Derek Daly felidézte az 1978-as Olasz Nagydíjat, amelyen hőse, Ronnie Peterson halálos balesetet szenvedett. A karambolban ő is benne volt, majd segédkezett a svéd pilóta mentésében, de amit látott, azt később alig tudta szavakba önteni.
Derek Daly 49 futamot teljesített a Forma–1-ben, ennek során pedig 15 pontot gyűjtött. Öt éven át tartó F1-es karrierje során a dobogó nem jött össze neki, vagyis korántsem tartozik a legsikeresebb versenyzők közé. Ennek ellenére neki is vannak emlékezetes történetei, amelyek közül alighanem a legszomorúbbat idézte fel nemrég.
A brit pilóta 1978-ban debütált a sorozatban. Első négy próbálkozása sikertelen volt, és egyik alkalommal sem kvalifikálta magát a futamra, hazai pályán viszont megtört a jég. Igaz, a Brit és a Holland Nagydíjat sem tudta befejezni, a kettő között pedig Ausztriában kizárták. Ekkor következett az Olasz Nagydíj, amely egy óriási tömegbalesettel kezdődött.
„A második [valójában a negyedik – a szerk.] futamom az olaszországi Monzában, a világ egyik leghíresebb versenypályáján volt – idézte fel az I Got Back Up című műsorban. – Az első kanyarban volt egy hatalmas baleset, James Hunt megpördülő autója eltalálta Ronnie Petersont, akinek az autója a szalagkorlátnak ütközött, a benzintank pedig szó szerint felrobbant. Olyan volt, mint egy repülőgép-baleset. Én is benne voltam ebben a karambolban. Megpróbáltam balról mindenkit kikerülni, [de] eltaláltak, megforogtam, az autóm pedig a pálya szélén állt meg. Kiugrottam [a kocsiból], körbenéztem, és az egész pálya lángolt. Nem hittem el, hogy mi történt. Amikor visszafutottam, láttam, hogy Ronnie Peterson, a hősöm [van az égő kocsiban].”
Tömegbalesettel indult az 1978-as Olasz Nagydíj
A svéd versenyzőt a legjobbak között emlegetik azon versenyzők közül, akik soha nem nyertek világbajnoki címet a Forma–1-ben. Pályafutása során tíz futamot nyert, és kétszer lett második az összetettben, köztük az 1978-as szezonban. Nem véletlen, hogy Daly is a példaképének tekintette, azonban abban a pillanatban sürgősen segítségre volt szüksége a versenyzőtársaktól.
„Én, James Hunt, Didier Pironi, [Arturo] Merzario és még valaki, öten összegyűltünk a lángoló roncs körül, hogy megpróbáljuk őt kiszedni – folytatta a brit expilóta. – Ki kellett húznunk, vagy meghal az autóban. Azon alkalmak egyike volt, amikor nagyon féltem, az adrenalin szintje annyira magas volt, hogy a szemgolyóim kidülledtek, és alig láttam, hogy mi történik. Nagyon ijesztő pillanatok voltak. Az ember rájött, hogy ha belemegy a tűzbe, abból katasztrófa lehet, ha pedig nem, abból katasztrófa lesz, szóval ebből a szituációból nem jöhetett ki jól. Szóval ott voltunk öten, James Hunt volt az, aki beleugrott [a tűzbe], kikapcsolta az övét, megfogta, kihúzta, pont a lábaimon keresztül.”
Nyilvánvaló, hogy az ilyen traumatikus élmények egy életre beleégnek az emberbe, és ez Daly esetében sem volt másképpen. Peterson olyan állapotban volt, hogy azt nehezen lehetett feldolgozni, főleg ott és akkor. Ehhez hozzájött, hogy számára mit jelentett a Lotus pilótája, aminek végül az lett az eredménye, hogy elsőre nem is tudta leírni, hogy mi zajlott le a szeme láttára.
„Láttam, hogy még él, mert képes volt mozgatni a karját, de azt is láttam, hogy a lábai nagyon csúnyán megsérültek, olyanok voltak, mint egy rongybabáé – fogalmazott. – Emlékszem, hogy ez volt a második [negyedik] nagydíjam, és a hősömet néztem, aki szó szerint majdnem meghalt. A helyszín úgy nézett ki, mint egy légi baleseté. Visszasétáltam a pályáról a bokszba, és egy újságíró elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt. Nem tudtam neki elmondani, sírva fakadtam, mert nem voltam képes szavakba önteni, amit láttam, mivel korábban nem éltem át ilyesmit. Visszamentem a bokszba, és próbáltam elmagyarázni a feleségemnek, a csapatomnak, illetve a családomnak, hogy mit láttam.”
Petersont végül lábtöréssel szállították kórházba. Sid Watkins, az F1 nem sokkal korábban kinevezett főorvosa könyvében azt írta, hogy a 34 éves pilóta lábai összesen 27 helyen törtek el. Manapság ilyen helyzetben nem biztos, hogy újraindítanák a futamot, ám akkoriban nem volt kérdés, hogy a versenyzőknek vissza kell ülniük a kocsiba.
„Húsz vagy harminc perc után éppen csak össze tudtam szedni magam, amikor a csapatfőnök odajött hozzám, rátette a kezét a vállamra, és azt mondta, hogy »húsz perc múlva indul újra a futam, a tartalékautó készen áll, szedd össze magad!« – emlékezett vissza Daly. – Azt gondoltam, hogy »mi van?«. Felvettem a sisakom, és teljesen érzelemmentessé váltam. Becsatoltak az autóban, és egy lenyűgöző versenyt futottam. Először végeztem a legjobb tízben a Forma–1-ben.”
Petersont kórházba szállították, de éjszaka meghalt
A brit versenyző és csapata, az Ensign azonban nem sokáig ünnepelhette az eredményt, bár vélhetően már akkor sem volt kedvük ilyesmihez. Másnap pedig pláne nem, ugyanis érkezett a szomorú hír, hogy Peterson a kórházban életét vesztette, hivatalosan zsírembóliában. A mezőny tagjainak azonban nem sok idejük volt feldolgozni a történteket, ugyanis három héttel később ismét versenyezniük kellett.
„Aznap éjszaka Ronnie Peterson meghalt. A hősünk, akit mindannyian csodáltunk, akivel kapcsolatban mindannyian reméltük, hogy örökké kitart. [Amikor már] tudtuk, hogy meghalt, a paddockban mindenki összepakolta a holmiját, elment a repülőtérre, mert a következő hétvégén Amerikában, Watkins Glenben versenyeztünk, vagyis a show-nak folytatódnia kellett.”