam az idei szezonnal, hogy 1979-ben is az utolsó futam döntött a versenyzőknek egyébként abban az évben először kiírt világbajnoki címről. Hannu Mikkola mindent megtett, és megnyerte a futamot, de mögötte Björn Waldegaard futott be másodiknak, aki így megszerezte a rali történetének első egyéni világbajnoki címet. A két versenyző között mindössze egyetlen pont volt a különbség, Waldegaard 112 pontot szerzett, Mikkola pedig 111 pontig jutott… Mikkola a következő évben is másodikként zárt a világbajnokságban, majd már Audi-pilótaként kétszer harmadik lett, végül 1983-ban összejött neki az áhított világbajnoki cím.
De térjünk vissza 1979-re, amikor a Mercedes-Benz 450 SLC 5.0 volt a nyerő autó, amely gyakorlatilag mindent kibírt. Az első négy helyen ilyen autóval végeztek, Mikkola és Waldegard mögött a brit Andrew Cowan lett a harmadik, a kenyai Vic Preston Jr. pedig a negyedik. Ezzel együtt a Mercedes csak Kenyában és Elefántcsontparton szerzett pontokat abban az évben, a világbajnok pedig a Ford lett a Datsun és a Fiat előtt.