A politika felülkerekedett a józan észen, de végül nem ez vezetett oda, hogy tragédiába torkollt az 1975-ös Spanyol Nagydíj.
Akik játszottak rajta a Grand Prix Legends nevű szimulátorral, bizonyára örökre szívükbe zárták a barcelonai Circuit de Montjuïc-ot, amelyen 1969 és 1975 között négy alkalommal rendezték meg a Forma-1-es Spanyol Nagydíjat. A gyors, szintkülönbségekkel tarkított, festői környezetben elterülő, mindössze 3,8 km hosszú aszfaltcsík egyszerre volt ijesztő és izgalmas, az F1 mezőnyét pedig azért nem fogadta négynél többször, mert 1975. április 27-én a sportág történetének egyik legsötétebb futamát rendezték itt.
Az Assetto Corsa nevű játékban élethűre varázsolt pálya mása egy 1973-as McLarenből:
Már az előjelek sem voltak valami biztatóak, a mezőny tagjai Barcelonába érve ugyanis borzasztó állapotban találták a védőkorlátokat, amelyekből csavarok hiányoztak és hézagosak voltak. A grand prix-versenyzők érdekvédelmi szervezetének (GPDA) vezérletével a versenyzők emiatt megtagadták az indulást, mondván Francois Cevert, Helmut Koinigg és Peter Revson is a rosszul felszerelt védőkorlátok miatt halt meg, Mario Andretti pedig kiemelte, hogy a spanyol törvények értelmében a nézőket ért sérülésekért is a pilóták felelnek.
A versenyzők azonban hiába panaszkodtak, az FIA gyakorlatilag rájuk sem hederített, így amikor péntekről szombatra sem történt érdemi változás, a csapatok maguk álltak neki rendbehozni 8 kilométernyi korlátot. A szervezők azonban megértés helyett aznap délután megfenyegették a versenyzőket, mondván, vagy eleget tesznek a szerződéses kötelezettségeiknek, vagy jogi lépések következnek, a folyamatban levő eljárás idejére a spanyol rendőrség pedig lefoglalja a csapatok autóit és felszereléseit. Ezt viszonylag könnyen meg lehetett volna tenni, mert abban az évben először a paddock a már nem használt Olimpiai stadionban kapott helyet, amit nagyon gyorsan be lehetett volna zárni.
Ez a lépés egy pillanat alatt szétbombázta a versenyzői összefogást, miközben néhány csapatfőnök fenyegetőzni kezdett, hogy felbontja pilótái szerződését, vagy csökkenti a fizetését. Egyesek odáig mentek, hogy szó szerint megragadták a versenyzőjüket, és elvonszolták a pilóták megbeszéléséről. Végül egyetlen, szombaton késő délután rendezett edzés döntött a rajtsorrendről, majd vasárnap jöhetett a verseny.
Borítékolva volt a tragédia
A pilótáknak nem volt más választása, mint elindulni, de a kétszeres világbajnok és címvédő Emerson Fittipaldi három kör után (azért ennyi, hogy eleget tegyen a szerződésnek) kiállt, míg Wilson Fittipaldi és Arturo Merzario ennyit sem ment, és már egy kör után a bokszba hajtott.
Eközben az első balesetig egy kanyart sem kellett várni: Andretti a rajt után nekiment a pole-ból induló Niki Laudának – az olasz-amerikait cserébe Vittorio Brambilla találta el –, amitől Lauda összeütközött csapattársával, Clay Regazzonival. Az osztrák ezzel ki is esett, csapattársa pedig a bokszba hajtott, majd többkörös hátrányban folytatta.
Az élen ezután James Hunt, Andretti és John Watson volt a sorrend, de nem sokáig, Hunt a 7. körben olajon megcsúszva a korlátnak csapta a Hesketh-jét, majd Watson vibrációkra panaszkodva végrehajtott egy hosszas bokszkiállást, a 17. körben pedig Andretti viseltes hátsó felfüggesztése adta meg magát.
Hunt kiesése:
Ez azt eredményezte, hogy Rolf Stommelen az élen találta magát az Embassy Hilljében. A német életében először vezetett Grand Prix-t, mögötte Carlos Pace haladt a Brabhammel. A 75 körös verseny 26. körében aztán bekövetkezett a tragédia: Stommelen autójának hátsó szárnya 240 km/h-s tempónál lerepült, a kocsi azon nyomban balra kitörve a korlátnak csapódott, majd visszapattant, és a jobb oldalon a korlát tetején csúszva végül kiesett a nézőtérre, 5 néző halálát okozva.
A mögötte érkező Pace nem tudta kikerülni a balesetet, így ő is kiesett, miközben Stommelen élve megúszta a bukást, de mindkét lába, az egyik csuklója és két bordája eltört. Mint kiderült, a német pont azt a korlátot találta el, amelyet az Embassy Hill szerelői erősítettek meg, és ki is bírta a becsapódást, máskülönben ennél is nagyobb tragédia történt volna.
Leállítani a futamot, minek?
Aki azt gondolja, hogy az eset után a versenyirányítás azon nyomban félbeszakította a körözést, az téved. A futam ugyanis még négy körön át zajlott úgy, hogy közben sokkos állapotú emberek rohangáltak mindenfelé (a pályán is), szóltak a szirénák, a polgárőrség pedig gumibottal próbált „rendet tartani”, és mindenkit ütött, aki csak mozgott.
Végül csak sikerült megállítani a száguldást, amelyet a Jacky Ickx-et ez idő alatt megelőző Jochen Mass nyert meg, akinek ez lett pályafutása első és egyetlen F1-es futamgyőzelme, miközben a hatodik helyen záró Lella Lombardi pontszerzésével (valójában csak fél pontot kapott a megkurtított táv miatt) a March versenyzője vált az első és mai napig utolsó nővé, aki pontot szerzett a királykategóriában. A 26 indulóból csak 8-at rangsoroltak végelszámolásnál.
Az F1 ezek után soha nem tért vissza Montjuïc-ba, noha a futamon történt tragédiának semmi köze nem volt a korlátmizériához.