Max Verstappen kétségtelenül keményen védekezett Lando Norris ellen az Osztrák Nagydíjon, a féktáv alatti irányváltás pedig egyértelműen veszélyes és elítélendő módszer. Ám ezzel együtt sem érdemes leszedni a keresztvizet a háromszoros világbajnokról.
„Max visszaváltozott a korai ével Maxává, a régi Maxá. Csak egy kicsit túlságosan… kitette a borotvapengéket a könyökeire a féktávokon.”
Ezt a Sky Sports ismert és elismert, a maga 158 F1-es nagydíjával igencsak tapasztalt kommentátora, Martin Brundle mondta Max Verstappen és Lando Norris Osztrák Nagydíjon történt ütközéséről. És persze nem ő volt az egyetlen, aki kritizálta a hármas kanyarban az őt kívülről támadó barátjának (vajon még meddig nevezheti annak?) a fehér vonal és a saját autója között egy autónyi helyet nem hagyó címvédőt, aki tettéért 10 másodperces büntetést és két büntetőpontot kapott.
Verstappen nem mond igazat az ütközésről – évekkel ezelőtt kellett volna szigorúbban bánni vele?
Azon, hogy a Red Bull világbajnoka nem hagyott egy autónyi helyet Norrisnak, nem nagyon lehet vitatkozni (bár szerinte hagyott), hiszen miközben riválisa a féktávon kívülről mellé ért, ő egyenletes módon balra húzódott, majd a két autó úgy ért össze, hogy a McLaren bal oldali kerekei a fehér vonalon voltak. Azon persze már lehet filozofálni, hogy Norris elkerülhette-e volna az ütközést, amire a rövid válasz az, hogy igen, hiszen a fehér vonal mellett nem betonfal, kavicságy vagy fűsáv húzódott, hanem kerékvető. Hogy efféle leterelésnél miként oldható meg, hogy ne érjen össze a két autó, pont Verstappen mutatta be egy évvel korábban ugyanebben a kanyarban Charles Leclerc és Carlos Sainz ellen. A Ferrari monacói versenyzője szintén nem hagyott helyet, a holland viszont elővigyázatos volt és a kerékvetőn fékezett. Az a csata persze korántsem volt annyira kiélezett, mint Norris és Verstappen idei párharca, és a Red Bull versenyzője sem volt olyan felfokozott idegállapotban, mint brit riválisa.
Az egyszeres futamgyőztes ugyanis már túl volt több próbálkozáson, amelyek közül már az elsőnél elkezdett panaszkodni a szerinte az ő mozdulatára reagáló, féktáv alatt irányt váltó riválisára, az ütközés előtti körben pedig úgy érezte, Verstappen szabálytalan eszközökkel maradt előtte azzal, hogy kifutott a bukótérbe. Ilyen előzmények után jött el a 64. kör és a kívülről intézett támadás. Christian Horner a verseny után arra célzott, hogy Norris a büntetésének tudatában még keményebb harcmodorra váltott, ám a McLaren ekkor még nem értesítette őt arról, hogy megbüntették, noha azt tudta, hogy nem mehet le többet négy kerékkel a pályáról, így akár sejthette is, hogy a korábbi, 3-as kanyarban tett bukótérlátogatása büntetést fog vonni maga után. A futam utáni nyilatkozatok során Norris mindenesetre erről nem beszélt, úgyhogy az csak feltételezés, hogy emiatt vigyázhatott esetleg kevésbé az autója épségére. De ha nem emiatt, akkor is lehetett erre oka.
Az ütközés:
Verstappen 💥 Norris
Incredible scenes at the Red Bull Ring 😵#F1 #AustrianGP pic.twitter.com/YvD0dg2TUH
— Formula 1 (@F1) June 30, 2024
Az biztos, hogy szándékosan ütközni sem Norris, sem Verstappen nem akart, hiszen mindketten tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a legkisebb kontaktnak is végzetes következményei lehetnek. A címvédő utólag el is mondta, hogy természetesen nem akart összeérni barátjával, de a felvételek tanulmányozása után is úgy vélte, hagyott elég helyet.
Mire számított Verstappen?
„Nagyon sajnálatos, hogy ez megtörtént. Már volt némi időm megnézni dolgokat. Az első néhány manővert eléggé messziről indította, de történt, ami történt. Aztán amikor összeértünk, azt kissé esetlennek éreztem. Az ember az autóban arra gondol, hogy »Csináltam-e valami rosszat? Hagytam-e elég helyet, fél autónyit, vagy bármennyit?« Arról mindig lehet vitatkozni, hogy mi az egy autónyi szélesség. Őszintén úgy gondolom, hogy hagytam egy autónyi helyet a fehér vonalig. Az ember keményen versenyez, és nem azért vagyok itt, hogy két autónyi helyet hagyjak, mert tudom, hogy akkor el fog kapni a kigyorsításon. Keményen versenyzel egy győzelmért, és szerintem ennek így is kell lennie. Barátként soha nem akarsz összeérni vagy összeütközni a másikkal. Ez ma megtörtént, és végtére ez is a versenyzés része, még ha nem is szép, és természetesen mindketten csalódottak vagyunk a végkimenetellel” – ecsetelte a holland, akinek szavaival nyilván lehet vitatkozni, hiszen a McLaren bal oldali kerekei a fehér vonalon voltak, és mégis történt kontakt.
De miért gondolhatja úgy Verstappen, hogy Norrisnak volt elég helye? Valószínűleg azért, mert a pilóták nem a szabályok szövegén gondolkozva versenyeznek, nem azt az utolsó betűig betartva próbálják pozicionálni az autójukat egy-egy csatában, hanem olykor feszegetik a határokat; figyelembe veszik, hogy milyen szituációban, mennyire „éles” küzdelemben és ki ellen bocsátkoznak harcba. Utóbbi azért is lényeges, hiszen ezek a versenyzők pontosan tudják, hogy kitől, mire számíthatnak, ki ellen fér bele az, ami más ellen nem, kiben lehet megbízni, és kiben nem.
Norris Verstappenről: Ha azt mondja, semmi rosszat nem tett, elveszítette a tiszteletem
Verstappenről köztudott, hogy igazán kiélezett szituációban, amikor a győzelem a tét, egyetlen millimétert sem fog ajándékba adni, és hajlamos feszegetni a szabályosság határait, esetenként pedig túl is lép azon. Ezt megmutatta most is, amikor Norris első támadásánál a féktáv alatt váltott irányt, és mozdult a belső ív belé. Az ilyesmi sokkal veszélyesebb, mint az az enyhe kifelé terelés, amit az összeéréskor láthattunk, hiszen mint arra Norris is rávilágított, ha valaki 300 km/óra fölötti tempónál tapos a fékbe és kötelezi el magát az előzés mellett, nem fog tudni reagálni arra, ha a másik az útjába rántja az autót.
Amikor Verstappen a féktávon váltott irányt, bizonyos mértékig a szerencsére bízta a saját és Norris sorsát amellett, hogy természetesen érzékelte, mi az a mértékű irányváltás, amivel még valószínűleg nem okoz balesetet. De tudnia kellett, hogy amennyiben kicsit túlfeszíti a húrt, Norris akkor sem tudja elkerülni őt, ha akarja. Ezzel szemben a 64. körben, amikor Verstappen a lehető legkevesebb helyet próbálta hagyni Norrisnak a külső íven, számíthatott együttműködésre a McLaren versenyzőjétől, mivel pontosan tudta, hogy abban a kanyarban lehet a kerékvetőre szélesíteni fékezés közben, és Norris meg is tudja ezt tenni, ha akarja.
Verstappen tehát elment a határig, a szabály szövegezése szerint pedig nyilván túllépte azt, ezért is kapott büntetést, amihez ugyanakkor Norris is kellett, hiszen amennyiben a McLaren versenyzője reagál és és kicsit ráhajt a kerékvetőre, nem értek volna össze, és Verstappen nem kapott volna büntetést. Valahogy úgy, ahogyan a holland pilóta is hagyott helyet a barcelonai rajtnál, és inkább megcsípte a füvet, csak hogy ne legyen kontakt. Amennyiben ő is ragaszkodott volna ahhoz, hogy a pálya a fehér vonalig tart, Norrisnak pedig meg kell adnia az egy autónyi helyet, nem biztos, hogy nem történik meg már a Spanyol Nagydíjon az ütközés. A háromszoros világbajnok azonban utólag is azt mondta: „Az ember mindig próbál elmenni a határig, de én el akartam kerülni, hogy összeérjünk, ezért ilyenkor mindig ráhagyok néhány extra centimétert, ez pedig azt jelentette, hogy rá kellett mennem a fűre.”
Norris most keményített be?
Elfogultság lenne tehát kétségbeesett védekezéssel vádolni a hollandot. Tény, hogy nem hagyott egy centivel sem többet, mint amennyi elegendő lehetett volna, és kevesebbet hagyott, mint amennyit a szabályok megkívánnak, de számos ilyen helyzetben kerüli el a kontaktot a kívül haladó versenyző, mert neki sem érdeke, hogy a kiesést kockáztassa. Norris azonban láthatóan eldöntötte, hogy ezúttal nem hagyja magát meghátrálásra kényszeríteni. Magyarán: „vagy helyet hagysz, vagy összeérünk, de nem fogok a kerékvetőre menekülni.” Az ilyen hozzáállásban pedig benne van, hogy nem jön be az ember számítása, és rajta veszít, ahogy az most meg is történt. Ám korántsem biztos – ezt majd az idő eldönti –, hogy Norris rosszul tette, hogy nem engedett, és már most, az első igazán komoly győzelemért zajló kerék a kerék elleni párharcuk során megmutatta Verstappennek, hogy mihez tartsa magát.
A később autóversenyzővé váló fiatalokat már gokartos korukban elkezdik felkészíteni a szüleik/csapatfőnökük/coachuk/szerelőjük arra, hogy bizonyos szituációkban megéri bevállalni akár az ütközést is, mert ha mindig ők lesznek azok, akik az éles helyzetekben engednek, hamar elkönyvelik róluk, hogy velük szemben bármit lehet. Most, hogy Norris életében először kapott olyan autót, amivel stabilan felveheti a versenyt Verstappennel és a győzelemért küzdhet, szemmel láthatóan megváltozott a pályán kívül – már nem viccelődik annyit, egyértelműen koncentráltabb, ami a Spanyol Nagydíj utáni sajtótájékoztatón is átjött – a vasárnap történtek után pedig könnyen lehet, hogy a pályán is más megközelítéssel fog ezután csatába menni.
Ennek első jele lehet az, hogy a 64. körben nem engedett, és megmutatta, hogy ha kell, a holland pilóta eszközeivel fogja felvenni ellene a versenyt. Ezek után Verstappen tisztában lesz azzal, nem csinálhatja meg Norrisszal azt, amit számos pilótával igen, mert különben ütköznek, és semmi nem garantálja, hogy mindig Norris húzza majd a rövidebbet. Az éremnek ugyanakkor most is két oldala van, hiszen eddig Verstappen is hajlandó volt engedni, mostantól viszont ő is bekeményíthet az olyan helyzetekben, amelyekben Norris próbálja majd agresszívan meghátrálásra kényszeríteni őt.