27 évvel ezelőtt ezen a napon történt meg Pedro Dinizzel az, amitől a legtöbb autóversenyző tart. Az 1996-os Argentin Nagydíjon tűzgolyóvá váló brazil pilóta szerencsére ép bőrrel megúszta az ijesztő esetet, és még több mint négy éven át versenyzett, miközben kétszer is közel került ahhoz, hogy F1-es autóban érje a vég.
Pedro Paulo Dinizre a legtöbb Forma-1-rajongó úgy emlékezhet – már aki emlékszik rá egyáltalán –, hogy ő volt a versenyző, aki milliárdos édesapja, a Forbes 2023-as adatai szerint 2,4 milliárd dolláros vagyonával a világ 1304. leggazdagabb embereként számon tartott Abílio Diniz révén jutott be a Forma-1-be, majd versenyzett ott éveken át.
Sokan azonban elfelejtik, hogy a horrorisztikus baleseteket és egy nagy tüzet is túlélő versenyző 1999-ben több pontot szerzett a Saubernél, mint rutinos és nagyra tartott csapattársa, Jean Alesi, és két évvel korábban az aktuális világbajnokként az Arrows-hoz szerződő Damon Hill-lel is többször felvette a kesztyűt.
Tekintve, hogy Pedro Diniz nagyon későn, 17 (!) évesen kezdett el versenyezni gokarttal, már az is csoda, hogy eljutott az F1-be, vagy inkább az, hogy hat szezont lehúzott a királykategóriában. Amikor 1995-ben bemutatkozott a harmatgyenge, még a pályafutása nagy részét kiscsapatok kis költségvetésből épített autóiban töltő Roberto Moreno szerint is botrányosan rosszul sikerült Forti FG01-esben, Diniz mögött két teljes F3000-es szezon állt, amelyek során még pontot sem szerzett, sőt, teljes junior karrierje alatt nem nyerte egy versenyt sem.
A menthetetlenül gyenge 1995-ös Fortiban
Joggal sütötték rá tehát a fizetős pilóta bélyegét (az egész csapatot a Diniz-család pénze tartotta életben), és ő maga sem vitatja, hogy voltak nála jóval tehetségesebb versenyzők, de idővel elkezdte bizonyítani, hogy azért nem csak az apja pénze miatt van helye a mezőnyben. „Jó pilóta voltam, de nem a legtehetségesebb. Viszont elég kitartó, és amikor abba a mentális állapotba kerültem, hogy eggyé váltam az autóval, és szinte testen kívüli élményt éltem át, nagyon gyors tudtam lenni” – nyilatkozta az akkor 51 esztendős Diniz 2021-ben a Beyond the Grid podcastban.
1995-ben csak egyszer tudta legyőzni Morenót úgy, hogy mindketten célba értek, pontot pedig nem meglepő módon nem szerzett, de az Ausztrál Nagydíjon elért hetedik helye (akkoriban még csak az első hat kapott pontot) így is megsüvegelendő. Persze ettől még szüksége volt a Parmalat által biztosított 10 millió dollárra ahhoz, hogy miután a CART-sztár Robby Gordon inkább maradt a tengerentúlon ahelyett, hogy 1996-ban Olivier Panis csapattársa legyen a Ligier-nél, Tom Walkinshaw csapatfőnök áldását adja a 26 esztendős brazil érkezésére. Ezzel nem mellesleg megpecsételve a Forti sorsát, amely a Dinizzel távozó pénz hiányában rövidesen le is húzta a rolót.
Ami az 1996-os szezont illeti, a Ligier idényének fénypontját egyértelműen Panis monacói győzelme jelentette, amivel elhomályosította Diniz valós teljesítményét, noha az korántsem volt olyan rossz. A brazil pontot szerzett a Michael Schumacher első ferraris győzelmét hozó, rendkívül mostoha körülmények között rendezett Spanyol Nagydíjon, Monzában pedig az ő hatodik helye jelentette a Ligier fennállásának utolsó pontját, lévén 1997-től a francia csapat már Prostként versenyzett.
Diniz és Walkinshaw 1997-ben
Tekintve, hogy győzelmén kívül Panis is csak három pontot szerzett 1996-ban, Diniz teljesítménye minden volt, csak gyalázatos nem. Mégsem ez, hanem a napra pontosan 27 évvel ezelőtt, 1996. április 7-én történt tűzeset a legemlékezetesebb dolog, ami abban a szezonban történt vele.
Az Argentin Nagydíjat, az idény harmadik futamát rendezték aznap, az Ausztráliában 10., Brazíliában 8. helyen célba érő Diniznek pedig döbbenetes módon ért véget a versenye. De mielőtt bekövetkezett, amitől minden autóversenyző a legjobban tart, a 24. körben a brazil bemutatta, hogy miként kell lekörözés közben úgy megpöckölni valakit, hogy fejtetőre álljon az autója. A szenvedő fél az a Luca Badoer volt a Fortival, aki később kiváló tesztpilótaként szerzett nevet magának a Ferrarinál, ahol tevékeny részese volt az 1999 és 2004 közötti sikerszériának. A baleset miatt pályára küldték a biztonsági autót, de még mielőtt folytatódhatott volna a száguldás, a 29. körben Diniz is kiesett.
A Ligier pilótája éppen a tankolását követően tért vissza a pályára, amikor a hármas kanyar előtt a nyitva maradt szelep miatt elkezdett fröcskölni az üzemanyag az autójából, beterítve a kocsi nagy részét. Pillanatokkal később a forró kipufogó belobbantotta a benzint, tűzgolyóvá változtatva az autót, amely azon nyomban kipördült, és lángolva megállt a bukótérben. Szörnyülködni és Diniz életéért aggódni azonban nem volt idő, a pilóta ugyanis néhány másodperccel később már kis is ugrott a lángoló kocsiból.
Diniz és Badoer balesete, majd nem sokkal később a Ligier kigyulladása:
„Volt néhány nagy balesetem, de ez volt a legijesztőbb, azt hittem, hogy meg fogok halni – idézte fel a történteket a Beyond the Gridben. – Az egész autó lángolt, én a tűz közepén ültem. Furcsa volt, mert az futott át az agyamon, hogy »annyira biztos voltam benne, hogy nem Forma-1-es autóban fogok meghalni, hogy lehet, hogy most mégis?« Ez futott át az agyamon, amikor a tűzgolyó közepén ültem. A mai napig nem tudom, hogy miként szálltam ki az autóból a kormány kivétele nélkül, merthogy a kormány a helyén maradt. Utána sokszor megpróbáltam a kormány kivétele nélkül kiszállni, és nem tudtam. Aznap viszont sikerült, de nem tudom, hogy miként.”
A brazil expilóta elbeszélése kísértetiesen hasonlít arra, ami Romain Grosjeannal történt a 2020-as Bahreini Nagydíjon. A Haas francia versenyzője be is szorult a lángoló autójába, és úgy tudott kiszabadulni, hogy kirántotta beszorult lábfejét a pedálok közül, hátrahagyva a cipőjét.
Amikor az interjút készítő Tom Clarkson megkérdezte Diniztől, hogy az eset változtatott-e bármit a megközelítésén, ő azt felelte: „Nem hiszem, hogy bármin is változtatott volna, mert az ember fiatalon nem igazán gondol ilyesmire. Csak beugrasz az autóba és mész tovább.”
Így égett az autó:
On this day in 1996, Pedro Diniz felt the heat as he exited the Argentinian GP in a spectacular plume of flames thanks to his Ligier's fuel valve being stuck open 🔥 😬#F1 pic.twitter.com/yfx1RPTADC
— Autosport (@autosport) April 7, 2023
Ezután még kétszer került közel a halálhoz
Diniz az 1996-os szezon végén kénytelen volt távozni a Ligier-től, mivel az Alain Prost által megvásárolt istállóhoz a Mugen Honda motorokkal együtt jött Nakano Sindzsi is, de mivel az Arrows csapatfőnökévé váló Tom Walkinshaw továbbra is igényt tartott rá, a Williamstől elküldött 1996-os világbajnok Damon Hill csapattársa lett.
Elmondása szerint rengeteget tanult Hilltől, akit alkalomadtán le is tudott győzni. Megtette ezt időmérőn Spában és Szuzukában is, két olyan pályán, amelyen nem lesz valaki csak úgy véletlenül gyors – nyilván máshol sem –, Belgiumban ráadásul David Coulthard McLarenjét is elkapta a kvalifikáción, és a mezőny legjobb autójában ülő Heinz-Harald Frentzentől is csak két tizeddel maradt el. A versenyen aztán jó ideig a 3. helyen haladt, amíg egy elrontott kerékcsere meg nem pecsételte a sorsát.
Mivel a 17 versenyből mindössze hatszor ért célba, csak két pont szerénykedett a neve mellett, de a Hungaroringen második Hill is csak hetet gyűjtött, és Diniz egyével szemben ő is csak kétszer jött be pontszerző helyen.
Az 1997-es Ausztrál Nagydíjon
Az 1998-as szezonra a világbajnok továbbállt a Jordanhez, Diniznek pedig a szintén nagyra tartott Mika Salo mellett kellett helytállnia. Ekkor sem vallott szégyent: Monacóban hatodik, Belgiumban ötödik lett, amivel ugyanúgy három ponttal zárta az évet, mint a Hercegségben negyedik finn, miközben az A19-es modell folyton lerobbant (Spanyolországban a két pilóta szó szerint egyszerre, méterekre egymástól állt félre motorhiba miatt), így Diniz csak ötször ért célba.
Ám az, hogy Hill után Salóval is felvette a versenyt, elkezdte felvinni az ázsióját, aminek köszönhetően sikerült átigazolnia a Sauberhez – miközben még egy évre élő szerződése volt az Arrows-zal, de megromlott a kapcsolata Walkinshaw-val, aki később beperelte szerződésszegésért, majd csúnyán elbukta a pert –, hogy 1999-től Jean Alesi csapattársa legyen (persze a Parmalat millióit itt is szívesen látták).
Noha a Sauber C18-as versenytempója jónak bizonyult, egy körön pocsék teljesítményre volt képes, és a megbízhatósága is csapnivaló volt. Diniz így a 16 versenyből csak 4-szer látta meg a kockás zászlót, ám ebből háromszor a pontszerző, hatodik helyen, ami elég volt ahhoz, hogy a két hatodik helyével csak két pontot gyűjtő Alesi előtt zárjon a pontversenyben. A brazil először tudta legyőzni aktuális csapattársát az év végi összesítésben.
Alesi legyőzése sokat javított Diniz megítélésén
A Nürburgringen viszont hatalmasat bukott a rajt után, amikor a Damon Hill lelassuló Jordanjét kikerülő Alex Wurz eltalálta az autóját, majd fejtetőn landolt. A Sauber bukócsöve meglepő módon nem bírta a terhelést és összeomlott, ezt látva pedig sokan a legrosszabbtól tartottak, köztük Diniz apja is.
A nürburgringi horrobaleset:
There was drama from start to finish in our latest F1 Classics re-run 😮
Pedro Diniz escaped unharmed from this heart-stopping moment on the opening lap 💥
Join us again next Wednesday for another race from the archives 🎬#F1Classics #MomentsThatDeliver @DHL_Motorsports pic.twitter.com/qvtR1MtIm1
— Formula 1 (@F1) April 29, 2020
„Az mindenkinek nagyon ijesztő volt, aki nézte, de olyan nagy sebességnél, 200 km/h fölött történt, hogy nekem nem volt időm megijedni. Csapdába estem az autó alatt, de nem láttam tüzet vagy ilyesmit, úgyhogy nagy szerencsém volt. Az apám viszont majdnem belehalt, mert azt hitte, hogy meghaltam” – idézte fel az esetet Diniz a Beyond the Gridben.
Ráadásul egy évvel korábban, a híres spái rajtbalesetben sem múlott sokon, hogy otthagyja a fogát. „Emlékszem a versenyre Spában, amikor mindenki összetörte magát. A futam után láttam, hogy valaki majdnem fejen talált, mégis csak visszafutottam a tartalékautóba és újrakezdtem. Csak a verseny után jöttem rá, hogy majdnem meghaltam” – mondta.
Az utolsó nagy baleset, amelynek részese volt, a 2000-es Német Nagydíjon történt. Noha az ő autója nem szenvedett komoly sérüléseket, Jean Alesi Prostja ripityára tört, amikor Diniz az utolsó sikán féktávján nem hagyott neki elég helyet, és a falba katapultálta a korábbi csapattársát.
Az ütközés Alesival:
Expect the unexpected at the #GermanGP 🇩🇪
Remember Jean Alesi's spectacular crash in 2000? 😮
Less than two hours until we be racing again at Hockenheim ⏰#F1 pic.twitter.com/xSLZJEKzkg
— Formula 1 (@F1) July 28, 2019
Ez a szezon már nem sikerült jól a brazilnak, aki ismét megkapta maga mellé Mika Salót, csakhogy most a finn bizonyult a jobbnak, és négyszer is a legjobb hatban végezve 6 pontot szerzett, miközben Diniznek ez egyszer sem jött össze. Mindez azonban nem volt véletlen, a hatodik F1-es idényét taposó versenyző ugyanis ebben a szezonban elkezdte elveszíteni a motivációját.
Elmondása szerint a rengeteg utazás és stressz vezetett ide, na meg az, hogy elkezdte félteni a testi épségét. Mivel korábban nem foglalkoztatták ezek a gondolatok, ez igencsak rossz érzést szült benne, ezért amikor a Sauber nem hosszabbította meg a szerződését, nem is nagyon foglalkozott azzal, hogy ülést találjon magának 2001-re, és inkább megkönnyebbült, hogy vége.
„A legnagyobb ellenfelem saját magam voltam, és amikor közel álltam a jó eredmény eléréséhez, az elmém sokszor megtréfált” – vallott a Beyond the Gridben arról, hogy mentálisan talán soha nem állt igazán készen az F1-re. Ezt mutatta az is, hogy az időmérő edzések előtt nagyon nehezen tudott olyan mentális állapotba kerülni, ami ahhoz kellett, hogy valaki a határon vezessen egy Forma-1-es autót. Emellett teljes karrierje során nagy nyomást helyezett magára amiatt, hogy bizonyítsa, nem csak egy fizetős pilóta.
2001-ben Eddie Jordannel
Az F1-gyel 2000-ben még nem szakított végleg, mert miután családja 40%-os részesedést vásárolt a Prost csapatban, helyet kapott a menedzsmentben, hogy szinte azonnal összerúgja a port Alain Prosttal. Miután a csapat egyre nagyobb anyagi gondokkal szembesült, a Diniz család felajánlotta a Professzornak, hogy kivásárolják őt, megpróbálva biztosítani a gárda rövid távú túlélését, hogy aztán új vevő után nézzenek. Prost azonban makacsul visszautasított minden vevőt, aminek az lett az eredménye, hogy 2001 novemberében Dinizék kiszálltak, a Prost pedig csődbe ment.
Pedro Diniz manapság organikus farmot tart fenn (2010-tól 2017-ig ott is élt, és csak azután költözött vissza a család Sao Paulóba, hogy nagyobbak lettek a gyerekek) és elmondása szerint nem sokat tud napjaink Forma-1-éről, a futamokat is csak alkalomadtán nézi meg. Mint mondta, olyan érzés, mintha az F1-es karrierje egy előző életében történt volna, de így is nagyon szép emlékeket őriz róla.