Max Verstappen kevesebb mint egy tizedmásodperccel győzte le Lando Norrist az Osztrák Nagydíj sprintidőmérőjén, így ő kezdheti az élről a magyar idő szerint szombat délben rajtoló sprintet. Ám ehhez több tényező együttállására is szükség volt.
Sokan bizonyára a szívükhöz kaptak, amikor Max Verstappen az Osztrák Nagydíj egyetlen, ezáltal kiemelt jelentőséggel bíró szabadedzése közben az elromlott olajnyomás-szenzor miatt – ezt persze akkor még nem tudtuk – leparkolta az autóját a célegyenesben, majd ugyanennyien megkönnyebbülhettek, amikor a címvédő nem sokkal később már újra pályán volt.
„A szabadedzésen Max kiegyenesítette az egyes kanyart és szinte mind a négy kerekével átment a huplikon, ami kikapcsolta az olajnyomást mérő szenzort, ezért elméletileg nem volt olajnyomás – ecsetelte Helmut Marko az időmérő után a Servus TV-nek. – Ilyenkor természetesen le kell állítani a motort, hogy óvjuk azt, és közben a világon az összes szerencse mellénk állt, hogy ez a célegyenesben történt. Ez lehetővé tette, hogy a kocsit betolják a garázsba, mi deaktiváltuk a szenzort, és folytattuk. Így mindössze egy vagy két kört veszítettünk.”
Pályán lerobbanó Verstappen és rejtőzködő Mercedesek az Osztrák Nagydíj nyitányán
Marko egyúttal arról is beszélt, hogy most nem kellett nagyon messziről indulva gatyába rázniuk az RB20-ast, ami szintén segítette őket. „Ezúttal az autó a kezdetektől fogva jó volt. Nem titok: az elmúlt versenyeken három szabadedzésre és egy időmérőre volt szükségünk, hogy jó egyensúlyt találjunk. Ezúttal a kocsinak az elejétől fogva jó volt az egyensúlya, aztán pedig természetesen Max összerakta a kört.”
Azt a kört, ami csupán 0,093 másodperccel volt jobb Lando Norrisénál, ami még egy ilyen rövid pályán is kis különbség – Verstappen az első és a harmadik, Norris pedig a második szektorban volt a leggyorsabb. Mark Hughes a The-Race.com hasábjain azt fejtegette, hogy a Red Bull Ring eleve jobban kedvez az aerodinamikailag továbbra is a leghatékonyabb autónak számító RB20-asnak, mint amennyire Barcelona kedvezett, különösen, ami a nyitott DRS-sel teljesített szakaszokat illeti. Abból pedig itt akad bőven, hiszen három egyenesben is használhatják a pilóták az állítható hátsó szárnyat.
Ebből adódóan Verstappenék valamivel meredekebb hátsó szárnnyal mentek, mint a McLarenek, tudván, hogy a hatékonyabb DRS visszahozza a nem nyitott hátsó szárnnyal teljesített szakaszokon felhalmozott deficitet, míg a lassabb kanyarokban profitálnak a nagyobb leszorítóerőből. A GPS-adatokból látszott is, hogy a McLarenek az egyenesek elején a kevésbé meredek hátsó szárnnyal előnybe kerülnek, de aztán DRS-sel a Red Bull a jobb. Az egyetlen kanyarból és két hosszú, DRS-es egyenesből álló első szektorban Verstappen volt a gyorsabb, de a második szektorban már Norris, mert a hármas és négyes kanyar közötti egyenes elég rövid ahhoz, hogy kiegyenlítődjön rajta a McLaren egyenes eleji fölénye és a Red Bull DRS-hatékonysága. A négyes kanyarban aztán Norris volt a gyorsabb, miként a négyes és ötös közötti rövid egyenesben és az ötös kanyarban is. Utóbbiban a minimum tempója 208 km/óra volt Verstappen 198 km/órájával szemben.
Miután a leggyorsabb körében Verstappen 6 századdal bizonyult gyorsabbnak Norrisnál az első szektorban, csak két századot veszített az ötös kanyarral véget érő középsőben, majd hozott 5 századot az utolsóban. Ez főként annak köszönhető, hogy remek tempót tudott átvinni a hetes kanyaron, így bár a nyolcasig vezető, kezdetben emelkedős egyenesben nem lehet használni a DRS-t, a jobb kijárati tempóból származó előnyt végig megtartotta benne.
Így aztán három tényezőből állt össze Verstappen sprint pole-ja: a Red Bull a korábbi futamokkal ellentétben rögtön jó egyensúllyal rendelkezett és már csak finomhangolni kellett (amit megtehettek azzal, hogy megúszták, hogy Verstappennek a szabadedzés nagy részét ki kelljen hagynia); alapból jobban passzol az autóhoz a pálya; illetve Verstappen remek tempót tudott átvinni a hetes kanyaron. Hogy mindezek együttesen is csak valamivel kevesebb mint egy tizedes előnyt eredményeztek, azt mutatja, hogy a McLaren Ausztriában is nagyon erős, és mostanra alighanem tényleg a wokingiak autója lett az, amely pályától és körülményektől függetlenül átlagosan a legjobb teljesítményre képes.