33 éve ezen a napon hajtott végre Nigel Mansell bravúros előzést Gerhard Berger ellen. A brit pilóta a Peraltada-kanyar külső ívén ment el egykori csapattársa mellett, ami Ayrton Senna kiesése miatt kettős győzelmet ért a Ferrarinak.
1990. június 24-én, azaz éppen 33 évvel ezelőtt rendezték a Mexikói Nagydíjat a Forma-1-ben. A statisztikusok számára azért kiemelkedő ez a futam, mert Ayrton Senna ekkor teljesítette pályafutása századik F1-es versenyét, és bár ő is fontos szerepet játszott a viadalon, de a leglátványosabb és legemlékezetesebb pillanatot Nigel Mansell szolgáltatta.
A futamot Gerhard Berger kezdte meg a pole pozícióból, de Riccardo Patrese lerajtolta őt. A párost többek között Senna és Mansell üldözte, egészen addig, amíg az osztrák pilótának lassú defekt miatt ki nem kellett állnia a kerékcserére. Ezt követően Mansell megelőzte Nelson Piquet-t, majd hamarosan a Williams versenyzője is áldozatául esett a hadjáratának. Nem sokkal később a tizenharmadik helyről induló Alain Prost is felzárkózott csapattársa mögé, így a két Ferrari ekkor a második, illetve a harmadik helyet foglalta el.
Az akkor még csak háromszoros világbajnok aztán Mansell mellett is elment, és üldözőbe vette Sennát, akit a 69 körös futam 63. körében szintén levadászott. 3 körrel később aztán még jobban örülhetett, mert egykori csapattársa defektet kapott, és az autó annyira megsérült, hogy kiesett, bár hivatalosan a huszadik helyen értékelték.
Mansell az 1990-es Mexikói Nagydíj előtt
A Ferrari kettős győzelme azonban még ekkor sem volt biztos: Mansell időközben szintén megelőzte Sennát, ám aztán megpördült, aminek következtében Berger utolérte őt. A 67. körben ráadásul el is bukta a második pozíciót a McLaren állva maradt pilótájával szemben, aki mind a négy kerekét blokkolva bevetődött mellé az 1-es kanyarban.
A brit versenyző később elmondta, hogy volt csapattársának manőver felbőszítette őt, mondván, hogy ha ő is normálisan befordul a kanyarba, akkor összeütköznek. Ezt követően elhatározta, hogy Berger nem fosztja meg a második helyétől, és ezt a 68. kör végén valóra is váltotta: az utolsó, vagyis a Peraltada-kanyar külső ívén sikerült maga mögé utasítania csapattársát, amivel később kiérdemelte az „Il Leone”, vagyis az oroszlán becenevet a Ferrari szurkolóitól. (A manővert erre a linkre kattintva lehet megtekinteni.)
„Valószínűleg ez volt pályafutásom egyik legszebb előzési manővere – fogalmazott később, szintén a Mexikói Nagydíj helyszínén. – Főleg azért, mert amikor most, itt, a helyszínen visszanézem, arra gondolok, hogy »tényleg megcsináltam ezt?«. Abban az időben komolyan meg lehetett sérülni, ha valami félrement. Kicsit elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy az ember bevállaljon egy ilyet.”
A körülmények ráadásul távolról sem voltak ideálisak. A magaslat miatt nem volt elég tapadás, amit a szél és a bukkanók is nehezítettek, emellett az autókban akkor még nem volt szervokormány, ezért a kanyar felénél meg kellett fogni a kocsit. A tapadás mértéke pedig körről körre változott, ezért semmit sem lehetett igazán előre eltervezni. Mansell sem így cselekedett.
„Ez egy teljesen spontán manőver volt, mint amikor Ayrton ellen küzdöttem [1989-ben] Magyarországon – fogalmazott. – Spontán pillanat volt. Nagyon közel voltunk egymáshoz, és arra gondoltam, hogy ha most hozzám ér, akkor történelem vagyok. Őszintén szólva azonban úgy vélem, ez sokkolta és meg is ijesztette őt, mert ha nekem jön, ő is elszállt volna.”
A három dobogós
Szintén nem könnyítette meg Mansell helyzetét, hogy miután elhatározta magát, nem vehette le a lábát a gázról, mert ha ezt megteszi az autó kibillen az egyensúlyából, és alighanem kipördül a pályáról. Végül sikereresen végrehajtotta a manővert, majd az utolsó körben kivédekezte Berger támadását, és 179 ezreddel előbb ért célba, mint a McLaren. Mivel Prost nem szalasztotta el a diadalt, a Ferrari negyvenedszer aratott kettős győzelmet az F1-ben.