Roland Ratzenberger 91 éves apja és 86 éves édesanyja is részt vesz azon a mai, Imolában rendezett megemlékezésen, amelyet fiuk és Ayrton Senna halálának 30. évfordulója alkalmából rendeznek. Rudi és Margit a mai napi abban a lakásban él, amelyet fiuk a halála előtt egy héttel vehetett át.
Átfogó visszaemlékezés jelent meg az Autosporton Roland Ratzenberger halálának 30. évfordulójára az 1994. árpilis 30-án, a San Marinó-i Nagydíj második időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett pilótát jól ismerő Gerhard Kuntschik-tól. Az osztrák újságíró találkozott Ratzenberger szüleivel is, akik a mai napig fiuk és másik két gyermekük, Elisabeth és Gabi szülővárosában, Salzburgban élnek.
Ratzenberger apja, Rudi (91), és édesanyja, Margit (86) ráadásul abban a kétszintes, az Untersberg hegyre pazar kilátást biztosító lakásban laknak, amelyet fiuk nem sokkal halála előtt vásárolt magának, de már soha nem élvezhette ki, hogy milyen ott élni. „Roland körbeutazta a világot autóversenyzőként, de mindig ragaszkodott hozzá, hogy a szülővárosában legyen otthona. Ezért vette meg ezt a lakást, amelyet egy héttel Imola előtt vett át” – emlékezett vissza Rudi, majd hozzátette: „Először nem akartunk beköltözni, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem adjuk el vagy ki, hanem mi magunk fogunk itt élni.”
500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét
Az 1960. július 4-én született Roland már gyerekkorában imádta az autókat, de szülei nem osztoztak a szenvedélyében, introvertált gyerekként pedig nem is nagyon beszélt erről nekik. A 80-as évek végén azonban saját kezébe vette a sorsát, és az érettségi előtt otthagyta a rendes iskolát, hogy a Walter Lechner versenyzőiskolában tanulhasson.
Innentől a versenyzés volt az élete, ugyanakkor folyamatosan pénzhiánnyal küzdött. De nem adta fel a szenvedélyét, és hol instruktorként, hol szerelőként (mint a német Formula Fordban) dolgozott azért, hogy fedezni tudja a költségeket, és ha kellett, a csapata kamionjában aludt. 1985-ben az osztrák, a német és ez európai Formula Ford-bajnokságot is megnyerte, majd Angliában is sikeres lett (Race of Champions és Formula Ford Festival első hely), amit az F3 és a túraautózás követett.
1989-ben debütált a Le Mans-i 24 óráson, majd 1990-ben a Toyota első nem japán gyári versenyzője lett. Úgy vélte, a sportautózás közelebb viheti nagy álmához, a Forma–1-hez, amelybe 1991-ben, a Jordannel lett volna esélye először bekerülni, de az ülést végül Bertrand Gachot kapta (ha nem így van, lehet, hogy Michael Schumacher karrierje is teljesen máshogy alakult volna). Az IndyCarban is lett volna esélye karriert csinálni, de az F1-et szem előtt tartva maradt a sportautózásnál és Japánban. Jó lóra tett, hiszen az 1994-es szezonra innen térhetett vissza Európába, a Simtek-istállóhoz.
Noha csak az első öt versenyre volt meg a pénze, és egyértelműen ő volt a második számú versenyző, Aidában szerzett 11. helye nagy lökést adott neki az európai szezonkezdetre. Aztán jött Imola és a szombati időmérő, amelynek kezdete után 15 perccel a falnak rohant és meghalt. Szülei azokban a percekben egy mexikói nyaralásról tértek haza Salzburgba, és éppen, hogy bekapcsolták a tv-t, hogy megnézzék fiukat, amikor a következő percben a tragédia képsoraival kellett szembesülniük.
Ennyi maradt az autóból
Apja, aki soha nem akarta, hogy fiából autóversenyző legyen, sokakkal ellentétben kifejezetten örül neki, hogy Roland halálát a sors összekapcsolta Ayrton Senna egy nappal későbbi tragédiájával, mert szerinte így „soha nem fogják elfelejteni.” Természetesen szülei enélkül sem felejtenék soha, és a mai napig ápolják az emlékét, viszont nem mindenkire emlékeznek szívesen, fiuk akkori barátnője, a szomáliai modell Kadisha ugyanis a baleset után kirámolta közös monacói otthonukat, és mindent magával vitt, amit csak tudott. „Nem akarunk rá gondolni” – mondta Rudi.
Ratzenberger szülei a mai napon ott vannak Imolában, hogy részt vegyenek a fiuk és Senna tiszteletére rendezett megemlékezésen, de úgy érzik, lehet, hogy most utoljára tudják ezt megtenni ezen a szomorú évfordulón. „Ez a 30. évfordulója ennek a tragikus hétvégének, de gyanítjuk, hogy számunkra ez az utolsó alkalom az emlékezésre” – mondták.