back to top
2024. június 18. 00:57

KezdőlapF1Többször majdnem falnak ment, de Senna a problémák ellenére is végleg az...

Többször majdnem falnak ment, de Senna a problémák ellenére is végleg az eső királya lett

-

38 éve rendezték az 1985-ös Portugál Nagydíjat, amelyen Ayrton Senna élete első győzelmét aratta. A brazil pilóta ezzel végleg bebizonyította, hogy esőben mindenki más felett áll, bár azért neki is voltak necces pillanatai.

Ayrton Senna a második Forma-1-es szezonját kezdte meg 1985-ben. A későbbi háromszoros világbajnok már újoncként is letette névjegyét, hiszen a Toleman pilótájaként háromszor is felállhatott a dobogóra. Különösen emlékezetes volt a Monacói Nagydíj, amelyen a második helyen ért célba, és ha nem intik le idő előtt a futamot, könnyen lehet, hogy Alain Prostot is megelőzte volna.

A következő idényre már egy sokkal jobb autót kapott, hiszen a Lotus szerződtette le őt. A brit istálló akkor már három éve nem nyert futamot, de már az első futamon látszott, hogy sikerült előrelépniük. Brazíliában csapattársa, Elio de Angelis a harmadik, ő pedig a negyedik helyet szerezte meg az időmérőn, aztán az olasz versenyző fel is állhatott a dobogó harmadik fokára, míg Senna technikai hiba miatt kiesett.

A következő fordulót Estorilban rendezték. A mezőny mindössze két fordulóval futammal látogatott el oda először, hiszen az 1984-es szezonzárónak is ez a helyszín adott otthont. Az éppen 38 évvel ezelőtti futam előtt egy nappal Senna megszerezte élete első pole pozícióját, méghozzá jelentős különbséggel. Prostnak 413, az 1982-es világbajnokságot megnyerő Keke Rosbergnek 897 ezredet adott, De Angelis hátránya pedig már 1 másodperc felett volt a negyedik pozícióban.

Ayrton Senna, Lotus 97T, 1985
Senna az 1985-ös szezonra átigazolt a Lotushoz (Forrás: Wikimedia Commons)

Az igazi varázslat viszont a futamon következett, amelyet mostoha körülmények között, esőben rendeztek. Senna magabiztosan jött el elsőként a rajtnál, őt pedig De Angelis követte a másik Lotusszal, miután lerajtolta Prostot és a beragadó Rosberget. Innentől kezdve aztán a brazil versenyző folyamatosan növelte előnyét, és száguldott a győzelem felé.

Eközben a többiek hibát hibára halmoztak, olyan tapasztalt pilóták is, mint Rosberg vagy a Stefan Johanssont eltaláló Riccardo Patrese. Sőt, az az évi világbajnoki címet megszerző Prost sem tudott célba érni: a McLaren versenyző a 31. kör elején pördült meg a célegyenesben, miközben De Angelist üldözte. Az autó hátulja eltalálta a falat, így a francia versenyző kénytelen volt feladni a versenyt.

Sennát viszont nem lehetett megállítani, és végül döbbenetes különbséggel szerezte meg élete első futamgyőzelmét. Az akkor 25 éves versenyző 1:02.978 másodperccel nyert Michele Alboreto előtt, a többiek már kört kaptak. Sőt, azt is lehet mondani, hogy Patrick Tambay és De Angelis megúszták egy körrel, hiszen az ötödik helyen célba érő Nigel Mansell már két kört kapott. Mindezt ráadásul úgy, hogy a tervezett 70 kör helyett csak 68-at teljesítettek, mert túllépték a kétórás időlimitet.

Mivel Senna nemcsak a pole pozíciót és a futamgyőzelmet gyűjtötte be, hanem a leggyorsabb kört is megfutotta, valamint minden körben vezetett, ezért pályafutása első Grand Slamjét (vagy Grand Chelemjét) is megszerezte. A brazil pilóta már a második szezonjában képes volt ezt elérni, ennél jobb teljesítményre pedig csak Juan Manuel Fangio volt képes. Az argentin versenyző már második futamán, az 1950-es Monacói Nagydíjon abszolválta ezt, de fontos megjegyezni, hogy ő korábban is versenyzett Forma-1-es autókkal, csak akkor még nem létezett a világbajnokság.

„Semmit nem láttam magam előtt. Az előttem lévő autók miatt semmit nem lehetett látni, miközben meg kellett előznöm őket, mert nagy volt a tempókülönbség – nyilatkozta a leintés után Senna, aki azt is elmondta, milyen sokat ér számára ez a győzelem. – Azt jelenti, hogy minden erőfeszítés, illetve a motorsportban négyéves korom óta magam mögött hagyott évek után most visszakaptam valami jót. Nemcsak én, hanem főleg a Lotus és a JPS, valamint minden brazil, aki nekem szurkolt.”

Bár Senna esőmenő hírében állt, és ezt többek között aznap is bizonyította, azért nála is volt egy határ a körülményeket illetően. Ahogyan az előző évben Prost, úgy ő is integetett a versenyirányításnak, hogy intsék le a futamot, mivel veszélyesnek érezte a helyzetet. Későbbi csapattársával ellentétben rá nem hallgattak, aminek akár ő is megihatta volna a levét.

„Már nem is számoltam, hányszor szenvedtem majdnem balesetet – jelentette ki a Folha de S. Paulo műsorában. – A körülmények nagyon veszélyesek voltak a pályán, tízszer rosszabbak, mint tavaly. A mai egy nagyon boldog nap számomra. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy az autó irányban maradjon.”

Senna azt is elmondta, hogy egyszer majdnem Prost sorsára jutott a célegyenesben, a körülmények pedig kanyarról kanyarra változtak, így folyamatosan koncentrálni kellett. Ráadásul fékproblémákkal is küszködött, ami esőben jellemző volt a kocsira, ezt leszámítva viszont tökéletesen működött, így végül sikerült eljuttatni a célig.

A közvélemény nagy részének szemében nem ez Senna legnagyobb esős diadala, hanem a nyolc évvel később, a Forma-1 egyetlen doningtoni futamán aratott győzelmét tartják a legbravúrosabbnak. Ő azonban nem értett egyet ezzel a vélekedéssel. „Volt kipörgésgátlóm – hangsúlyozta. – Oké, valódi hibákat nem követtem el, de sokkal könnyebb volt vezetni az autót. Szép győzelem volt, az biztos, de a ’85-ös estorilihoz képest semmi.”

Friss