22 évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét Michele Alboreto, a Ferrari utolsó olasz futamgyőztese. A néhai pilóta 1985-ben közel került a világbajnoki címhez, de a csapatnak egy olyan összeomlást sikerült produkálnia, amely még a mai, sokszor nevetség tárgyává váló Scuderiának is „dicsőségére válna”.
2001. április 25-én, azaz éppen 22 évvel ezelőtt vesztette életét Michele Alboreto, aki mindmáig a Ferrari utolsó olasz F1-es futamgyőztese. Sőt, attól sem volt messze, hogy Giuseppe Farina és Alberto Ascari után újabb világbajnoki címet szerezzen hazájának, ám autója ezt nem tette lehetővé a hajrában. 16 évvel később egy banális hiba az életét követelte.
Alboreto 1956. december 23-án született Milánóban. Mai szemmel kifejezetten későn későn, a 20. születésnapjához közeledve kezdett el versenyezni. 1976-ban a Formula Monzában indult egy saját maga, illetve a barátai által tervezett autóban. Az eredmények nem jöttek, így két évvel később már az olasz Forma-3-ban mérettette meg magát. Itt, valamint az európai F3-ban is bajnoki címet szerzett, ami Forma-1-es szerződést ért neki.
Az 1981-es idény negyedik futamán, a San Marinó-i Nagydíjon debütált a Tyrrell színeiben, de a célba érés nem jött össze. Belgiumban ez már sikerült neki, de pontot nem szerzett, ahogyan a szezon további részében sem. A következő év viszont már sokkal jobban sikerült számára: Brazíliában megszerezte első pontjait, Imolában életében először dobogóra állhatott, a szezonzáró Caesars Palace Nagydíjat pedig meg is nyerte.
Alboreto 1981-ben mutatkozott be az F1-ben
Ezzel a turbó korszak végéig ő lett az utolsó pilóta, aki szívómotoros autóval tudott futamot nyerni, és egyben novemberig ő marad az utolsó versenyző, aki Las Vegasban diadalmaskodott. A következő idény ismét haloványabban sikerült neki: mindössze kétszer szerzett pontot, igaz, abból az egyik a detroiti győzelme volt. Teljesítménye Enzo Ferrari figyelmét is felkeltette, így az 1984-es szezont már Maranellóban kezdte.
Alboreto ezzel Lorenzo Bandini óta az első olyan olasz pilóta lett, aki teljes idényen át versenyezhetett a Ferrarinál. Első győzelmére nem kellett sokat várni, hiszen már a harmadik fordulóban megszületett a diadal. A helyszín ráadásul nem volt más, mint Zolder, ahol Gilles Villeneuve két évvel korábban életét vesztette. Alboreto ráadásul a kanadai versenyző legendás rajtszámával, a 27-essel nyert, éppen 27 évesen.
Ebben az évben további három dobogót szerzett, amivel a tabella negyedik helyén zárt. Az 1985-ös szezonra azonban a Ferrari sokkal erősebb autóval rukkolt elő, így a bajnoki címre is reális esély volt. Ám hiába volt gyors az autó, ha egyéb problémák hátráltatták őt: Imolában az élről esett ki, miután kifogyott a benzinje, Monacóban pedig hiába vezetett, törmelék miatt lassú defektet kapott, és annak is örült, hogy a második helyig vissza tudta küzdeni magát.
Montrealban és a Nürburgringen viszont így is nyert, így kilenc forduló után vezette a bajnokságot. A következő két verseny riválisának, Alain Prostnak sikerült jobban, de hátránya így is csupán három egység volt. Ezután viszont olyasmi következett, ami még a mai, sokszor nevetség tárgyává váló Ferraritól is elképzelhetetlen lenne, már csak a technikai feltételek miatt is: Alboreto az utolsó öt futam egyikét sem tudta befejezni, és mindannyiszor műszaki hiba miatt búcsúzott. Brands Hatch-ben már annyira frusztrált volt, hogy miután a turbó felmondta a szolgálatot, és kigyulladt az autó hátulja, égő kocsival ment vissza a bokszba a szerelők közé.
Alboreto 1985-ben a bajnoki címért harcolt, de a szezonhajrá katasztrofálisan sikerült
Az 1986-os autó sokkal lassabb volt elődjénél, de cserébe legalább hasonlóan megbízhatatlan. Alboreto kilenc kiesést produkált, ebből ötöt technikai hiba miatt. Igaz, ekkor már Alboreto teljesítménye is hagyott némi kívánnivalót maga után: mindössze 14 pontot szerzett, szemben csapattársa, Stefan Johansson 20 egységével, így sokan nem értettek egyet azzal, hogy a svéd pilótát küldték el.
Igaz, a helyére érkező Gerhard Berger még jobban megverte őt. 1987-ben Ausztráliában és Japánban is nyert, miközben Alboreto egyetlen futamgyőzelmet sem tudott felmutatni. Egy évvel később hasonlóan alakultak az erőviszonyok, a Ferrari pedig megköszönte a munkáját. Ironikus módon pont a Francia Nagydíj hétvégéjén jelentették be, hogy visszatér a Tyrrellhez, amikor a szezon során egyetlen alkalommal megverte Bergert úgy, hogy mindketten célba értek. Végül 80 versenyt teljesített a Ferrari színeiben, ami akkoriban rekord volt, és pont az osztrák pilóta döntötte meg az 1995-ös Argentin Nagydíjon.
Bár régi-új csapatánál jól kezdett, és Mexikóban dobogóra állhatott, a következő időszak már csak hattyúdal volt Alboreto számára az F1-ben. A brit istállótól azért kellett távoznia, mert nem ugyanaz a cigarettamárka szponzorálta, mint amelyikkel Ken Tyrrell időközben szerződést kötött. A következő három évet a Footworknél töltötte, majd jött egy-egy idény a Scuderia Italiánál, illetve a Minardinál. Ebben az öt esztendőben mindössze ötször szerzett pontot, mielőtt 1994-ben búcsút intett a Forma-1-nek.
Egy rosszul sikerült DTM-es kitérő után Alboreto visszatért a sportautó-versenyzéshez, ahol pályafutása elején több szép eredményt is elért. 1981-ben második lett saját kategóriájában Le Mans-ban, míg egy évvel később tagja volt a Nürburgringi 1000 kilométeres verseny győztes triójának. A 90-es évek második felében Alboreto ismét kivirágzott: 1997-ben Johansonnal és Tom Kristensennel diadalmaskodott Le Mans-ban, három évvel később pedig a harmadik lett, de immáron Porsche helyett Audival.
Mint kiderült, a váltás később az életébe került. 2001. április 25-én pont a Le Mans-i viadalra akartak készülni a Lausitzringen, amikor megtörtént a tragédia. A két hosszú egyenes egyikében Alboreto körülbelül 300 km/h-s sebességre gyorsított fel, amikor a bal hátsó gumi meghibásodott. Ennek következtében az R8-as átrepült a korláton, majd felborulva landolt. Az olasz pilóta feje eltalálta a talajt, így szörnyethalt.
„Aznap úton voltam, hogy csatlakozzak Micheléhez Lausitzban – idézte fel a szörnyű napot Alboreto egyik csapattársa, Rinaldo Capello. – A csomagmegőrzőnél vártam, amikor megszólalt a bemondó: »Capello úr, kérem, menjen az információs pulthoz!«. Néhány másodperccel később a feleségem felhívott, és azt mondta, hogy »szerintem Michele balesetet szenvedett, benne van a hírekben«. Próbáltam [hívni] a mobilját, aztán felhívtam a pálya orvosát, aki elmondta, mi történt. Azt mondta, »kérem ne jöjjön a pályára, menjen egyenesen a szállodába«. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Aztán felhívott Michele felesége, Nadia, és megkérdezte, hogy haza tudom-e vinni a holmiját.”
Today in 2001 Michele Alboreto is killed while testing an Audi R8 at the Lausitzring in Germany pic.twitter.com/TtsqneYKpw
— the painter flynn (@thepainterflynn) April 25, 2019
Ennyi maradt Alboreto autójából
Az Audi először tagadta, hogy technikai probléma okozta volna a tragédiát, azt állítva, hogy az autó több ezer tesztkilométeren van túl, és korábban semmilyen hiba nem volt. Egy pár nappal későbbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy a fokozatosan csökkenő légnyomás miatt következett be a baleset, ami egy meglazult és a gumiba valahogy bekerült csavarnak volt betudható. Az olasz versenyző 44 évet élt.