2024. április 26. 11:00

KezdőlapF1Káosz, halál, tömeges kiesés - tragédiával búcsúzott minden idők legjobb utcai pályája

Káosz, halál, tömeges kiesés – tragédiával búcsúzott minden idők legjobb utcai pályája

-

48 évvel ezelőtt a politika felülkerekedett a józan észen, de végül nem ez vezetett oda, hogy tragédiába torkollt az 1975-ös Spanyol Nagydíj.

Akik játszottak rajta a Grand Prix Legends nevű szimulátorral, bizonyára örökre szívükbe zárták a barcelonai Circuit de Montjuïc-ot, amelyen 1969 és 1975 között négy alkalommal rendezték meg a Forma-1-es Spanyol Nagydíjat. A gyors, szintkülönbségekkel tarkított, festői környezetben elterülő, mindössze 3,8 km hosszú aszfaltcsík egyszerre volt ijesztő és izgalmas, az F1 mezőnyét pedig azért nem fogadta négynél többször, mert 48 évvel ezelőtt, 1975. április 27-én a sportág történetének egyik legsötétebb futamát rendezték itt.

Az Assetto Corsa nevű játékban élethűre varázsolt pálya mása egy 1973-as McLarenből:

Már az előjelek sem voltak valami biztatóak, a mezőny tagjai Barcelonába érve ugyanis borzasztó állapotban találták a védőkorlátokat, amelyekből csavarok hiányoztak és hézagosak voltak. A grand prix-versenyzők érdekvédelmi szervezetének (GPDA) vezérletével a versenyzők emiatt megtagadták az indulást, mondván Francois Cevert, Helmut Koinigg és Peter Revson is a rosszul felszerelt védőkorlátok miatt halt meg, Mario Andretti pedig kiemelte, hogy a spanyol törvények értelmében a nézőket ért sérülésekért is a pilóták felelnek.

A versenyzők azonban hiába panaszkodtak, az FIA gyakorlatilag rájuk sem hederített, így amikor péntekről szombatra sem történt érdemi változás, a csapatok maguk álltak neki rendbehozni 8 kilométernyi korlátot. A szervezők azonban megértés helyett aznap délután megfenyegették a versenyzőket, mondván, vagy eleget tesznek a szerződéses kötelezettségeiknek, vagy jogi lépések következnek, a folyamatban levő eljárás idejére a spanyol rendőrség pedig lefoglalja a csapatok autóit és felszereléseit. Ezt viszonylag könnyen meg lehetett volna tenni, mert abban az évben először a paddock a már nem használt Olimpiai stadionban kapott helyet, amit nagyon gyorsan be lehetett volna zárni.

Ez a lépés egy pillanat alatt szétbombázta a versenyzői összefogást, miközben néhány csapatfőnök fenyegetőzni kezdett, hogy felbontja pilótái szerződését, vagy csökkenti a fizetését. Egyesek odáig mentek, hogy szó szerint megragadták a versenyzőjüket, és elvonszolták a pilóták megbeszéléséről. Végül egyetlen, szombaton késő délután rendezett edzés döntött a rajtsorrendről, majd vasárnap jöhetett a verseny.

Borítékolva volt a tragédia

A pilótáknak nem volt más választása, mint elindulni, de a kétszeres világbajnok és címvédő Emerson Fittipaldi három kör után (azért ennyi, hogy eleget tegyen a szerződésnek) kiállt, míg Wilson Fittipaldi és Arturo Merzario ennyit sem ment, és már egy kör után a bokszba hajtott.

Eközben az első balesetig egy kanyart sem kellett várni: Andretti a rajt után nekiment a pole-ból induló Niki Laudának – az olasz-amerikait cserébe Vittorio Brambilla találta el –, amitől Lauda összeütközött csapattársával, Clay Regazzonival. Az osztrák ezzel ki is esett, csapattársa pedig a bokszba hajtott, majd többkörös hátrányban folytatta.

Az élen ezután James Hunt, Andretti és John Watson volt a sorrend, de nem sokáig, Hunt a 7. körben olajon megcsúszva a korlátnak csapta a Hesketh-jét, majd Watson vibrációkra panaszkodva végrehajtott egy hosszas bokszkiállást, a 17. körben pedig Andretti viseltes hátsó felfüggesztése adta meg magát.

Hunt kiesése:

Ez azt eredményezte, hogy Rolf Stommelen az élen találta magát az Embassy Hilljében. A német életében először vezetett Grand Prix-t, mögötte Carlos Pace haladt a Brabhammel. A 75 körös verseny 26. körében aztán bekövetkezett a tragédia: Stommelen autójának hátsó szárnya 240 km/h-s tempónál lerepült, a kocsi azon nyomban balra kitörve a korlátnak csapódott, majd visszapattant, és a jobb oldalon a korlát tetején csúszva végül kiesett a nézőtérre, 5 néző halálát okozva.

A mögötte érkező Pace nem tudta kikerülni a balesetet, így ő is kiesett, miközben Stommelen élve megúszta a bukást, de mindkét lába, az egyik csuklója és két bordája eltört. Mint kiderült, a német pont azt a korlátot találta el, amelyet az Embassy Hill szerelői erősítettek meg, és ki is bírta a becsapódást, máskülönben ennél is nagyobb tragédia történt volna.

Leállítani a futamot, minek?

Aki azt gondolja, hogy az eset után a versenyirányítás azon nyomban félbeszakította a körözést, az téved. A futam ugyanis még négy körön át zajlott úgy, hogy közben sokkos állapotú emberek rohangáltak mindenfelé (a pályán is), szóltak a szirénák, a polgárőrség pedig gumibottal próbált „rendet tartani”, és mindenkit ütött, aki csak mozgott.

Végül csak sikerült megállítani a száguldást, amelyet a Jacky Ickx-et ez idő alatt megelőző Jochen Mass nyert meg, akinek ez lett pályafutása első és egyetlen F1-es futamgyőzelme, miközben a hatodik helyen záró Lella Lombardi pontszerzésével (valójában csak fél pontot kapott a megkurtított táv miatt) a March versenyzője vált az első és mai napig utolsó nővé, aki pontot szerzett a királykategóriában. A 26 indulóból csak 8-at rangsoroltak végelszámolásnál.

Az F1 ezek után soha nem tért vissza Montjuïc-ba, noha a futamon történt tragédiának semmi köze nem volt a korlátmizériához.

Friss