Csütörtökön, 80 éves korában elhunyt Jean-Pierre Jabouille, a Williams, a Tyrrell, a Renault és a Talbot korábbi Forma-1-es pilótája. A kétszeres futamgyőztes versenyző neve egybeforrt a Renault-val, noha a balszerencse nem akart elpártolni mellőle, ami miatt nem lett olyan sikeres a pályafutása, mint lehetett volna.
A párizsi születésű Jabouille 1976-ban Forma-2-es Európa-bajnoki címet nyert, miközben már 1975-ben bemutatkozott a Forma-1-ben a Tyrrell-istálló színeiben – 74-ben kétszer próbált kvalifikálni a Williamsszel, de nem jött össze neki –, amellyel mindössze egyetlen futamon vett részt.
Az 1976-os szezonban nem versenyzett az F1-ben, majd 1977-ben szerződtette őt a Renault gyári csapata. Végül F1-es karrierje nagy részét velük töltötte, 1979-ben pedig ő szerezte a márka történetének első győzelmét a száguldó cirkuszban, ami egyben az első turbós győzelem is volt az F1-ben. Mindezt ráadásul Dijonban, a Francia Nagydíjon.
Pechére némileg elhomályosította az emberek emlékezetében ezt a sikert, hogy ezen a vesenyen vívott öldöklő csatát a második helyért a Ferrariban Gilles Villeneuve és a másik Renault-ban René Arnoux. A kanyarokon át tartó, elképesztően kemény, de fair küzdelem az F1 klasszikusai közé került, és a mai napig fel-feltűnik, mint a sportág történetének egyik legkeményebb csatája.
#OnThisDay 40 years ago, Jean-Pierre Jabouille took victory at the 1979 #FrenchGP 🇫🇷 in the RS10, giving us our first win in Formula 1.#RSspirit pic.twitter.com/DNF9QZjqqD
— BWT Alpine F1 Team (@AlpineF1Team) July 1, 2019
Az első győzelem
Ezzel szemben a karrierje során hat pole-t is elérő Jabouille-ból nem lett klasszis, és az első sikert csupán egy további követte egy évvel később, az Osztrák Nagydíjon.
A híresen balszerencsés pilótát Fortuna több sikeres szerepléstől is megfosztotta, 49 F1-es futamából pedig mindössze 10-et fejezett be, ami még a korra jellemző megbízhatóság mellett is nagyon kevés.
Végül a pályafutását az 1980-as Kanadai Nagydíjon elszenvedett lábtörése kurtította meg, és az 1981-es Spanyol Nagydíj után (ebben az évben már a Talbot csapatnál versenyzett) visszavonult a Forma-1-ből.
A profi versenyzéssel azonban nem hagyott fel, például még számos alkalommal részt vett a Le Mans-i 24 óráson, amelyen 1968 és 1993 között összesen 13 alkalommal indult el. Ez idő alatt az Alpine, a Renault, a Matra és a Peugeot pilótája is volt. Nyernie soha nem sikerült, viszont négyszer is dobogós lett az összetettben. Végül az 1993-as futam után hagyott fel végleg a versenyzéssel, miután Philippe Alliot és Mauro Baldi oldalán részese volt a Peugeot legendás hármas győzelmének.
A sporttól ezután sem távolodott el, sőt! A Ferrari F1-es csapatához távozó, azzal évek múltán történelmi sikereket elérő Jean Todtot váltotta a Peugeot Sport élén, és kulcsszerepet játszott a márka motorgyártóként történő 1994-es F1-es beszállásában. Ám miután a McLarennel nem tudtak nyerni, és csak néhány dobogós helyezésre futotta, 1995-ben leváltották. Ezután többnyire franciaországi sportautóversenyeken vett részt.
Ron Dennisszel a Peugeout főnökeként
Az Alpine ezzel a közleménnyel búcsúzott a márka korábbi pilótájától:
„A BWT Alpine F1 Team elképesztően szomorú Jean-Pierre Jabouille elvesztése miatt. Alázatos versenyző, briliáns mérnök, és a sportágunk úttörője. Jean-Pierre vérbeli versenyző volt. Kitartó és tenni akaró hozzáállásával ő vezette a Renault-t a Forma-1-be 1977-ben, majd ő lett a Renault első futamgyőztese 1979-ben, ami mérföldkőnek számított a Renault Forma-1-es utazásában. A siker iránti elszántsága és elhivatottsága sokakat inspirált, ezek az értékek pedig a jelenlegi, kék színeket viselő Alpine-csapatban is központi szerepet töltenek be. Azért vagyunk ma ott, ahol vagyunk, mert Jean-Pierre és az öröksége tovább él. Őszinte részvétünket szeretnénk kifejezni családjának és közeli barátainak. Köszönünk mindent, Jean-Pierre.”