back to top
2024. június 23. 04:25

KezdőlapF1Alonso előtt szabadon: sokkoló csapatváltások az F1 történetében

Alonso előtt szabadon: sokkoló csapatváltások az F1 történetében

-

Eddie Irvine Ferrarihoz igazolása, Fernando Alonso első mclarenes szerződése, vagy Daniel Ricciardo red bullos búcsúja mind szerepel azon a listán, amelyre a kétszeres világbajnok spanyol egy harmadik húzásával is felkerült. Az F1 történetének néhány meglepő csapatváltására tekintettünk vissza.

Fernando Alonso a Magyar Nagydíj utáni hétfőn mindenkit – még saját csapatát is – sokkolt azzal, hogy bejelentette: nem hosszabbít az Alpine-nal, helyette 2023-tól az Aston Martin versenyzője lesz.

Természetesen nem a kétszeres világbajnok az első – és nem is az utolsó –, aki váratlant húzott az F1-es pilótapiacon, és olyan átigazolást jelentett be, amit senki sem várt. A döntésének apropóján visszatekintettünk néhány olyan csapatváltásra, amely Alonsóéhoz hasonlóan a semmiből jött.

1995 – Irvine a Ferrarihoz igazol

Miután az 1995-ös szezonban is csak egy futamot nyerő, a világbajnoki címekért folyó csatát tisztes távolból figyelő Ferrari leigazolta az Ayrton Senna 1994-es halála után az F1 szupersztárjává előlépő Michael Schumachert az 1996-os idényre, sokáig csak találgatni lehetett, hogy kit szerződtet a csapattársának (Jean Alesi és Gerhard Berger egyaránt a Benettonhoz távozott.)

Végül igen nagy meglepetésre Eddie Irvine-ra esett a választás, akinek az érkezésére már csak azért sem számított senki, mert a Jordan-istálló nem sokkal azelőtt jelentette be, hogy marad nálunk 1996-ra. Ám, mint később kiderült, pont a csapattulajdonos Eddie Jordan volt az, aki segített honfitársának csatlakozni a maranellóiakhoz.

„Felhívtam Michael [Schumachert], és valami olyasmit mondtam neki, hogy »Nézd, szükséged lesz egy csapattársra, aki segíteni fog neked. Igen, Irvine szemtelen, de gyors, és amikor erőt vesz magát, engedelmes is. Nem a győzelmek hajszolása lesz a legfontosabb a számára. Szerintem nagyon boldog lenne attól, hogy a Ferrarinál versenyezhet, és szerintem magára vállalná a tesztelés és a kulimunka nagy részét. Őszintén hiszem, hogy jó csapattárs lenne.«” – duruzsolta az ír csapatfőnök a német fülébe.

Schumacher a hallottak után szólt Jean Todtnak, a Ferrari csapatfőnökének, aki viszont elsőre nem volt hajlandó kifizetni a Jordannek az Irvine szerződésében szereplő kivásárlási árat, ám végül a felek megegyeztek 5 millió dollárban, amit Jordan el sem akart hinni. „Nappali rablás volt, és rajtam volt a maszk” – emlékezett vissza.

Irvine 1999-ben Schumacher lábtörésének köszönhetően fél szezon erejéig maga mögött hagyhatta a másodhegedűs szerepét, de a vb-cím végül nem jött neki össze

1996 – a Williams kirúgja Hillt

Egy kicsit kilóg a „váratlan csapatváltás” kategóriából Damon Hill és a Williams 1996-os esete, hiszen előbbi nem egy másik istálló kedvéért ment el, de technikailag csapatváltás történt, így végül úgy döntöttünk, ezt a történetet is felelevenítjük.

A korábbi sormintát elnézve akár azt is mondhatnánk, semmi meglepő nem volt abban, hogy a Williams szezon közben közölte a világbajnoki cím felé megállíthatatlanul robogó Hill-lel: a következő évtől nem tartanak igényt a szolgálataira, hiszen 1992-ben Nigel Mansell, 1993-ban pedig Alain Prost hagyta el a csapatot az év végén, vb-címmel a zsebében. 1996-ban Hill tehette ugyanezt.

A Williams már három futammal a szezon vége előtt, Spában közölte vele a rossz hírt, amit azzal indokoltak, hogy menedzsere, Michael Breen túl sok pénzt követelt neki. „Frank Williams felhívott, hogy elmondja, többé nem akar Damon szerződéshosszabbításáról tárgyalni, és nem indokolta meg a döntést. Damon nagyon szeretett volna a Williamsnél maradni, a csapat pedig azt a benyomást keltette, hogy nagyon meg akarja tartani őt. Aztán mindenféle magyarázat nélkül váratlanul véget vetettek a tárgyalásoknak” – nyilatkozta Breen 1996-ban.

A valóságban azonban Hill sorsa már az 1996-os szezon előtti télen megpecsételődött, amikor a Williams az 1995-ben látott sorozatos hibáira reagálva szerződtette az 1997-es idényre Heinz-Harald Frentzent, és ezzel végérvényesen magára haragította sztártervezőjét, a csapattal kapcsolatos fontos döntésből ismét kihagyott Adrian Newey-t, akinek nem mellesleg a szerződésében is benne volt, hogy beleszólása van a hasonló ügyekbe.

Frank Williams és Patrick Head azonban a feje fölött határoztak, ami az istálló történetének egyik legnagyobb hibájának bizonyult, hiszen Newey 1997-ben átigazolt a McLarenhez, miközben a Williams még világbajnok lett az általa tervezett FW19-cel. A mai napig ez a grove-iak utolsó vb-címe, miközben Newey azóta a McLarennel kétszer, majd a Red Bull-lal ötször ért fel a csúcsra.

Hill Szuzukában végül világbajnok lett, de ekkor már jó ideje tudta, hogy ez az utolsó idénye a Williamsben

2005 – Alonso (először) aláír a McLarenhez

2005 decemberében, nem sokkal azután, hogy Fernando Alonso megnyerte a vb-címet a Renault-val, és minden idők legfiatalabb Forma-1-es világbajnokává vált (azóta Lewis Hamilton és Sebastian Vettel is megelőzte ebben a mutatóban), ő és a McLaren hatalmas sziklát zúdított bele az F1 téli szünetben alig fodrozódó állóvizébe, és bejelentették, hogy közösen folytatják.

Mindez nemcsak váratlanul ért mindenkit, de sokan igencsak furcsállták, hogy Alonso néhány héttel az első közös vb-cím után elhagyja azt az istállót, amelyben megkapta a lehetőséget arra, hogy komoly F1-es pilóta legyen (2002-ben a Renault tesztpilótája volt, majd 2003-ban előléptették versenyzővé).

Ami pedig igencsak bizarrá tette a helyzetet, hogy nem is azonnali csapatváltásról volt szó – hiszen Alonsónak érvényes szerződése volt 2006-ra –, így egy teljes szezont le kellett még húzzon a franciákkal úgy, hogy közben mindenki tudta, történjék bármi is, a szezon végén távozik a McLarenhez. Mindennek tükrében figyelemreméltó, hogy az átigazolás nem mérgezte meg a viszonyát a csapattal, és a feltámadó Schumacher-Ferrari kettőst legyőzve ő és a Renault zsinórban másodszor is világbajnok lett.

A 2005-ös Brazil Nagydíjon, első vb-címe megnyerésekor nem sokan sejtették, hogy hamarosan bejelenti: aláírt a McLarenhez

2009 – Button a McLarenhez igazol

Valami hasonlót csinált Button 2009-ben, mint Alonso 2005-ben, hiszen ő is világbajnokká válása után dobbantott attól a csapattól, amellyel nyert. És, ha hozzátesszük, hogy mindezt azután tette, hogy Ross Brawnék bejelentették: a Honda kiszállása után hatalmas meglepetésre vb-címet nyerő, egy szezont megélt Brawn GP jövőre már gyári Mercedes-istállóként fog szerepelni, akkor még inkább érthetetlennek tűnhetett Button döntése.

Visszatekintve azonban már láthatjuk, hogy neki volt igaza, fő érve ugyanis az volt, hogy a Mercedes nem akarja a szükséges dollár százmilliókat beleölni a projektbe. „Szponzort találni a csapatnak nagy feladat volt, hiszen évi több százmillióról beszélünk. Akkoriban az volt az elmélet, hogy a Mercedes óvatosan közelítette meg a gyári visszatérését az F1-be. Most már őrültségnek tűnik, de 2009-ben így álltak a dolgok, úgyhogy nem volt valami vonzó projekt” – tekintett vissza később Button.

Nem sokkal ezután be is bizonyosodott, hogy a megfelelő pénzmennyiség nélkül a Mercedes nem fog nyerni (a 2014-es szabályreformig vb-t nem is nyert, de futamot is csak négyszer), a visszatérő Michael Schumacher és Nico Rosberg küszködését Button azonban már házon kívülről nézte, miközben a csapatváltását követő három szezonban összesen nyolc versenyt nyert a McLaren színeuben, és 2011-ben második lett Vettel mögött az összetettben.

Mercedes, csapatbemutató, 2010. Nico Rosberg, Michael Schumacher, Ross Brawn, Norbert Haug, Nick Fry, Dieter Zetsche
Fotó: Mercedes-AMG Petronas

Button nem akart tagja lenni a gyári Mercedesnek, így a csapat bemutatóján már Nico Rosberg és Michael Schumacher pózolt az átfestett 2009-es Brawn mellett

2014 – Alonso visszatér a McLarenhez

A 2014-es Japán Nagydíj alatt igen fontos dolgok zajlottak a háttérben, ezen a hétvégén vált ugyanis biztossá, hogy Sebastian Vettel négy közös világbajnoki cím után búcsút int a Red Bullnak, és átveszi Fernando Alonso helyét a Ferrarinál, miközben a spanyol visszatér oda, ahonnan a 2007-es, botrányokkal teli szezon után oly dicstelenül távozott.

A négyszeres világbajnok a versenyhétvége pénteki napjának estéjén közölte Christian Horner csapatfőnökkel, hogy 2015-től a Ferrari pilótája lesz, a hírt pedig másnap közleményben a Red Bull is megerősítette. Horner eközben tudatta a sajtóval, hogy Vettel igencsak vonzó ajánlatot kapott a maranellóiaktól.

Egy olyan ajánlatot, amely nem biztos, hogy megszületett volna akkor, ha Alonso nem próbálja meg “eladni” magát a Red Bullnak vagy a Mercedesnek, és a Ferrari nem dönt úgy, hogy új sztárpilótát igazol a spanyol helyére. Így viszont nem volt más választása, mint elhagyni a Scuderiát, és kibékülni az akkor még a McLaren élén álló Ron Dennisszel.

A többit már – ahogy mondani szokás – történelem: Alonso nemhogy vb-címet, de futamot sem nyert a wokingiakkal, mielőtt 2018 végén kiszállt az F1-ből, hogy aztán a 2021-es szezontól az Alpine színeiben térjen vissza.

Alonso második mclarenes időszaka sem alakult jól, de egészen más okok miatt

2018 – Ricciardo a Renault-hoz igazol

Amikor az ausztrál pilóta a 2018-as Magyar Nagydíj után bejelentette, hogy 2019-től a gyári Renault-istállót erősíti, sokaknak leesett az álla. Mindenki arra számított ugyanis, hogy Max Verstappen akkori csapattársa hosszabbítani fog azzal a istállóval, amelynek színeiben 7 győzelmet szerzett, és amely abban az évben is viszonylag versenyképes autóval rendelkezett.

Lévén, egyik topcsapatban sem volt üresedés, Ricciardo csak papíron rosszabb helyre mehetett, ám mint kiderült, ez sem tartotta vissza. Valamint a Red Bull, Christian Horner szavaival élve “sztratoszférikus” fizetési ajánlata sem, ami azért sokat elmond arról, hogy az akkor 29 esztendős pilóta mennyire eltökélten vágyott a környezetváltozásra. 

Távozásában nem kis szerepet játszott a 2018-as Azerbajdzsáni Nagydíj és az utána történtek, mivel úgy érezte, hogy a Red Bull nem a megfelelő módon kezelte a Verstappennel történt ütközését. Emellett Ricciardo bizonyára azt is érezhette, hogy a csapat egyre inkább a holland irányába húz, ami a másik versenyzőre nézve sosem jelent jót.

Ricciardo úgy kezdte a Covid miatt késve induló 2020-as szezont, hogy ő és a csapat is tudta, az év végén elválnak útjaik

Mindehhez hozzájött a Red Bull által 2019-től használt Honda-motor és az ausztrál fejében azzal kapcsolatban jelen levő kételyek, és kész is volt a tökéletes érvrendszer a váltás mellett. Mindössze napokkal azután, hogy a Magyar Nagydíjon még red bullos szerződése mihamarabb aláírásáról beszélt, a Renault bejelentette őt leendő sztárpilótájaként.

Azóta tudjuk, hogy ez a lépés csak anyagi szempontból volt jövedelmező Ricciardónak, aki mindössze egy idény után úgy döntött, hogy otthagyja a franciákat a McLaren üléséért, ahonnan a jelek szerint az idei szezon végén már nem önszántából fog eljönni. Ha még ma is a Red Bull pilótája lenne, vélhetően versenyről versenyre győzelmi eséllyel állhatna fel a rajtrácsra.

Friss