Habár kategóriájuk ötödik helyén végzett és folyamatos stresszben volt a majd 900 kilométer teljesítése alatt, de az év versenyének tartja a IV. Rally Hungary-t a Kerék, Váradi kettős. Opel Corsa Rally4-esével most nem számított kakukktojásnak, hiszen az Európa-bajnoki mezőnyben márkatársakban nem volt hiány.
– Két év után újra az Európa-bajnoki mezőnnyel együtt, a Rallye Hungary-n versenyeztetek, hogyan láttátok belülről ezt a versenyt?
– Egy jól szervezett, szenzációs pályákon zajló futam volt, számomra ez az év versenye!
– A mádi körgyors egyszerűen zseniális, a két hosszú szakasz, ami a murvára futott ki pedig mindig is a kedvencem volt, amivel hadilábon álltam az a fónyi szakasz, ennek ellenére, itt mentem a legjobb időket.
Nagyon komoly feladat volt teljesíteni, péntek estétől vasárnap estig ezt a 870 kilométert, nem vagyunk ehhez hozzászokva. A hosszú etapok ugyanolyan fárasztóak voltak, mint a gyorsaságik.
Így jó néhány versennyel a tarsolyunkban már nagyon vártam ezt a kihívást, ahol, ha ötödikek leszünk az is jó eredménynek számít. Más esetben nem lettem volna elégedett, de a Rally Hungary-n ez egy komoly helytállást jelent, hogy így alakult és nem léptünk feljebb az nagyban rajtam múlt…
– A második napra felszívtátok magatokat!
– Igen, valamelyest alakultunk, jobban éreztük magunkat az autóban. A mád is nagyon jó lett volna, meg merem kockáztatni, hogy a kategória legjobb idejét autózzuk, ha nem lett volna a megforgásunk. Hideg gumival kifordultunk, így az autó elkezdte tolni az elejét, ráhúztam a kézifékre, sajnos túlfordultam, azt hittem lefulladtam, ezért nyomkodtam mindent, közben kiderült nem is állt le az autó. Úgy tudtam csak megfordulni, hogy lemegyek az árokba, ezzel a „kis” malőrrel nagyon sok időt elveszítettem. Sajnos elszúrtam, de nem vagyok elkeseredve, őszintén nem sok realitása volt, hogy előrébb végezzünk.
Az első nap például egy Mitsubishi hátráltatott minket az egyik szakaszon, utolértük a gyorsaságin, a szakasz egyharmadát végig vonatoztunk mögötte, ami jelentős hátrányt jelentett.
De ha minden adódó szerencsétlenséget leszámítok, akkor is csak a negyedik pozíció a reális.
– Fülig érő szájjal meséled az élményeid, mégis mi tetszett a legjobban?
– Összetett verseny volt, nagy feladat! Változó körülmények között mentünk: volt eső, volt szél, volt napsütés, tetszett, hogy állandó stresszben kellett lennünk. Más esetben ez kimerítő lenne, fárasztó is volt, de tetszett, hogy nem ülhettél le egy pillanatra sem, vagy az etapon kellett figyelni vagy feszített tempóban kereket cserélni. Kétszer gumiztuk oda-vissza a kocsit, állandóan guminyomást állítgattunk, kaptunk lassú defektet is, amit folyamatosan fújkálnunk kellett. Most volt az első olyan verseny, ahol az etapon is pörögnünk kellett a kerékcserék miatt, állandóan volt valamilyen feladatunk.
– Milyen érzés volt egy Európa-bajnoki mezőnnyel versenyezni?
– Az EB-ből azt érzékeltük, hogy rengeteg néző állt a pályák szélén, az viszont rosszul érintett, hogy négy évvel ezelőtt többször is hasonló időket mentünk Maior Norbertékkal, de ő ez alatt a négy év alatt jó irányba öregedett, én pedig nem, mert nagyon elmentek tőlünk. Szerettem volna jobban teljesíteni, úgy éreztem az erdei szakaszokon jobbak leszünk, de nem hoztuk azt sajnos, amit vártam volna magamtól.
– A hazai mezőnyben ezzel az autóval kakukktojásnak számítotok, míg az ERC mezőnyben elég sok márkatárs vesz rész. Figyelted őket?
– Az Opel csapat két autót hozott, a kis McRae is azzal ment, szóval jelentős számú Opel Corsa R4-es autó volt a mezőnyben. Eleinte néztem az eredményeiket, aztán miután láttam, hogy nincs nagyon miért, nem figyeltem, mert inkább rosszul érintettek a látott idők, a kapott másodpercek. A gyári Opel csapatnak magyar mérnöke van, Kazinczky Levente, aki nekünk is sok mindenben segít, mégsem tudtuk azt az eredmény hozni, amit ők, vagy amit én szerettem volna…
– Ez a hátrány szerinted minek köszönhető? Miben kellene még fejlődnöd?
– A féktávokban mindenképpen, a kanyarsebességgel nincs gond, látom, érzem, hogy nem jó a féktávunk, ezen dolgozni fogunk. Az EB mezőnyben a 12. idő volt a legjobb eredményünk, ami nem az igazi…