Lassan 9 éve, hogy Jules Bianchi elszenvedte tragikus szuzukai balesetét, a korábbi csapattárs pedig most többek között arra is visszaemlékezett, hogy melyek voltak az utolsó közös pillanatai a jövő F1-es világbajnokának tartott reménységgel.
A Forma-1-ben 2013-ban és 2014-ben a Marussiával 35 futamon induló, utolsó F1-es nagydíját kivéve mindvégig Jules Bianchi csapattársaként versenyző Max Chilton felidézte emlékeit az F1 hivatalos oldalának a tragikus sorsú franciáról, és azt is elárulta, mi az utolsó közös emléke a 2014 októberében, a Japán Nagydíjon halálos sérüléseket szerző, végül 2015. július 21-én elhunyt pilótáról.
Chilton és Bianchi karrierje már a Forma-1 előtt számtalanszor keresztezte egymást. Nagyjából másfél év volt köztük a francia javára, így amikor a brit gokartozni kezdett, Bianchi már befutott versenyzőnek számított az F1 felé vezető ranglétra első állomásán. „Nagyon fura ez, mert 11-12 évesen úgy tekintesz ezekre a versenyzőkre, mint a Forma-1-es világbajnokokra. Velük kell összemérned magad. Mindig is tudtam, hogy nagyon jó. Három-négy éves kora óta gokartozott, mert bár akkoriban ilyen kicsiknek nem voltak versenyek, volt olyan gokart, amit vezetni tudott. Sok-sok évnyi tapasztalattal bírt, úgyhogy egyszerűen briliáns volt gokartban.”
Végül Chilton kezdett előbb autóversenyezni, de két szezonnal később Bianchi is követte, majd a Formula Renault 3.5 2009-es monacói futamán szerepeltek ismét egy mezőnyben, az év későbbi részében pedig számos brit Forma-3-as versenyen csaptak össze. Ezt a GP2 és teljes szezon követte a Formula Renault 3.5-ben, hogy aztán mindketten a 2013-as szezonra érkezzenek meg az F1-be.
Chilton és Bianchi
A Nicholas Todt által menedzselt, a Ferrari junior programjába bekerülő Bianchinak ekkorra több tapasztalata volt F1-es autóval, mint a Force Indiával egyetlen újoncteszten részt vevő Chiltonnak, hiszen ő számos teszten és pénteki első szabadedzésen is ott volt az indiai istállóval. Majd a 2013-as szezon előtti teszteken rögtön bizonyította, hogy a jövő egyik bajnoka lehet belőle.
„A szezon előtti teszteken azt pletykálták, hogy Jacques [Villeneuve] lesz a csapattársam, de soha nem láttam, és semmi sem történt. Aztán úgy volt, hogy Luiz Razia, akivel a GP2-ben versenyeztem. De hirtelen megjelent Jules, a többi pedig már történelem. Nagyon-nagyon jó volt, és addig mindenhol nyert, ahol csak elindult. Abban a pillanatban, hogy beült az autóba, nevetségesen jó köröket kezdett futni” – emlékezett vissza Chilton az első közös tesztjükre Barcelonában.
Bianchi azon a bizonyos barcelonai teszten
„Sokkal több F1-es tapasztalata volt nálam, mert mielőtt először autóba ültem Barcelonában, csak egy Force Indiát vezettem egy újoncteszten. Nem emlékszem, de ő talán már a Ferrarinál is tesztelt, mindenesetre számos napot eltöltött már F1-es autóban, úgyhogy rögtön gyors volt, nekem pedig üldözőbe kellett vennem.”
A 2013-as szezonban Bianchi nagy fölénnyel győzte le a csapattársát, így Chiltonnak 2014-re össze kellett kapnia magát, amit meg is tett, így második évükben már sokkal szorosabb volt kettejük összevetése. Az viszont nem változott, hogy a Marussia továbbra is a sereghajtók között szerepelt, és normál körülmények között a pontszerzés közelébe sem lehetett kerülni vele.
Bianchi azonban Monacóban a büntetései miatt az utolsó, 22. helyről rajtolva mégis a 8. helyen ért célba vele, ami az 5 másodperces büntetésével a 9. pozícióra változott, de így is 2 pontot ért a csapatnak, ami hatalmas segítség volt nekik. Az utcai pályákon rendre erős, a GP2-ben Monacóban dobogóra álló Chilton csak a 14. helyen végzett (a csapatfőnök később felhívta, hogy véletlenül nem a megfelelő rugókat rakták az autójába, ami megmagyarázta, hogy végig a rossz egyensúlyra panaszkodott), és bár örült a csapat sikerének, sajnálta, hogy nem ő volt az, aki a pontokat szerezte. A későbbi események tükrében azonban már másként tekint vissza arra a versenyre.
Bianchi rádióüzenete az emlékezetes monacói pontszerzés után:
"Absolutely mighty" ❤️
Seven years ago, Jules Bianchi produced a remarkable, against-the-odds drive at Monaco to score Marussia's first ever points #JB17 @Jules_Bianchi pic.twitter.com/eEAUZcyOAM
— Formula 1 (@F1) May 25, 2021
„Egy részem azt mondja, hogy »Nagyon gyors lehettem volna«, és talán lehettem volna én, aki pontokat szerez, de úgy tekintek erre, hogy hihetetlenül örülök, hogy Jules szerezte azokat, mert ő erre volt hivatott, és nagyszerű volt, hogy megszerezte, és ezzel megkoronázta azt az évet.”
Chilton azt is elismeri, hogy jó autóval sem biztos, hogy ő képes lett volna arra, amire a csapattársa. „Ő tett róla, hogy oda kerüljön. Ha nem ő ült volna az autóban, aznap nem szerzünk pontokat. Az előzés, amit végrehajtott az utolsó előtti kanyarban (féltávnál kívülről előzte a Rascasse-ban Kobajasi Kamuit – a szerk.), azt én nem csináltam volna meg, mert egyszerűen nem így vezetek. És ha nem csináltam volna meg, pontokat sem szereztem volna.”
„Teljes mértékben ő kaparta ki a gesztenyét, ezért érdemelte meg, a csapat ezért érdemelte meg. Született versenyző, egy ilyen mozdulathoz pedig annak kell lenned. Ez volt a tökéletes forgatókönyv. Mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, és aznap ő mindent megtett.”
A 32 éves pilóta rengeteget tanult Bianchitól a francia versenyző stílusát és telemetriáját tanulmányozva, és a mai napig rendszeresen gondol a tragikus sorsú pilótára. „Nagyjából minden héten eszembe jut – mondta láthatóan elérzékenyülve. – A legtöbbet ki kell hoznod az életedből, mert tényleg nem tudod, hogy mikor ér véget.”
„Ott voltam a temetésén, jó néhány versenyző ott volt. Sok idő eltelt azóta, de ettől még igazán kemény. Jó dolgokra volt hivatott, és imádtam volna, ha megtudhatom, meddig jut el” – ecsetelte Chilton, aki szerint Bianchi keresztfia, Charles Leclerc most azt az utat járja és teljesíti be, amit keresztapja járt volna. „Olyan, mintha feltámadt volna. Úgy érzem, hogy amit Charles csinál, pontosan azt csinálta volna Jules is.”
Majdnem meghalt, majd megjósolta Bianchi halálát az expilóta
Utolsó közös versenyhétvégéjükre azon a bizonyos októberi Japán Nagydíjon került sor, Chiltonnak pedig van egy fotó a telefonjában, amit azóta is nagy becsben tart. Ezt a képet a versenyzői parádén csinálta Bianchiról.
„Mindannyian beültünk a saját autónkba, Jules pedig a mögöttem levőben foglalt helyet – idézte fel. – Utálta az esőt és a hideget, úgy volt vele, hogy »Te már hozzászoktál, mert brit vagy«. Nyitva volt az esernyője, és arra már nem emlékszem, hogy nekem volt-e ernyőm, de hátrafordultam, és csináltam róla egy fényképet, ahogy be van bújva az esernyője alá.”
„Az utolsó képen, amit csináltam róla, mosolyog és rám nevet, mert fotóztam őt az esőben, ernyővel a feje fölött. A rajtrácson nem beszéltünk, úgyhogy ez az utolsó közös emlék és kapcsolat egymással. Imádta a motorsportot, egész életében ezt csinálta, és úgy halt meg, hogy azzal foglalkozott, amit a legjobban szeretett.”