Nem mindennap fordul elő, hogy egy Forma-1-es pilóta akkor tudja meg, hogy nem vezethet, amikor éppen egy versenyhétvége szabadedzésén készül beülni az autójába, és összetalálkozik egy másik pilótával, aki ugyanabba az autóba igyekszik. Karun Chandhokkal, az F1 történetének második indiai versenyzőjével ez is megesett.

Karun Chandhokot manapság alighanem sokan Forma-1-es riporterként és kommentátorként ismerik, de 11 évvel ezelőtt még úgy volt, hogy ő lesz az első indiai pilóta, aki India Nagydíjon indulhat. Az álmai végül a Lotus-istálló szerződésekkel hadilábon álló csapatfőnöke miatt szertefoszlottak, és egy időre a motorsportból is elege lett, több mint tíz év távlatából viszont már inkább a dolgok pozitív oldalát szemléli.

Chandhok három GP2-es (az F2 elődje) szezonnal a háta mögött, 2010-ben mutatkozhatott be a Forma-1-ben az abban az évben érkező három új csapat egyikében. Noha a másik kettővel is tárgyalt, végül a Hispania Racing Team-re esett a választása, a szerződést pedig nem sokkal a szezonnyitó Bahreini Nagydíj előtt kötötték csak meg, de ha Chandhok korábban ír alá, akkor is mindenféle tapasztalat nélkül kellett volna elutaznia Bahreinbe, az istálló ugyanis az utolsó pillanatban lett kész az autóval, így egy métert sem tesztelt.

Mindez az első versenyen is megmutatkozott: az F1 történetének második indiai pilótája először az időmérőn tudott körözni az autóval, és ha érvényben lett volna a 107%-os szabály, ő és csapattársa, Bruno Senna sem vehetett volna részt a versenyen. Így sem volt mondjuk sok köszönet abban, hogy elindultak: Chandhok egy kört tudott megtenni, mielőtt a falban végezte, Senna alatt pedig 17 kör után adta meg magát a kocsi.

Chandhok ezután zsinórban három futamon is célba ért – másra nem is volt alkalmas az autó –, és Sennával együtt messiásként várta a Barcelonára ígért fejlesztéseket, amelyek végül soha nem érkeztek meg, mert a csapatvezetés összerúgta a port a Dallarával. Eközben kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a HRT csúnyán alulbecsülte a Forma-1-es szerepléssel járó költségeket, és kétségbeesetten elkezdett pénzt felhajtani, aminek az egyik módja az volt, hogy kiárusította a versenyzői üléseket a nagydíjak első szabadedzéseire. Tette mindezt úgy, hogy arról nem szólt az aktuális versenyzőknek…

„Eléggé komikus pillanat volt, amikor Barcelonában besétáltam a garázsba, és amint beléptem az egyik ajtón, Christian Klien besétált a másikon, versenyzői overálban – idézte fel az egyik ilyen esetet Chandhok a Beyond the Grid podcast nemrég megjelent részében. – Rám nézett és azt kérdezte, »Hát te meg mit csinálsz?«, én pedig ugyanezt kérdeztem tőle. Azt mondta, »Én vezetem az autót az első szabadedzésen«.”

„Nekem senki sem szólt, majd ránéztem az autóra, és az egyik oldalon az én nevem volt rajta, a másikon meg az övé, úgyhogy továbbra sem tudtuk, hogy ki vezet. Végül kiderült, hogy megállapodtak Christiannal, hogy néhány alkalommal vezethet az első szabadedzésen, de azzal már senki nem törődött, hogy nekem is szóljanak.”

Chandhoknak pedig szépen lassan elkezdett leesni, hogy mi zajlik a háttérben.

„Emlékszem, hogy egyszer kinyitottam a szerszámosládát, hogy kivegyek egy csavarhúzót, hogy kicseréljem a sisakrostélyt, és egy csomó névmatrica volt ott, Pastor Maldonadótól kezdve Jaques Villeneuve-ön át Giorgio Mondiniig. Nem emlékszem az összesre, de a szerszámosláda felső fiókjában egy csomó marica volt különböző versenyzők nevével. Visszatekintve eléggé komikus, akkoriban viszont meglehetősen stresszes volt így megtudni, hogy valaki más vezeti az autódat az első szabadedzésen.”

És lehetett fokozni.

„A silverstone-i versenyhétvége sem volt semmi. Csütörtökön kimentem a pályára, a versenymérnököm, Richard Connell pedig közölte, »Igazán sajnálom, haver, de szerintem [Jamamoto] Szakon vezeti hétvégén az autódat.«. Nos, megint csak nem szólt nekem senki. Azt mondtam, hogy elmegyek pályabejárásra az apámmal és kiszellőztetem a fejem, aztán meglátjuk, mi lesz. Az volt az utolsó szezon, hogy a régi bokszokat használtuk, és mire elértünk a Hangar-egyenesig, csörgött a telefonom, Richard pedig közölte, »Tiéd a hétvége, de Szakon vezet az első szabadedzésen.« »Ez így oké, ezzel meg tudok békélni«, mondtam. Majd sétáltunk tovább, és amikor a Club-kanyarból jöttünk kifelé, megint csörgött a telefonom: »Az egész hétvége a tied, de szerintem Szakon fogja vezetni Bruno autóját az első szabadedzésen.« »Rendben, ez így még jobb.«”

„Mire az új paddock-komplexumig jutottunk, megint hívott. »Nos, elszabadultak a dolgok a motorhome-ban. Bruno nem vezet a hétvégén, mindenki itt kiabál, úgyhogy te és Szakon lesztek a versenyzők.« Elég hosszú sztori volt, ami ez alatt a pályabejárás alatt eszkalálódott. A csapatnak pénzre volt szüksége, és Szakon mögött álltak támogatók”

Day 14 of #ARacecarADay : F1 debut in 2010 with the HRT F110. Our crazy year deserves a book one day (@BSenna , @vickychandhok #ChrisGoodwin – we should do it!). But for now, check out my instagram for a few insights : https://t.co/R3aur3qrXA pic.twitter.com/LfoY8z7pl8

— Karun Chandhok (@karunchandhok) April 12, 2020

Azért akadtak emlékezetes pillanatai a HRT-vel

Kiábrándult a sportágból

Végül Chandhoknak a Brit Nagydíj lett az utolsó versenye a HRT-vel, a Forma-1-el viszont nem szakított. Elmondása szerint 2011-ben lehetősége lett volna a Force India tartalékjává válni, és vezetni az autót néhány első szabadedzésen. Ehelyett a Lotushoz ment, mert Tony Fernandes csapatfőnök megígérte neki, hogy elindulhat az abban az évben bemutatkozó Indiai Nagydíjon. De hamarosan kiderült, hogy csöbörből vödörbe került, és a Lotusnál is hasonlóan „kompetens” vezetés irányít, mint a HRT-nél.

„Amit nem tudtam, hogy Tony mindezt senkivel sem beszélte meg, ezért, amikor megjelentem a Lotus csapatruházatában Valenciában, az első teszten, Mike Gascoyne [technikai igazgató] és a többi mérnök csak nézett rám, hogy »Te meg mit keresel itt?«. Nem ez a módja annak, hogy valaki beépüljön egy csapatba, az elejétől fogva kívülállónak éreztem magam. A jerezi és barcelonai tesztnapjaimat ráadásul elvették, nem vezettem az autót, majd beleültettek az Ausztrál Nagydíj első szabadedzésére, ahol rajtam volt a nyomás, hogy jó benyomást keltsek és megnyerjem magamnak a mérnököket, és egyszerűen csak hibáztam, és összetörtem az autót.”

„Ez persze teljesen az ellenkező hatást érte el és porig rombolta a reputációmat a szemükben, ami sajnálatos, mert ahogy haladt előre az idény, egy csomó olyan első szabadedzésen kaptam lehetőséget, amit elmosott az eső, a száraz edzéseken, mint például Monzában, pedig minden rendben volt. A kezdés viszont teljesen lerombolta a kapcsolatomat Mike-al, aki nem igazán értette, hogy miért vagyok ott, hiszen vannak versenyzőik. Tony nem magyarázta el nekik a megállapodást, én pedig csak ott sertepertéltem, mint valami tartalékalkatrész.”

Chandhok szerződésében az szerepelt, hogy a szezon második felében több futamon is elindulhat, beleértve az első F1-es India Nagydíjat. Végül azonban csak egyszer, a Nürburgringen rendezett Német Nagydíjon állhatott rajthoz.

„Jarno [Trullinak] az egész szezonban volt valami gondja a kormányrendszerrel, én pedig egy csomó napot eltöltöttem a szimulátorban, ami valójában az egyetlen élvezetes része volt annak az időszaknak, mert a Red Bull szimulátorát béreltük ki. Tony-nak pedig szerintem csak egy kicsit elege lett. Amint a Brit Nagydíj előtt sétáltunk a rajtrácsra az egyik barátommal, az akkoriban az F1Racing-nek író Jimmy Roberts-el beszélgettem, Tony pedig megjelent és azt mondta, »Te vezetsz a következő versenyen, elegem van Jarno nyafogásából.« Én pedig azt hittem, hogy viccel, de aztán jött a vezérigazgató és megerősítette, hogy Tony komolyan beszél.”

Chandhok az időmérőn mindkét HRT-t és az egyik Virgint is megelőzte, a versenyen viszont utolsó célbaérőként, négy körös hátrányban, a 20. helyen jött be. „Azelőtt egyetlen kört sem tettem meg az autóval száraz pályán, az a futam pedig nem szerepelt a szerződésemben, mert a szezon végén, az Indiai Nagydíj előtt kellett volna versenyeken indulnom. Elég zűrös hétvége volt, és egyáltalán nem élvezetes.”

Talán ezek után mondani sem kell, hogy végül nem indulhatott el Indiában, ahogy egyetlen további versenyen sem. Nem csoda, hogy szülőhazája felé repülve kezdett elege lenni az egészből. „Frusztrációt, dühöt, kiábrándultságot, csalódottságot éreztem. Az azt követő négy hónap volt az életem során az egyetlen olyan időszak, amikor kiszerettem a motorsportból. Teljes mértékben. Tudtam, hogy a szerződésemet nem tartják tiszteletben, és jön majd egy hosszú huzavona, valószínűleg a bíróságon, mindemellett pedig elvették az álmomat, hogy rajthoz állhassak a hazai nagydíjamon.”

„[Tony Fernandes] azt mondta, hogy »Egyszerűen nem tehetem meg«, és azt mondogatta, hogy »Nagyon sajnálom, tudom, hogy nagyon dühös vagy, nagyon sajnálom«. Amikor valaki ezt mondja, onnan nincs visszaút. A valóság az volt, hogy megkötötte ezt a szerződést velem, de nem tisztázta le a dolgot a két állandó versenyzővel, akiknek szintén szerződése volt, úgyhogy tulajdonképpen leigazolt három pilótát két ülésre. Gondolom, engem volt a legegyszerűbb kihúzni az egyenletből.”

Chandhok számára végül ennyi volt a Forma-1, amit akkoriban nagyon nehezen élt meg, utólag viszont már úgy látja – bár alábecsülte a HRT anyagi helyzetét, és mérges volt magára, amiért vakon bízott a Lotus-szerződésben, illetve hagyta, hogy belerángassák egy ilyen helyzetbe – szerencsés, hogy egyáltalán eljutott az F1-ig, mert gyerekként egyetlen gokartversenyen sem indult, soha nem volt elég pénze a versenyzéshez (a Red Bull támogatta a karrierjét a junior szériákban), de 1,2 milliárd indiaiból így is ő lett a második, akinek ez összejött.